jó volt a hangulat

2020.02.07. 17:30

Úgy mulattak együtt a bálban, mint az összetartó, nagy család

A híre szerint egy kellemes, családias intézmény a Magyar László Gimnázium Dunaföldváron. A fölszabadult emberekkel teli báljukon, a mai és a régi idők diákjaival is beszélgettünk.

Balogh Tamás

Egy kicsit különleges eseteket képviselnek. Lehet, hogy az elmondottak igazolják az iskola jó hírét? A fajsúlyos témákról is folyhat kellemes diskurzus? „Hallgassanak” ki bennünket, és döntsenek.

Már kitűzte a célját

Kiss Zsuzsanna a tizenegyedik osztályba jár. A jövőjét már évekkel ezelőtt megtervezte, hivatást választott magának. Kemény céltudatossággal tanul, de ha teheti, a korosztályának megfelelően éli az életét

– Alsószentivánról járok be, ami húsz kilométerre van Földvártól. Az unokatestvéreimtől, akik szintén ide jártak, sok jót hallottam róla. Még a jelentkezés előtt eljöttem ide Dunaföldvárra, és megnéztem magamnak. Nekem is megtetszett. Mindenki mindenkit ismer, jó tőle a hangulat. Nem bántam meg, én is szívesen ajánlom a most gimnáziumot keresőknek. Hogy miért vagyok itt a bálban? Egyrészt szeretek szórakozni, másrészt a korábbiakon is voltam, és ezek nekem nagyon tetszettek.

A mulatságon részt vevők is megerősítik a Magyar László Gimnázium jó hírnevét

Kiss Zsuzsanna és Füsti Blanka
Fotók: Balogh Tamás/Dunaújvárosi Hírlap

A szüleimmel jöttem, akik jó fejek, és szeretek velük lenni. Nálunk nincsenek tilalomfák, nagyon megértőek. Anyukám tanár, az apukám pedig mezőgazdasági vállalkozó. Falusi környezetben élek, kutyám is van. Bár még csak tizenhét éves vagyok, de a továbbtanulásra már nagyon konkrét terveim vannak. Kicsi korom óta orvos szeretnék lenni, és amióta idejárok, ez még jobban megerősödött bennem. Ennek megfelelően igyekezek jó tanuló lenni. Igazi tanulásmentes időm kevés van, de olyankor a barátnőimmel eljárunk lovagolni. Az osztálytársaimmal szívesen megyünk színházba és moziba is, de egy mekis program is belefér. Persze ki is kell magunkat lelkizni, amire szintén rendszeresen szánunk időt. A zenét is szeretem. Nyilván nem az itteni mulatósat hallgatjuk, de ezzel sincs semmi bajom.

Bátor döntést hozott

Füsti Blanka a tizediket járja. A jó híre miatt lett kíváncsi a földvári gimnáziumra. Úgy érzi, hogy jól döntött, hogy ezt választotta.

– Talán meglepő, de dunaújvárosi vagyok. Nekem nem jártak ide rokonaim, de hallottam erről az iskoláról, ezért eljöttem a nyílt napjukra, és egyszerűen beleszerettem, mert nagyon meggyőző volt az élményem. Kedves tanárokkal találkoztunk, és családias volt az egész. Azóta sem bántam meg. Nem érzek klikkesedést, jó hangulatban telik itt az idő. Segítünk egymásnak. Máshol azt tapasztaltam, hogy nagyon sok embert bántanak a kinézete miatt, ami itt nem létezik. Ez az első alkalom, hogy itt vagyok a bálunkon. A párommal érkeztem és segíteni jöttem. A tombolajegyeket árusítjuk. Nagyon készségesen a vendégek, segíteni akarnak az iskolán, ezért nem kell győzködnünk őket. Én még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni. A következő két évben ráérek eldönteni. Semmit sem zártam ki a terveim közül, nincs olyan, hogy valami egyáltalán nem akarok lenni. Mindenkivel megtalálom a hangot, és el tudok vele beszélgetni. Lehet, hogy ez is segít majd a pályaválasztásban. A nagyon ritka szabad­időmet a családommal, a párommal és a barátaimmal töltöm. Mi is szívesen vesszük a korosztályos programokat, a meki, a mozi és a többiek, nálunk is a kedvencek közé tartoznak. Korábban a mezőfalvi lovardába is jártam, mára már kevesebb az időm, így az elmaradt. Ezt a szombatot erre a munkára szántam, de nem bántam meg. Örülök, hogy eljöttem. A zene nekem is sokat jelent, de én inkább a rock felé hajlok. Magamtól ilyen bálba való zenéket nem hallgatok.

Varró József az iskola pedagógusa, Widek Mónika és Csepeli István

Élveztem ezt a földvári, gimis életformát

Csepeli István egy kétszáz éves asztalos dinasztia tagja. A hagyományukat tovább éltetve, a magas színvonalú vállalkozását, itthon és külföldön is örömmel választják a partnerei. Nem csalódnak benne.

– Mint öregdiák, örömmel érkeztem ide a feleségemmel. 1991-ben végeztem, és kalandos évek álltak mögöttem. Nem voltam egy jó gyerek, de úgy érzem, ennek ellenére szerettek engem. A képességeimmel nem volt baj, de bevallhatom, hogy a tanulmányi eredményeimmel annál inkább. Abban az időben még nem voltak komoly céljaim, egyszerűen élveztem ezt a földvári gimis életformát. Mindenféle diákos „gaz­emberséget” elkövettem, de rá tíz évre az öreg tanárok már azt mondták, hogy bár csak én lennék azzal a produkciómmal a legrosszabb diákjuk! Nem mondhatom, hogy tősgyökeres földvári vagyok, hiszen csak édesanyám származik innét, édesapám budapesti. Ezzel együtt magától értetődő volt, hogy ebbe a gimnáziumba járjak. Úgy gondolom, hogy ez az iskola mindent megad a diáknak, amire szüksége van. Innét bárkinek, bárhová vezetett az útja, végül elérte a célját. Jó szívvel emlékezem ezekre a diákéveimre. A záró három évet jártam ide. Csodálatos időszak volt, hiszen ez akkor is egy kellemes, családias hangulatú iskola volt. Minden itteni, vagy a környékbeli gyereknek azt kívánom, hogy ő is ezt válassza. Ne keressék a neves gimnáziumokat, azokat, ahol folyamatos versenyben kell lenniük a világgal, mert azokban nem lesznek boldogok. Helyettük ezt az emberileg is nagyon jót válasszák! Örömmel találkoztam a sok ismerőssel a mai estén. Jó hangulatban, kellemesen szórakoztunk a bálon. A hétköznapokban pedig nagyon boldog emberként végzem a munkámat.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!