Úttalan utakon a Névtelen Utcával

Először is kezdjük a névválasztással, kicsit sejtelmes, titokzatos, mi a története?

Salamon Balázs: Egy a zenekarhoz közeli ismerős találta ki a nevünket, pontosabban ő adta a tippet. Mi a garázssoron próbálunk, mint rengeteg dunaújvárosi zenekar, több helyen olvasható a felirat errefelé, hogy „névtelen utca”, innét az ötlet. Többen mondták már, hogy ez „alteres” név, mi mondjuk nem alternatív zenét játszunk, inkább pop-rockot, a név viszont bevált.

Ha definiálni kellene a zenei stílust, amit képviseltek, mi lenne az?

S. B.: Egyszer azt mondtam, hogy ez vidám, alternatív pop-rock, ez megtetszett mindenkinek és azóta így határozzuk meg magunkat. Az, hogy ez kinek mit jelnet, azt mindenki döntse el maga.

Milyen zenekarok vannak a legnagyobb hatással a zenétekre, változott-e azóta ez valamennyit, mióta elkezdtetek együtt dolgozni?

K. J.:Ilyen például nekem a Quimby, vagy az Intim Torna Illegál.

S. B.: Jobban szeretem a szövegcentrikus zenéket, szerintem a magyar nyelv lehetővé teszi, hogy igényes, jó szövegeket lehet írni. Most például moziban kétszer is megnéztem a Bohém Rapszódiát, mert szerintem, aki valamilyen szinten foglalkozik, vagy foglalkozott zenével, annak látnia kell. Magyar viszonylatban Ákostól elkedve, a Tankcsapdán át egészen a Kispál és a Borzig említhetném a számomra meghatározó együtteseket. Magyarországon sok olyan zenész van, akiktől el lehet lesni dolgokat.

Milyen zenekaron belül a munkamegosztás, ki felel inkább a zenei részért, ki a szövegért?

S. B.: Általában a Jávorszky Zsoltival szoktunk összedolgozni. Ez úgy néz ki, hogy hoz egy gitárriffet, vagy egy egész témát és elkezdünk együtt ötletleni. Előfordul, hogy én mutatok a többieknek egy szövegrészletet és átgondoljuk közösen. Mindenki hozzátesz valamit, például a másik gitárosunk, Levente javít még a készülő dalokon, mert zeneileg a legképzettebb a csapatból. Ez igazi csapatmunka minden pozitívumával és negatívumával együtt, mert lehet hogy az ötletgazának tetszik az amit a többieknek mutat, aztán lehet hogy egyedül van csak ezzel így és az együttes többi tagja elveti az ötletet.

Említettél már talán mindenkit az együttesből, felsorolnád a teljes csapatot?

S. B.: Jávorszky Zsolt – szólógitár, Pável Krisztián – dob, Csókás Levente – elektroakusztikus gitár, Kovács József – basszusgitár, Salamon Balázs – ének.

A zenétekben mi az az extra hozzávaló, amitől az „névtelen utcás” lesz?

S. B.: Igazából mi vagyunk az a plusz hozzávaló, más tagokkal nyilván a zene is más lenne. Amikor elkezdtünk együtt zenélni volt egy trombitásunk, mert szerettük volna ha változatosabb, sokszínűbb a zenénk és a stílus is a ska irányába tolódott, továbbá volt még egy vokalista lány is a csapatban. A nagy létszám miatt nem tudtuk összeegyeztetni a próbákat, koncerteket is nehéz volt megszervezni. Változtunk azóta mi is, érettebbek lettünk, jobban tisztában vagyunk azzal, hogy mi mit szeretnénk. Aki új dolgot szeretne kitalálni, annak el kell rugaszkodnia a jól bevált dolgoktól. A Névtelen utca biztos nem olyan, hogy másol valahonnan, pedig többször hallottam már, hogy azt mondták, hogy olyanok vagyunk, mint a Hooligans, ami azért furcsa, mert a zenekarban nincs igazi Hooligans rajongó, mindenesetre ezt mi bóknak vesszük.

Éppen most min dolgoztok?

S. B.: Dobozban van egy dalunk, tehát felvettünk már, de még nem osztottunk meg a közönséggel, mert szeretnénk rá egy téli klipet forgatni. Stúdióba fogunk vonulni, mert egy dalunk már kész van, a próbatermi verzióval már megvagyunk, már csak rögzíteni kell. A koncertekkel kicsit hadilábon állunk, mert az öt tag miatt nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelel. Az Adventi Forgatagban léptünk fel, illetve februárban a Kaptárban lesz koncertünk. Szeretnénk megmutatni magunkat Budapest környékén is, nézegetjük, hogy mik a lehetőségek.

Emlékezetes koncertpillanatokat tudnátok felidézni?

S. B.: Volt olyan, hogy a Kaptárban léptünk fel és azért izgultunk, hogy valószínű senki sem jön el a koncertre és milyen kínos pillanatok várnak ránk. Elkezdődött a koncert és azt vettük észre, hogy szépen lassan, de biztosan megtöltöttünk a koncerttermet és nagyon jó hangulatú buli kerekedett belőle. Hihetetlenül jó érzés, amikor koncerten hallod, hogy éneklik a szöveget, ilyenkor igazi ünneppé válik a pillanat, ennél nem is kell jobb visszaigazolás arról, hogy jól csinálod, jó úton haladsz.

Mik a terveitek?

S. B.: Most az a legfontosabb, hogy bővítsük az együttest, jelenleg egy menedzsert keresünk. Mindenki elfoglalt az együttesből, dolgozunk mellette és a csapat körüli teendőket szeretnénk valakire rábízni. Reméljük megtaláljuk a megfelelő embert erre a pozícióra. Nagyon nehéz ismeretség nélkül továbblépni, a városban szerintem éltünk minden adódó lehetőséggel már, a DUDIK-ra rendszeresen meghívnak bennünket, a nagyszínpadon különleges élmény játszani, idén az egyetem gólyatáborában is felléptünk. Szeretnénk nagyobb fesztiválokon, klubokban is bemutatkozási lehetőséget kapni. Szerintem nagyon nehéz egy fesztiválra eljutni, ha nincs ismeretséged. Ahhoz, hogy egy kisebb együttes előrébb jusson szükséges szerencse is és ugyanennyi munkát is bele kell fektetni.