Zenész-képzőművésszel indult az irodalmi sorozat folytatása

A sorozat hétfőn indult második folytatását is az alap tematika mentén szervezték, a havi rendszerességgel jelentkező ingyenes beszélgetéseken a kortárs magyar irodalom egy-egy kiemelkedő alkotóját látja vendégül Háy János, József Attila díjas költő, író, drámaíró, szerkesztő.

Amellett, hogy az irodalmár bőréből nem tudott kibújni az est moderátora, az is kiderült róla a beszélgetés során feltett kérdéseiből, hogy maga is nagy rajongója a hazai alternatív szcéna immár a mainstream-ben horgonyt vert markáns stílusú formációjának, a Quimbynek. Persze ezzel nem volt egyedül, akik arra vállalkoztak, hogy közel két órán át hallgassák az irodalmi élet egyik jelentős szereplőjét, amint faggatja a Dunaújvárosból elszármazott képzőművész-muzsikust, az vélhetően nem a Sandokán, Balázs Klári Bunyós Pityu háromszögben szocializálódott.

A Háy János (bal) szerkesztette esten jelentős szerepet kapott Kiss Tibi (jobb) édesapja, Kiss Kálmán is, aki saját verseiből citált párat Fotó: Zs. E.

Akadtak azonban olyanok is a széksorokban, akik nem rajongóként, hanem egész más indíttatásból ültek be, mint például Medve Ákos, az együttes első dobosainak egyike, vagy Kiss Endre, aki amellett, hogy Tibi bátyja, akitől a gitározás alapjait elleste, ráadásul még a Quimby és a Heaven Street Seven alapítóinak egyike is. A terefere felütését egy sztorival adta meg az író, elmesélve, hogy az őt szállító taxis elújságolta neki, hogy ma lesz a beszélgetés Kiss Tibivel a Bartókban. Micsoda szerencse, mondta, én is épp oda megyek! Hogy miről tud szűk két órán át beszélgetni két szófaragó? A léc alatt , a sivár, furcsa épületek között eltöltött gyermekkorról. Hogy a szülei hagyták a saját útján menni, de nem ujjongtak a három méteres festményt látva a panellakás falán, és bombagyártásait sem merte elmesélni nekik. Hogy ha bulizni akartak, akkor maguk csináltak bulikat, és ebből nőtt ki egy társaság, amely zenélni kezdett. Hogy a Képzőművészetire csak harmadszor vették fel, mert az alkalmazott grafika felvételire festményeit vitte. Arról, hogy a tehetség egy olyan tudattalanságot jelent, amit meg lehet erősíteni szorgalommal. Hogy a stílus alakulásánál előbb mindig az ösztön jött, és utána magyarázták csak meg, és általában a dal a főnök ebben az eklektikus szürreális popzenében, megmondja, mi áll jól neki. Hogy a nyelvet is, mint eszközt használják, és külföldön nagyon izgalmas a magyar nyelv. Úgy látja, csak pár éve ír normális szövegeket, s hogy lobog a hús a csontokon, az számára valóság. És sok másról még.

A kortárs magyar irodalom jeles képviselői ülnek majd le hónapról hónapra Háy János asztalához a Bartókban. Februárban Grecsó Krisztián, márciusban Szálinger Balázs, áprilisban Kemény István érkezik majd vendégségbe.