2015.10.12. 16:24
Régi képekről mesélt - Kálnay Adél kötetének bemutatója a könyvtárban
Dunaújváros - Az Országos Könyvtári Napok 2015 rendezvénysorozatának tulajdonképpen záróakkordjaként is értelmezhető Kálnay Adél szombat délutáni könyvbemutatója a József Attila Könyvtárban. Rendezvények szempontjából mindenképp.
Jól mutatja a József Attila-díjas írónő respektjét Dunaújvárosban, hogy a szeles, esős, borongós vasárnap délutánon is zsúfolásig megtelt a József Attila Könyvtár emeleti, felnőttkönyvtári része, hogy meghallgassa az alkotót a nyár elején megjelent legújabb regényéről beszélni. Persze túl sokat nem tudhat mondani egy papírköntösbe bújtatott újszülöttéről annak szellemi szülőanyja, legfeljebb olyanokat, mint hogy újfent a szegedi Tiszatáj Kiadó volt a bába, mert benne megbízik, sokadik szülését asszisztálja végig. Vagy hogy két meseregény magzat is megfogant már a fiókban, de még csak várják, hogy megerősödjenek.
Kálnay Adél otthoni alkotóterében is fontos szerepe van a különféle fényképeknek a változatos formájú és színű kövek mellett
Akadt azért más mondókája is. Aki még nem tudta, most már tudhatja, hogy az írónő kedveli a fényképeket, azok közül is a fekete-fehéreket, legkülönbül pedig a barnás tónusúakat, melyek mögött sorsok fedezhetők fel. Miképpen tudható, hogy a Régi képek címet viselő kötet borítóján a szerző nagymamájának esküvői képe díszeleg, a kiadó kérésére férje nélkül. Továbbá, hogy a regény tulajdonképpen három nő sorsának mondatokba égetése, mely ugyan a valóságon alapul, de az alkotói folyamat során kissé átíródott a való. A három nőben felfedezhető a szerző, az édesanyja, és nagyanyja is. A történet széles idősávot ölel át, hiszen az első világháború végétől a második végéig ível, és a jó része a Felvidéken játszódik egy kis bányavárosban, melyhez személyes kötődése is van.
A regény címlapjára a szerző nagymamájának esküvői fotográfiája került. A kiadó kérésére az ifjú férj lemaradt a képről
Különlegességként említette a szerző, hogy köszönhetően édesanyja hathatós segítségének, a a kötetben csupa valós nevet fedezhetünk fel, hiszen pontosan sorolta a bányaigazgatók, vájárok, kocsisok, cselédek neveit egyaránt. A kötet lapjain nem találni párbeszédeket, hiszen a valós életben sem úgy mesélünk történeteket, az íróba beleivódott nagymamájának történetmesélése is, melyben nem akart többet láttatni, csak amennyit az egyszerű ember akkor tudhatott a környező világról.
A találkozó bő ízelítővel, felolvasással fejeződött be.
