A császár

2020.09.11. 07:53

Hetvenöt éves Franz Beckenbauer

Becenevét higgadt, sportszerű, technikai és taktikai szempontból egyaránt fölényes játékával érdemelte ki, ritkán szabálytalankodott, kiemelkedő labdabiztonság és elegancia jellemezte.

Former German football player Franz Beckenbauer holds his trophy as he attends the opening gala for the Hall of Fame of German Football at the German Football Museum in Dortmund on April 1, 2019. (Photo by Ina Fassbender / POOL / AFP)

Forrás: AFP/Pool

Fotó: Ina Fassbender

Hetvenöt éves Franz Beckenbauer kétszeres aranylabdás német labdarúgó, akit utánozhatatlanul elegáns játéka miatt „A Császárként” emlegetnek, s azon kevesek egyike, akik játékosként és edzőként is világbajnokok lettek. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Sportpályafutását hatévesen kezdte az SC 1906 München iskoláscsapatában, 1959-ben igazolt a Bayern Münchenhez. Példaképe Fritz Walter, a válogatott csapatkapitánya volt, akinek vezérletével nyert a Nationalelf 1954-ben világbajnoki címet a berni stadionban, a magyar Aranycsapat legyőzésével. Profi szerződését 1964-ben írta alá, miután befejezte biztosítási ügynöki tanulmányait. Szinte egész pályafutását Münchenben töltötte, a piros mezt 1977-ben húzta utoljára magára. A következő három szezonban a New York Cosmosban szerepelt, ahonnan 1980-ban hazatért és a Hamburg színeiben megszerezte ötödik bajnoki címét. 1983-ban ismét New Yorkba igazolt, 1984-ben itt fejezte be játékos pályafutását.

Első Bundesliga-mérkőzését 1963-ban, a St. Pauli ellen vívta. A Bayern München csapatával háromszor (1966, 1969, 1971) volt német kupagyőztes és négyszer (1969, 1972, 1973, 1974) bajnok, háromszor (1974, 1975, 1976) diadalmaskodott a BEK-ben, 1967-ben KEK-győztes lett, egy Bundesliga-bajnoki címet a Hamburger SV játékosaként szerzett.

1965-ben mutatkozott be az NSZK válogatottjában, és egy év múlva már világbajnoki ezüstérmet szerzett Angliában, 1970-ben Mexikóban bronzérmes volt. Játékos pályafutásának csúcsára 1974-ben ért fel, amikor a hazai pályán szereplő nemzeti tizenegy csapatkapitányaként világbajnok lett. Az 1972-es Európa-bajnokságon aranyérmet, négy évvel később ezüstérmet szerzett. Összesen 103 válogatott mérkőzésen lépett pályára, és söprögetőként szerzett 14 gólt. A korszak szinte minden nagy játékosával játszott együtt, Pelével a Cosmosban, a holland Johan Cruyff-fal a világválogatottban.

Pályáját csatárként kezdte, és a védekezésben és a támadásban létszámfölényt kiharcoló, háttérből irányító középhátvédként folytatta, lényegében az ő nevéhez fűződik a támadást is segítő söprögető (libero) fogalma. A Császár becenevet higgadt, sportszerű, technikai és taktikai szempontból egyaránt fölényes játékával érdemelte ki, ritkán szabálytalankodott, kiemelkedő labdabiztonság és elegancia jellemezte.

1984-ben Jupp Derwall utódaként úgy vette át az NSZK válogatottjának irányítását, hogy semmiféle edzői képesítéssel nem rendelkezett. A csapat két évvel később a mexikói világbajnokságon ezüstérmet, majd 1990-ben Olaszországban – a döntőben a Maradona vezérelte Argentínát legyőzve – világbajnoki címet szerzett. Beckenbauer ezzel – a brazil Mario Zagallo mellett – a világon másodikként lett játékosként és edzőként is világbajnok. Később azt mondta, hogy ez a diadal fontosabb volt számára, mint az 1974-es, mert ezt edzőként élte meg, ami sokkal kellemesebb emlék.

1990-ben négy hónapig a francia Olympique Marseille technikai igazgatója volt, majd visszatért a Bayernhez. 1994 elején vette át a Bundesligában addig bukdácsoló csapat szakmai vezetését, és a szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett, a kispadra egy hónapig 1996-ban is leült. 1994-től 2009-ig volt a klub elnöke, ezalatt a bajorok nyolcszor lettek bajnokok, hatszor nyerték meg a Német Kupát, s egy-egy Bajnokok Ligája-, UEFA Kupa- és Interkontinentális Kupa-sikert is elkönyvelhettek. A Császár 2009 óta a klub tiszteletbeli elnöke.

1998-ban lett a Német Labdarúgó Szövetség alelnöke, a 2006-os világbajnokság szervezőbizottságának elnökeként nagy szerepe volt abban, hogy Németország kapta meg a rendezés jogát. (Ezzel kapcsolatban az elmúlt években a német ügyészség és a FIFA etikai bizottsága is vizsgálatot indított, mert felmerült a gyanú, hogy a németek szavazatokat vásároltak.) A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) végrehajtó bizottságának tagja, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) technikai bizottságának vezetője is volt.

A játékosként és edzőként is mindent elért sportember élő legendának számít, hazájában négyszer választották meg az év labdarúgójává (1966, 1968, 1974, 1976), kétszer nyerte el a France Football aranylabdáját (1972, 1976), többször is meghívták a világválogatottba. 1998-ban ő lett az évszázad német labdarúgója, bekerült az évszázad szakírók által összeállított válogatottjába, 2002-ben az addigi világbajnokságok álomcsapatába, 2004-ben a száz legnagyobb élő futballista közé, 2012-ben megkapta a FIFA elnöki különdíját. Népszerűségére jellemző, hogy a Monty Python Filozófus focimeccs című szkeccsében egyetlen nem tudósként került be a német csapatba.

„A Császár” kiváló üzleti érzékkel is rendelkezik. Népszerűségére építve rengeteg pénzt keresett reklámmal, még hanglemezt is kiadott, tv-műsort vezetett. Ő volt az első játékos, aki saját menedzserrel rendelkezett, és az első német focista, akinek a lábára biztosítást kötöttek. Bőkezűen adakozik jótékonysági célokra a Franz Beckenbauer Alapítvány révén, számos német televízió szakkommentátora volt és állandó rovatot vezetett a Bild című napilapban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában