Nosztalgia a tánctáborban

Hetedik alkalommal találkoztak a Duna-menti táncegyüttesek, Madocsa, Szalkszentmárton, Harta, Adony, Beloiannisz, Mezőfalva és Dunavecse hagyományőrzői a nyári, hagyományos Wünsch Nosztalgia Tánctáborban, ezúttal Madocsán. A keddtől vasárnapig tartó időszakban olykor 150 főre is megszaporodott a résztvevők száma. Régi és mai aktív táncosok találkozóján az sem volt ritkaság, hogy nagyapa, szülő és unoka együtt ropták az elődöktől ellesett lépéseket. Természetesen a rendezvény célja nem a megszokott fellépések ismétlése volt. A nyári táborok alkalmaival számos vidám és kellemes program nyújt feledhetetlen kikapcsolódási lehetőséget.

A vendéglátó madocsaiak friss és csárdás darabbal készültek a gálára (Fotó: Horváth László)

A szombati gála után dr. Volmanné Reich Mártát a madocsai hagyományőrző együttes vezetőjét kérdeztük kapcsolatról és a táborról:

– A madocsai együttest Földesi János alapította 1946-ban. Laci bácsi 1989-ben tőle vette át a csoportot. A rá következő évben rögtön hozzánk került a Duna-menti hagyományőrző együttesek táborrendezésének lehetősége, így hamar belecsöppentünk ebbe a különleges közösségbe. Madocsa polgárai nagyon büszkék arra a kincsre, amit népi kultúránkból évtizedek alatt sikerült megőrizni. A mi feladatunk, hogy erre az értékre vigyázzunk. Ez a tábor szervesen illeszkedik hagyományápoló munkánkhoz, mivel a nálunk eltöltött idő alatt rengeteg új ismerettel és kapcsolattal lehettünk gazdagabbak.

A barátságok nem az égben köttetnek, hanem a táncos táborokban. Marosi István és Virág István évtizedek óta jó barátok, táncos társak (Fotó: Horváth László)

A tábor fő eseményén a szombati gálán több együttes is fergeteges bemutatkozással köszönte meg a vendéglátást. A zárószámban, az adonyi polkában Wünsch László az idős mester is táncra perdült, mintegy közelről nézve abba a tükörbe, amit a gálán bemutatott produkciókkal szinte egy életút tükreként tartottak elé. Milyen érzés belenézni a tükörbe, kérdeztük a mestert.

– Ez attól függ, hogy torz-e a tükör, vagy egyenes. Illetve attól is, milyen gyártmány? Lehetséges, hogy a magyar egy kicsit görbe, a svéd pedig egyenesebb. Én az egyenes tükörbe néztem bele. Egyenes háttal próbálom magam továbbra is tartani a táncosaim segítségével és szeretetével. Nagyon örülök, hogy eljöhettem és rendkívül boldoggá tesz, mert ez nekem egy nagy család – fogalmazott a mester.

A gála zárószámában az adonyi polkára a mester Wünsch László is táncra perdült Partnere az egykori kis táncos Paulusz Erika (Fotó: Horváth László)

Az egyik legkorábbi „családtagja”, tanítványa a mezőfalvi Feke Jutka: – 1972-ben kislányként toborzással kerültem az együtteshez. Annyira beleszerettem, hogy egész családomat is magammal vittem. Fiam és lányom 14-15 évet töltöttek el a mezőfalvi csapatban. Nekem az életet jelenti a néptánc. Ez egy életforma, életstílus, amit vagy szeret valaki, vagy nem, de ha egyszer megérint, akkor többet nem szabadulsz! A VII. Wünsch Nosztalgia Táncostábor vasárnap délelőtt zárta kapuit. A rendezvényeken résztvevők most egy éven át őrzik a madocsaiak vendégszeretetét, hogy aztán jövőre Szalkszentmártonon újra benépesedjenek a barátság sátrai.