Igazi példaképként tért haza az olimpiáról

A máskor, az edzések és versenyek vidám zajától hangos csarnokban ezúttal suttogásra álltak be a fiatal sportolók, hogy az ünnepelt és Trenka János, a mester minden szavát hallhassák. Rajtuk kívül a város vezetői, a szülők és a közeli barátok is boldogan töltötték el ott az ünnepélyes perceket. Teljesen érthető, mi több dicséretes dolog, hogy az őt követő generáció tagjai nyilván gondos előkészítés után, buszra pattantak és meg sem álltak a repülőtérig, hogy elsőkként láthassák Lilit, na és persze a hazatérő olimpikonok csoportját is. A számukra a csarnokban összeállított ideiglenes „tribünre” már egy kicsit fáradt, de a nagy kalandot a szempillantásaikban és a suttogásaikban is vígan eldicsekedték.

Trenkáné Meleg Katalinnál felkészültebb házigazdát képtelenség lett volna erre az ünnepi találkozóra találni, hiszen edzőként és a mindenhez is értőn nyúló vezetőt egy személyben benne köszönthetjük. Ezért aztán olyan tűpontos, minden szakmaiságot követő kérdés zuhatagot kapott a mester és a tanítványa is, amit csakis a sportággal éjjel-nappal összenőtt szakembertől remélhettünk.

Csak úgy emlékeztetőként: az előző sérülése után hihetetlenül nagy munkát végezve megnyílt előtte az út, hogy részt vehessen az olimpián. Aztán a kegyetlen sors ismét közbeszólt. A pódiumedzésen szenvedett sérülést, így az utolsó pillanatban maradt le. A ragyogó hölgyet a saját példaképemként tekintem, és másoknak is ajánlom figyelmébe: soha ne adják fel, ha nehézségek gátolnak!

Czifra Lili így nyilatkozott az eseményen: – Most még nagyon fáradt, de attól a mértéktől sokkal jobban boldog vagyok! Igaz, a világ női torna elitjével dolgozhattam együtt egy olyan versenyen, ami minden sportoló legnagyobb álma: az olimpián.

– Egyszerűen nem hittem a szememnek és kerestem a helyemet benne. Az első pár nap különösen érdekes volt. Minden magyar egyből köszöntötte a másikat, ami nem csoda, hiszen éreztük, hogy egy nemzetből érkeztünk és összetartozunk. Megszokta a szemünk, hogy ennyi kiváló sportolóval és olimpiai bajnokkal találkozhattunk. Elégedetten tértem haza! És éhesen egy új nagy sikerre. 

Máris a következő feladatra készül

Trenka János, Lili edzője, aki szintén kint volt az olimpián, nem égett ki a legnagyobb sportesemény izgalmaitól, máris komoly munkára készül.

– Az okát nem keresem, de ez már csak így van nálam: nem kell sok időt adnom magamnak az új feladatokra való felkészüléshez. Most lezárom az előző szakaszt és máris kezdem az újat. A saját versenyzőimre szabom a következő gyakorlataikat.

Az olimpia „levegője”

– Hogy mi van benne? Ez egy nehéz kérdés.

– Pláne a világ legkiválóbb sportembereivel együtt! Olyan céltudatos emberekkel, akik nagyon tudják, hogy mit szeretnének elérni, és mindent meg is tesznek érte. Követendő emberek.

Tanulságok

– Első helyen mondanám azt, hogy szerintem a legtöbbet a hibákból és az ott látható újdonságokból lehet tanulni! A legfontosabb, hogy miért fordultak elő az elvétett dolgok. Vegyünk egy kis buta hibát, amikor kilép valaki. Akár csak egy fél centivel is, de azért máris tizedpontokat vonnak le. 

Nagyon fontos, hogy a szabályokat, akár a bírók, olyan pontosan, és tévedhetetlenül megtanuljuk, hogy ne sújtsanak bennünket a be nem tartásuk miatt. Most vétettünk ilyet.

Lili előre lépett az olimpián

– Ez így volt, pedig ez a világ legnagyobb megmérettetése, de az nem nyomta össze, hanem még jobb teljesítményre sarkalta. Tekintve Lili tavaszi sérülését, nem volt annyira elvárt tőlünk, hogy a fináléba jussunk. A harmadik szer után viszont már mégis bíztam benne.

Most egy elégedett emberrel beszélgettem?

– Igen, megpróbálok az lenni!