Rosszfiúk a színpadon - Börtönszínházi találkozó a Bartókban

A pálhamai büntetés-végrehajtási intézet felhívására összesen 15 darab jelentkezett az ország börtöneiből. A szakmai zsűri az indulók közül hat társulat darabját tartotta érdemesnek arra, hogy a nagyközönség is szemlézhesse, milyen eredménnyel vesznek részt egy-egy intézmény drámapedagógiai foglalkozásain a fogvatartottak.

A dunaújvárosi börtönszínházi találkozón összesen hatvan fogvatartó szereplő lép színpadra a két nap folyamán. Az első napon, csütörtökön nagyon komoly biztonsági intézkedések mellett három darabot láthattak az érdeklődők. Az elítéltek fellépéseit kivétel nélkül vastaps fogadta a nézőtéren.

Szigorú arcú emberekkel próbálunk tegező viszonyt létesíteni, és sikerül. Kezükben láncra fűzött bilincs, nálunk egy félig működő toll. Kérdezünk, a válaszuk annyi, hogy minden rendben, a találkozó biztosításával nem lesz gond.

Körülöttünk pedig mindenki rabszürkében, őket fotózzák őrzőik, a fotós kolléga pedig írásos beleegyezést kér minden kattintásnál. Az első Országos Börtönszínházi Találkozókezdetén várunk az előtérben, a nagyszínpad függönye mögött pedig már készülődnek.

Színházfélel lesz - ígéri a műsorközlő és igaza van. Az első két darab simán belefér az amatőr színjátszós kategóriába és érezhetően masszív morális tartalommal kívánja terhelni a nézősereget. A tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete Rudyard Kipling darabját mutatja be, jutalmuk vastaps.

A szünetben egy alkalmi formáció szórakoztatja az egybegyűlteket és Seres János hangja, gitárjátéka után már csak a menedzserhad támadására várunk.

Közben a színpadon tanít a börtönviszonyokról és beilleszkedésről az állampusztaiak Társak című darabja. A teljes értékelést mellőzve, egy könnyebb színházi évadban simán beférne a repertoárba.

A váltáskor ismét jönnek a mágikus zenészek. Közben arra (is) gondolunk, hogy azért mégiscsak egykori bűnelkövetők műsorának tapsolunk. Érdem ez? Nem. Ám érdem, hogy sokan próbálkoznak kitörni és keresni az élhetőbb élethez vezető utat.

Lapunknak korábban Balázs Béter bv. parancsnok elárulta, hogy a drámapedagógiai foglalkozások lényege az előítéletek leépítése. Hogy a szabaduló fogvatartottaknak is van és lehet esélyük az újrakezdésre és a társadalomnak is meg kellene nyílnia feléjük. Mert. Mert, aki kilép a börtönkapun, annak jó és hasznos döntéseket kell hoznia. Mindebben segíthet a Bartókban debütáló börtönszínházi találkozó, amely pénteken is három előadással folytatódik.

Az első előadás két órakor kezdődik a Bartók színház nagytermében.

Talán a színpad?

E sorok írója ifjonti éveiben két napot volt kénytelen eltölteni egy holland büntetés-végrehajtási intézményben. Kicsit sok volt az Amstel, kevesebb a tudat és a személyiirat, plusz sikeresen elhagytunk egy gépjárművet. Tehát, nagyjából önként és féldalolva sétáltunk be a kapitányságra, ahol kávéval fogadtak, majd mondták: kicsit továbbmaradunk. Van ez így..., gondoltuk, majd az ötödik perceben már távoztunk volna.

Ezen kis privát sztorival csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy sokat és sokszor hibázunk. Vannak köztünk visszatérő hibázók, bűnösök, de nekik a rács mögött a helyük.Mindez így van jól, ám a fogvatartottak jelentős része azért mégis érdemes a társadalmi együttélésre.

A színházi előadások bizonyították, hogy valóban hasznos, sőt kell is foglalkoztatni a rabokat, akik talán merítenek az előadások tanulsághalmazából. Lehet igen, lehet nem, ki tudja... Ám egy egészséges társadalomnak meg kell teremtenie az esélyt az újrakezdéshez. Talán a színház erőt adhat számukra.