Suplicz Misi, az örökmozgó

Már eddig is szép számmal gyűjtött díjakat, magáénak tudhatja a Teátrista gyűrűt, van két Varázsdoboz díja, Dunaújváros Ifjúságáért díja,Jószolgálatért díja, Baracs községért díja is.

- Számítottál rá?

- Nem. Két éve kaptam meg a Dunaújváros Ifjúságáért Díjat. Már az meglepő volt, hogy egyáltalán foglalkozik velem valaki.

- Nem érzed a súlyát annak, amit csinálsz?

- Nem. Én annyira élvezem, de tényleg. Ez vagyok én.

- Ez az én a táncos, vagy a táncpedagógus?

- Én mindig, mindenhol úgy tanítottam, hogy táncoltam is velük együtt. Most a Vasasban is. Végigtáncoltam a karácsonyi és a jubileumi műsort is. Ott vagyok köztük, minden próbát végigtáncolok a táncosokkal ugyanúgy. Én nem tanítom őket, együtt dolgozok velük.

- Hogy bírod ezt?

- Jól. Harmincnyolc évesen nem vagyok kilencven kiló.

- Vasas, Baracs, Madocsa, Padlás, közös képviselő is vagy .

- És focizni is eljárok.

- Hogy fér ez bele? No és a család is!

- Simán. Jó családom van. Toleránsak. Most, hogy nincs délelőtt főállásom, én viszem, hozom a gyerekeket. Ha nincs a színházban előadásom, akkor fél öttől este kilencig dolgozom csak.

- Nem érezted talajtalannak magad, amikor megszűnt a táncszínházi tagságod?

- De, teljesen. Az a július augusztus borzasztó volt. Anyagilag is nagyon megviselt, meg Ezért volt hatalmas meglepetés, amikor szóltak, hogy szeptemberben olvasópróbám lesz A padlásból.

- Volt " B" terved?

- A tánctanítás volt csak. Azért becsúszott egy hónap villanyszerelés is a papírgyárban. Az igazi B terv az volt, hogy úgyis lesz valahogy.

- Nem készültél rá?

- Nem. Persze számítottam rá, hogy előbb-utóbb vége lesz ennek a táncszínházas dolognak. Viszont úgy érzem, sportszerűtlenül jártak el velünk szemben, hiszen májusig hitegettek, ésaddigra már mindenütt lezárultak a szerződtetések.Ennek az eredménye, hogy a tíz tagból ketten tudtak elhelyezkedni Sopronban, Laforest Csabi Nyíregyházáraköltözött a családjával.Tudomásom szerint a többi táncszínházi tag munkanélküli.

- Aki a táncszakmában dolgozik, harminc évesen már a pályája vége felé jár. Valamit csak előkészítettél.

- Igen, de annyira magaménak éreztem a táncszínházat, hogy egy kicsit azért balga voltam. Csak két évvel ezelőtt kezdtem el a főiskolát. A kommunikáció és médiatudomány szakot kezdtem el itt, a főiskolán. Nem akartam a táncművészetire menni, mert a tanítás metodikája, hogy hogyan kell átadni a tudást, hogy kell kijavítani a hibákat, hogy kell rávezetni a gyereket, annak a tudásnak szerintem a birtokában vagyok. Ezért tudok ennyi helyen viszonylag eredményesen dolgozni. A próbáim hangulata mindig jókedvű, ez a habitusomból adódik. Persze amikor meló van, akkor meló van. Lehet úgy is dolgozni, hogy jól érzed magad, és meg lehet dögleni a semmiben is.

- A baracsi együttes a szerelemgyerekedvolt. A Vasasba jelentkeztél, vagy hívtak?

- A táncszínház megalakulásakor eljöttünk onnan mindannyian.Kétezerkilencben hívott vissza Balogh Edina a gyerekcsoporthoz. Velük megnyertünk Balatonbogláron a Méta Fesztivált, jöttek a sikerek.Két éve Szántó Péter a Vasas jubileumára a vezető nélkül maradt együtteshez felkért ötünket, hogy tartsuk karban a táncegyüttest és szervezzük meg a jubileumot. Ez annyira jól sikerült, hogy utána Szőke Genovévával ketten maradtunk az együttes vezetői.

- Nem furcsa? Ott nőttél fel

- Hát hogyne lenne furcsa? De érzem, hogy alkalmas vagyok, hogy ez nekem van kitalálva. Nagyon jól tudok és szeretek együtt dolgozni Szántó Péterrel. Ez az eddigi vezetőknek nem sikerült. Az elmúlt harminc évemet az MMK-ban éltem le, közelebb állunkegymáshoz gondolatilag.

- A színházban várható folytatás?

- Nem tudom. Szerettem volna már erről beszélni a vezetőséggel, de még nem sikerült.

- Ha úgy alakul, el tudsz szakadni a színháztól?

- Nekem a színpadhiányzik, nem a színház. Azt megkapom a Vasastól. A Bartókos emlékkönyvben nyilatkoztamrégen: szeretném még sokáig koptatni a Bartók aulájának márványpadlóját. Ha már nem fellépőként, hát nézőként. Ez a mai napig a fülembencseng. Mert nekem ez fontos, és nagyon jó, de már más bejönni az ajtón. Egyébként méltatlanul kis publicitást kapott, hogy mi történt a táncszínházzal. A mai napig megállítanak és megkérdezik, mikor lesz előadása a táncszínháznak.

- Az efféle díjakat a pálya vége felé szokták adni .

- Ezért meglepő nekem is. Végül is van mihez kötni. Az, hogy harminc éve táncol, az egy szép mérföldkő az ember életében ahhoz, hogy kapjon egy díjat. Sokkal jobban örültem volna, ha mint aktív táncos kaptam volna, mert így van egy kis mellékíze.Külön örülök, hogy ilyen fiatalon kaptam, nem életmű lezárásként.

- Szép hosszú a díjaid sora.

- Harminc éve táncolok a Vasasban, húsz éve tanítok, tizennyolc éves a Baracsi Néptáncegyüttes. Ebbe a harminc évbe mi minden fért bele? Nagyon sok. A Vasasban is párhuzamosan három csoportot viszünk.

- Hogyan győznél meg, hogy a gyerekemet vigyem a Vasasba táncolni?

- Amit mi csinálunk a Vasasban, az egy kicsit túlmutat a néptáncon, a fizikai mozgáson. Nálunk komoly kulturális élet is folyik. Szmodics László előadásttartminden hónapban egyszer az ahhoz a hónaphoz köthető népszokásokról, tájegységekről. Nem csak egyszerűen megtanulunk egy koreográfiát. Megtanuljuk Kalocsa népszokásait, a viseleteket, a kalocsai emberek életét, és ezek után készül belőle egy koreográfia. Kicsit komplexebb, mint hogy egyet balra, egyet jobbra. A próba első része egy bemelegítés, tánctechnikai tréning. Megtanulják az izolációt, amikor teljesen mást csinálnak a kezükkel és a lábukkal. Ha kis korukban elsajátítják ezeket, annak később nagy hasznát veszik majd. A tánc tartást ad fizikailag és mentálisan is. Mindemellett nagyon jó közösségünk van.

- Az ötvenéves táncpedagógus Misi lesz, vagy Mihály?

- Mindig Misi marad. Legfeljebb Misi bácsi. Az biztos, hogy nagyon büszke apuka lesz két csodálatos gyermekkel. Aztán majd a sors ad lehetőséget. Örökmozgónak érzem magam. Éjszakánként rengeteg dolgot megálmodok. Az a szép a néptáncban, hogy gyakorlatilag végtelenszer meg tud újulni. Ezért tudott fönnmaradni. Mindig vannak olyan alkalmak,amik inspirálnak. Ha van múzsád, lesz ihleted. A kérdés az, hogy vannak-e melletted emberek, akikkel meg tudod csinálni. Hála istennek most olyan helyeken dolgozom, ahol ezt garantálva látom.Úgy tudom elképzelni, hogy amíg mozogni tudok, ezt csinálom.

- Van, amit feltétlen meg akarsz még csinálni?

- Nincs tervem. Jól érzem magam. Akkor kéne, hogy tervem legyen, ha valamiben hiányérzetem lenne. Nem vágyom semmire, csak hogy hagyjanak dolgozni és legyen miből megélni. Most Misi boldog, és ez a díj is ehhez segített hozzá. Ez egy visszajelzés, hogy jól csinálom.