„Ne menj soha biztosra…”

„Kedves Színház!

Először is azt üzenném neked, hogy becsüld meg a katonáid, akik kitartanak melletted jóban-rossz­ban. Próbáld meg a politikát teljes mértékben mentesíteni a területedről, és ezáltal figyelj arra is, hogy ne kerüljenek a kultúrával foglalkozó emberek rendkívül buta, megalázó kényszerhelyzetbe a politika és bármi más által.

Tudj olyan környezetet teremteni, hogy aki veled foglalkozik, az teljes biztonságban tegye, ne legyen kiszolgáltatott. Az alkotási folyamathoz maximálisan meg tudd adni a nyugalmat, a derűt, a szabadságot és azt az elmélyülést, ami mindenképpen szükséges, hogy valaki veled igazán tudjon foglalkozni.

Tisztában vagyok vele, hogy sok szempontból lehetetlenség, amit kérek tőled, de törekedj arra, hogy aki veled dolgozik, az így legyen képes rá.

Egy nagyon fontos dolog, ne legyél ennyire mulandó. Picit mostohán bánsz az idővel, abban az értelemben, hogy nagyon illékony. Jó lenne persze, ha több minden maradna meg abból a megváltásból, amit a vele foglalatoskodó lelkek nyújtanak.

Lehetnél kevésbé felszínes, ezt úgy értem, hogy jobban megválogathatnád az embereid, hogy kiket engedsz közel magadhoz, mert amit képviselsz, az nagyon véletlen, szubjektív, és nem konkrét (mint például egy versenysport esetén, ami az időhöz köthető), hanem egy illékony művészet vagy, akinek nem kellene ennyi teret adnia a gazemberkedésnek illetve a felszínes humbugoknak.

Ugyanakkor pedig egy picit több humorérzékkel rendelkezhetnél, és az előző gondolattal is összekötve, akkor talán több lehetőség, idő és helyzet teremtődhetne arra, hogy a humor megszülethessen. Sajnos a veled foglalatoskodó személyek, akik komolyan is gondolják, nem érnek rá elkönnyülni, nevetéssel vagy humorral foglalkozni, mert iszonyatos ön- és létfenntartási küzdelem folyik, és ez sok esetben méltatlan hozzád.

Szerintem jót tenne neked egy folyamatos megújulás, úgymond kötelezettség szempontjából. Szükséged van arra, hogy mindig megújulj, és hogy soha ne elégedj meg se a megszokottal, se pedig a jól beválttal. Ne menj soha biztosra. Ehhez viszont olyan jó működtetők kellenek neked, akik szabadok, nyitottak, befogadóbbak, bátrak és nem utolsósorban, akik biztonságban tudnak alkotni benned.

Ezeket tudnám üzenni neked, aki már igazából az emberiség óta velünk vagy különböző formákban, fázisokban és időszakokban.

Sok minden történt köztünk, jóban-rosszban együtt vagyunk, és bár vannak hibáid, tudom, hogy szeretsz, és én is szeretlek téged.

Őze Áron”