2019.09.17. 14:00
Néha tényleg jobb otthon
Városmegfejtések és közösségi továbbgondolások nagy tételben – első betekintésre ez jutott eszembe az Otthon jó kiállításról. A múlt hét péntek esti gyors felvétel után hétfőn ismét visszatértem. Várnai Gyula, Kaszás Tamás és Keserue Zsolt közös tárlata – ? – aztán megmutatta, itt jóval többről van szó. A tét is nagyobb.
2019.09.13. Otthon jó Kaszás Tamás Keserue Zsolt, Várnai Gyula kiállítása a Kortárs Művészeti Intézetben Dunaújváros Kortárs Művészeti Intézet Fotós: Zsedrovits Enikő ZsE Dunaújvárosi Hírlap DH
Fotó: ZSEDROVITS ENIKO
Ha megengedik, egy kis gyorstalpaló: Otthon jó címmel Várnai Gyula, Keserue Zsolt és Kaszás Tamás műveiből szeptember 13-án nyílt kiállítás a Kortárs Művészeti Intézetben. A tárlatnyitányon Deák Nóra, az intézmény vezetője elmondta, egyrészt szerencsés helyzetben volt, hiszen a – lokális identitást tekintve – a Dunaújvároshoz kötődő művészek sorából sokakat kiemelhetett volna, másrészt a végleges pozíció kiválasztása mégis nehéz munkának bizonyult, hiszen egy valóban összefüggő – lassan hat évtizedre hízó – „újvárosi közösségből” kellett válogatnia.
Fotók: Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap
Deák Nóra végül egy olyan trió mellett döntött, amely valóban nyerő, másrészt pedig munkáik során rendre visszatér az otthon fogalom. Ezen otthon pedig Dunaújvárosból (is) táplálkozott és táplálkozik. (Ha már, „otthon:” ott abban helye van/lesz Módernek, Birkásnak, Horváth Tibcsának, Martinkó Márknak és még sokaknak is – ám ez most nem vészjelzés, csak egy zárójeles gondolat).
Gerhes Gábor kiváló képzőművész egyik, még az 1990-es évek eleji munkájának címe: Otthon jó. Ez a Kortárs gyűjteményének tulajdona, így címét szépen kölcsön is kérte a KMI, és Gerhes Gábor cserébe pedig mondott egy igazán inspiratív bevezetővel is felérő köszöntőt.
Átgondolt, tömény, radikális és helykereső
A három művész – Várnai, Kaszás, Keserue – Dunaújvároshoz való viszonya más és más. Eltérővé teszik a generációs különbségek, a mikroközösségek, amikben szocializálódtak és természetesen az is, mennyi időt töltöttek el ebben a városban. Ugyanakkor az évtizedek során mindhárman rendszeresen merítettek egyfajta dunaújvárosi forrásanyagból – fogalmaz a kiállítás sajtóanyaga.
Az összképet tekintve: Várnai Gyula, a Velencei Bienállé (2017) sikere után talán frissebb, mint valaha, mégis teljes gondolati és morális egységben áll akár két és fél évtizede született munkáival.
Kaszás Tamás radikális álláspontja végig arra késztet, hogy gondoljuk újra a társadalmi közösség, az együttélés és a lakhatás, otthonteremtés fogalmát. Fontos: a jelenleg a KMI-ben látható munkái így egyben még nem voltak láthatóak a dunaújvárosi közönség számára. Keserue Zsolt „Nemzeti Tankönyv” projektje pedig továbbgondolásra késztet, csakúgy, mint a tárlat alapkérdése: otthon jó!(?)
