Színvonalas kortárs népművészet

Az I. Lipóttól kapott mezővárosi ranggal Földvár a 18. században az igényes kézműipar színtere is lett. A mostani kiállítással a hagyományokra is emlékeztetni akarnak, s azt bemutatni, hogy a mai településen is él a hagyomány indokolta a választást a kiállítás szervezője, Fafkáné Simon Ildikó. A megnyitó ünnepségen a Harmónia Zeneiskola növendékei népdalokat énekeltek, s Szabó Zoltán tárogatószólója is hozzájárult a különleges hangulathoz. Szabó Zoltán, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti osztályának vezetője megnyitó beszédében megerősítette, hogy létezik a kortárs népművészet, s erre a magas színvonalú kiállításra büszke lehet Dunaföldvár, mert az itt látható összes alkotás bármelyik országos hírű tárlaton megállná a helyét.

E tevékenységeket könyvből nem lehet megtanulni. Szükség van a mesterekre. Bircsár Antalné fazekas talált ilyen segítőre - Végh István személyében. Ahogy a korán eltávozott mester tárgyait őrzi az idő, s ez a kiállítás is, szavait pedig a tanítvány így találva meg saját formavilágát. Végh Istvántól tanult Alberczki Zsuzsanna is, aki a várudvaron egy látogatható fazekasműhelyt működtet.

A megnyitón énekelt: Noszkó Nóra (balra), Fafka Júlia, György Anna, Kis Virág, Regensburger Ervin, Stingli József

Ezek a kézműves tárgyak nem múzeumi vitrinbe valók. Szabó Zoltán szerint a kézműves mesterek tárgyai akkor töltik be szerepüket, ha megtalálják a helyüket. Bircsár Antalné szép tálaiból ízletesebb a földvári halászlé, Kovács Tamara ékszerei szép nyakra kívánkoznak. S milyen élmény lehet a gyöngyfűzőnek a maga készítette kalotaszegi gyöngyös kötényben és pártában táncolni az Ördögszekér Táncegyesület fellépésein! Soós Margit hímző-viseletkészítő gyönyörű terítőit, ruháit, csipkéit is szívesen hazavinné a látogató. A népi iparművész a székelyföldi Szentegyházán nagymamájától tanulta az első fogásokat. Aztán Dunaföldvárra kerülve a békéscsabai képzést követően elindult a tervezés és alkotás önálló útján, s zsűrizett munkáival szép sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. Farkas Imre díszműkovács is megnevezi egyik mesterét, Fischer József dunaújvárosi szobrászt, majd sorolja azokat az európai országokat, ahol akár a régi mesterlegények tökéletesítette e művészi szakmának nevezhető mesterséget. Kecsesek, mívesek a tárgyai, érződik a szakmáját szerető ember lelke. Mint ahogy Tóth Gyöngyi kedves csuhéfiguráin is, amelyek közül több nem véletlenül a Népi Iparművészeti Tanács által zsűrizett alkotás. A kiállító kézművesek az alkotópálya különböző szakaszain tartanak. Csavajda Péter egy tragikus baleset utáni új feladatnak találta meg a kosárfonást. Szép munkái tehetségről vallanak. De a tárlaton találkozhat a látogató egy kékfestő dinasztia igényes termékeivel is. A Velis-Vadász-Gál család a 19. század elejére vezeti vissza a kékfestő mesterséget. Idővel a technika, a divat változott, de a kékfestő anyag ma is érték, s megtalálhatja helyét a családok konyhájában függönyök, terítő, kötény, szalvéta formájában, de a ruházatban is. A színtartó anyagokat, a gazdag mintavilágot őrzi Gál Gyuláné és a család. Munkájuk rangját mutatja, hogy több darabjukat őrzik Pápán a Kékfestő Múzeumban is.

A hét mesterséget képviselő kilenc alkotó tárlatát 2014. október 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők.