Büfi, zsepi, banzáj!

Nem tetszik nekünk a távol-keleti mentalitás. Nem a kulturális különbségekről van szó. Ami az egyiknek büfi és köpködés, az a másiknak orrfújás és taknyos zsebkendő - ez természetes. A munkára gondolok. Ők nagyon szorgalmasak, mindent a munkájuk alá rendelnek - és ezt mástól is elvárják. Ahogy egy, a Hankookról szóló internetes fórumon egy avatottnak tűnő szerző említi: sokkal lelkiismeretesebbek, mint mi. Ez néha lehet furi, sőt bosszantó, mert amit mi két mozdulattal letudunk, azon ők viszonylag sokat morfondíroznak, mielőtt döntenének . Nem véletlen tehát, hogy rendre konfliktusok alakulnak ki körülöttük, de az sem, hogy a legnagyobb honi beruházást egymás után érik a politikai támadások. Az itt megtelepült távol-keleti cégek, akiknek ugyanúgy be kell tartaniuk a törvényeket - de nem többet! -, mint bárki másnak, s ezt a hatóságok ellenőrzik is, állítólag két dologtól félnek: a sajtótól és a szakszervezettől. Nehezen is állnak szóba velük, ami még nem volna tragédia. Az újságoknak az a dolga, hogy fellebbentsék a fátylat, és a szakszervezetek is rájönnek majd idővel, erejüket az adja, ha tagokat szereznek. Nagyobb baj az, hogy a befektetők most tanulnak meg félni a politikától is. És ha már eléggé félnek, akkor lesz itt az igazi banzáj, hiszen az összes szomszédos országban tárt karokkal várják őket.

Csak azt nem tudom, hogy akkor ki ad kenyeret derék magyarjainknak?

Csak azt nem tudom, hogy akkor ki ad kenyeret derék magyarjainknak?

Csak azt nem tudom, hogy akkor ki ad kenyeret derék magyarjainknak?