Warren, itt vagyok!

Saját utódát keresi a világ második leggazdagabb embere.

Warren Buffett a világ leggazdagabb tőzsdei befektetője - íme, saját megfogalmazása: olyasvalakit keresek, aki engem vált a befektetési igazgatói székben, ha eljön az idő. Az is kiderül, olyasvalakit keres, akinek génjeiben van a kockázatfelismerés és -elkerülés , továbbá olyat, aki teljesen lojális a Berkshire Hathaway céghez. Biztosnak kell lennünk abban, hogy akkor is megtarthatjuk a kiválasztottat, amikor máshol több pénzt kereshetne. Nos, Mr. Buffett, ha szabad mondanom, Warren, netán Büfé bátyám - nem kell tovább keresniük: megvagyok. A kockázatelkerülés szép képessége a mi családunkban évszázadok óta öröklődik - mást ne mondjak, atyám nem mindennapi önuralomról tett tanúbizonyságot, amikor csupán kétezer forintért jegyzett békekölcsönt... Ami meg a lojalitást illeti: nálam a BH-en kívül más cég nem is létezik. És nekem, tessék elhinni, elég lesz a szokásos tőzsdei befektetési igazgatói alapbér, nem tartok igényt még a két százalékos alapkezelői díjra sem, amiért annyira ki tetszik lenni akadva a menedzsereire - és egyáltalán nem érdekel, ha máshol többet kereshetek. Látja, most is maradok inkább itt, a Hírlapnál. Azért persze lehetne kicsit próbálkozni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Warren Buffett a világ leggazdagabb tőzsdei befektetője - íme, saját megfogalmazása: olyasvalakit keresek, aki engem vált a befektetési igazgatói székben, ha eljön az idő. Az is kiderül, olyasvalakit keres, akinek génjeiben van a kockázatfelismerés és -elkerülés , továbbá olyat, aki teljesen lojális a Berkshire Hathaway céghez. Biztosnak kell lennünk abban, hogy akkor is megtarthatjuk a kiválasztottat, amikor máshol több pénzt kereshetne. Nos, Mr. Buffett, ha szabad mondanom, Warren, netán Büfé bátyám - nem kell tovább keresniük: megvagyok. A kockázatelkerülés szép képessége a mi családunkban évszázadok óta öröklődik - mást ne mondjak, atyám nem mindennapi önuralomról tett tanúbizonyságot, amikor csupán kétezer forintért jegyzett békekölcsönt... Ami meg a lojalitást illeti: nálam a BH-en kívül más cég nem is létezik. És nekem, tessék elhinni, elég lesz a szokásos tőzsdei befektetési igazgatói alapbér, nem tartok igényt még a két százalékos alapkezelői díjra sem, amiért annyira ki tetszik lenni akadva a menedzsereire - és egyáltalán nem érdekel, ha máshol többet kereshetek. Látja, most is maradok inkább itt, a Hírlapnál. Azért persze lehetne kicsit próbálkozni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Warren Buffett a világ leggazdagabb tőzsdei befektetője - íme, saját megfogalmazása: olyasvalakit keresek, aki engem vált a befektetési igazgatói székben, ha eljön az idő. Az is kiderül, olyasvalakit keres, akinek génjeiben van a kockázatfelismerés és -elkerülés , továbbá olyat, aki teljesen lojális a Berkshire Hathaway céghez. Biztosnak kell lennünk abban, hogy akkor is megtarthatjuk a kiválasztottat, amikor máshol több pénzt kereshetne. Nos, Mr. Buffett, ha szabad mondanom, Warren, netán Büfé bátyám - nem kell tovább keresniük: megvagyok. A kockázatelkerülés szép képessége a mi családunkban évszázadok óta öröklődik - mást ne mondjak, atyám nem mindennapi önuralomról tett tanúbizonyságot, amikor csupán kétezer forintért jegyzett békekölcsönt... Ami meg a lojalitást illeti: nálam a BH-en kívül más cég nem is létezik. És nekem, tessék elhinni, elég lesz a szokásos tőzsdei befektetési igazgatói alapbér, nem tartok igényt még a két százalékos alapkezelői díjra sem, amiért annyira ki tetszik lenni akadva a menedzsereire - és egyáltalán nem érdekel, ha máshol többet kereshetek. Látja, most is maradok inkább itt, a Hírlapnál. Azért persze lehetne kicsit próbálkozni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Warren Buffett a világ leggazdagabb tőzsdei befektetője - íme, saját megfogalmazása: olyasvalakit keresek, aki engem vált a befektetési igazgatói székben, ha eljön az idő. Az is kiderül, olyasvalakit keres, akinek génjeiben van a kockázatfelismerés és -elkerülés , továbbá olyat, aki teljesen lojális a Berkshire Hathaway céghez. Biztosnak kell lennünk abban, hogy akkor is megtarthatjuk a kiválasztottat, amikor máshol több pénzt kereshetne. Nos, Mr. Buffett, ha szabad mondanom, Warren, netán Büfé bátyám - nem kell tovább keresniük: megvagyok. A kockázatelkerülés szép képessége a mi családunkban évszázadok óta öröklődik - mást ne mondjak, atyám nem mindennapi önuralomról tett tanúbizonyságot, amikor csupán kétezer forintért jegyzett békekölcsönt... Ami meg a lojalitást illeti: nálam a BH-en kívül más cég nem is létezik. És nekem, tessék elhinni, elég lesz a szokásos tőzsdei befektetési igazgatói alapbér, nem tartok igényt még a két százalékos alapkezelői díjra sem, amiért annyira ki tetszik lenni akadva a menedzsereire - és egyáltalán nem érdekel, ha máshol többet kereshetek. Látja, most is maradok inkább itt, a Hírlapnál. Azért persze lehetne kicsit próbálkozni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Warren Buffett a világ leggazdagabb tőzsdei befektetője - íme, saját megfogalmazása: olyasvalakit keresek, aki engem vált a befektetési igazgatói székben, ha eljön az idő. Az is kiderül, olyasvalakit keres, akinek génjeiben van a kockázatfelismerés és -elkerülés , továbbá olyat, aki teljesen lojális a Berkshire Hathaway céghez. Biztosnak kell lennünk abban, hogy akkor is megtarthatjuk a kiválasztottat, amikor máshol több pénzt kereshetne. Nos, Mr. Buffett, ha szabad mondanom, Warren, netán Büfé bátyám - nem kell tovább keresniük: megvagyok. A kockázatelkerülés szép képessége a mi családunkban évszázadok óta öröklődik - mást ne mondjak, atyám nem mindennapi önuralomról tett tanúbizonyságot, amikor csupán kétezer forintért jegyzett békekölcsönt... Ami meg a lojalitást illeti: nálam a BH-en kívül más cég nem is létezik. És nekem, tessék elhinni, elég lesz a szokásos tőzsdei befektetési igazgatói alapbér, nem tartok igényt még a két százalékos alapkezelői díjra sem, amiért annyira ki tetszik lenni akadva a menedzsereire - és egyáltalán nem érdekel, ha máshol többet kereshetek. Látja, most is maradok inkább itt, a Hírlapnál. Azért persze lehetne kicsit próbálkozni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Visszavonja a kormány az alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett elvárt adót.

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Az ily módon kieső mintegy hatvanmilliárd forint egyik felét a központi egyensúlyi tartalékból (egy pillanatra megállnék itt, csatoljuk be a biztonsági öveket; a magyar viszonyokat látva ez valami totális tohuvabohu lehet - ugyan mondja már meg valaki, hol a bánatos jóistenben van itt egy szem egyensúly, tartalék vagy akár csak egy értelmezhető központ...) pótolnák, a másik harmincmilliárd megszerzésére pedig új közterhet akarnak bevezetni. Hogy mit, azt egyelőre nem is tudják, csak azt, hogy igyekeznek ugyanazt a réteget - a nyereséget nem termelő, illetve termelő, de ki nem mutató vállalkozók körét - célozni vele. Nekem már az eredeti felvetés is tetszik, igazi hungarikum: tudjuk, hogy rókáskodtok, van bőven nyereségetek, csak lepapírozzátok, de mivel megfogni nagy tömegben úgysem bírunk benneteket, inkább megszívatunk egy jó kis átalánnyal - mindenkit. Mellesleg: nálunk az is tök mellékes, hogy egy új adónem bevezetéséhez szükséges apparátus-munka-papír-stb. nemritkán pár osztással többet visz el, mint amit az egész hoz - de ugyan kit érdekel ez már itt - és van az a szint, ami fölött mi se vesszük már fel...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Fizetőssé válik számos útszakasz az országban.

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...

Beteljesedni látszik pár hónapja viccből elejtett jóslatom: fogunk mi lassan fizetni még azért is, ha a fürdőszobából kisétálunk a konyhába... Solt meg Dunaföldvár között... wazz... csak a teherautók... egyelőre, teszem hozzá gyorsan, miközben azért elárulnám azt is, nagyon ne örüljünk, és ne higgyük azt se, hogy majd a kamionosok elvisznek minden balhét és lenyelnek minden költséget - természetesen ez is rajtunk csattan majd egy méreteset... És hogy mondjak még egy roppant viccest: természetesen nem nyilatkoznak egyértelműen az épülő híd díjáról-nemdíjáról sem - és ha mondanának se jelentene semmit. Itt ugyanis bármit bármikor bármivel és mindent mindennek az ellenkezőjével is meg lehet magyarázni. Ha azt mondják, nem lesz fizetős a híd, aztán mégis az lesz, akkor sincs semmi - ha megkérdezzük, miért, azt felelik: mert időközben elkészült. És nem fogjuk tudni megcáfolni...