Nép: savazzatok!

Bagatell, gondolom, itt élőként meg se rezzennek... 800 millió dolcsi eltűnéséhez például állítólag az iraki ideiglenes kormány tisztviselőinek van némi köze, de mindenképpen erőteljesen hangsúlyoznám az állítólag szót, mert a vádat a korábbi, átmeneti kormány (korábbi) pénzügyminisztere fogalmazta meg. Igaz, ő tudomásunk szerint még soha életében nem hazudott (illetve meg nem erősített források szerint egyszer gyerekkorában eltitkolta, hogy ő ejtette szép perzsaszőnyegük közepére pofával lefelé a lekváros kenyeret, ám ez Ali Alavi szerint nem hazugság volt, csupán a tények nem teljes körű ismertetése), mégsem árt az óvatosság. Aki nem hazudik, az természetesen ennek folyományaképp nem is lop, nyilvánvaló hiba lenne tehát magyarosan azt feltételezni, hogy a korábbi pénzügyminiszter csupán irigy utódaira, akik lényegesen ügyesebben turkáltak a sütisdobozban - ahogyan megfogalmazta. Az iraki Feddhetetlenségi Tanács (!) vezetője egyébként több elfogatóparancsot is kiadott a lopással gyanúsítható tisztviselők ellen, ám azok elmenekültek az országból. Láthatjuk: még Irak népe is szerencsésebb nálunk - egy-két apróvadat leszámítva a többi boldogan él, míg meg nem halunk.

Ügydöntő reformnépszavazás hozhatja el a válság megoldását.

Ezen az emberek szabadon dönthetnének a megszorításokról, továbbá eldőlne a hazugságokra épülő kormányzás sorsa is. A magam részéről különösképpen szeretek népsavazni (sic!), és úgy sejtem, a többség szintén alig várja, hogy alig ötmilliárd forintért ismét aktív részese lehessen annak az egyre népszerűbb foglalatosságnak, amit jobb híján politikának neveznek azok, akiknek még nincsenek fizikai fájdalmaik e szó kiejtésekor és/vagy hallatán. Érdekes kérdés persze, hogyan fog zajlani a kormányzati munka azt követően, hogy a népsavazás (vagy annak elmaradása, illetve bármi egyéb) hatodjára is egyértelműen megmutatja, Gyurcsány és bandája hazudik, lop, csirkét darál, és piszkálja a nagy lábujja körmét. Ettől kezdve ugyanis minden egyes döntés előtt-után-közben kérni fogom, hogy savazhassak... Játsszunk most népsavazósat: úgy néz ki ugyanis, ismét lehetnék én a Független Irodalmárok Kulturális Alosztályának (FIKA) főtitkára. Kérem, most feleljenek szépen nemmel: 1. Akar-e Ön mostani jövedelménél 87 százalékkal kevesebbet keresni? 2. Szeretné-e Ön, hogy minden nap érzéstelenítés nélkül kihúzzák egy fogát? 3. Örülne-e, ha holnap elzárnák Önnél a vizet? 4. Van-e otthon tengeri akváriuma egy ámbrás cettel? 5. Szeretne-e húsz évre börtönbe menni? Amennyiben minden kérdésre nemmel válaszolt, azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy Pilsnerurquell Zénó mostani (meleg, idióta és analfabéta!) főtitkár alkalmatlan - kérésükre tehát átveszem tőle az ügyeket.

Továbbra sem hajlandók együtt ünnepelni a politikai erők a városban.

No és akkor mi van? Hallottam már, halvány félmosollyal szokták mondani magukról az érintettek, a politikus is ember (még ha, tisztelet a kivételnek, nem is e világban él), s mint ilyen, nyugodtan utálhatja a politikát, a politikusokat. A bőréből kibújni senki sem tud, így hát értelemszerűen azokkal kell megszakítani az együttműködést, akikkel lehet: a kollégákkal. Nem is szólva arról, hogy hagyománytisztelet is van a világon: márpedig Dunaújvárosban időtlen idők óta külön ünnepelnek a pártok, már akkor is így volt, amikor egy párt volt. Büszkék lehetünk: mi nem ma kezdtük a széthúzást - és nem holnap fogjuk abbahagyni sem...