Már lassan kétszáz év telt el az első igazi magyar fénykép elkészítése óta

A nevezetes napon épp 11. alkalommal ülésezett a Magyar Tudós Társaság, amikor is Vállas Antal, az akkor 31 éves mérnök, matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja ismertette azt, hogyan lehet a fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek. Az eredményről egybehangzóan állíthatjuk, hogy ezzel született meg az első magyar dagerrotípia, aztán valószínűsíthetően több tízezer dagerrotípia készült Magyarországon az 1850-es és 60-as évek tájékán.

A napot 2003 óta ünnepeljük hazánkban, és a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (Mafosz) évente ünnepséget rendez e nap tiszteletére, valamint országszerte kiállításokat, előadásokat tartanak a különböző művészeti közösségek.

Kiváló alkalom ez arra, hogy felhívjuk a figyelmet a fotózás valódi értékére, kiváltképp egy olyan világban, amelyben egyre többen foglalkoznak fotózással, s a technika embertelen léptékű fejlődése mellett már elenyésző az a tudásigény, ami egy jó minőségű fénykép elkészítéséhez szükséges. Más kérdés azonban, hogy mindenki rendelkezik-e azzal az esztétikai érzékkel, ami egy igazán művészi, profi és értékes fotóhoz kell. Egy azonban biztos: a fotográfia megszületése nélkül nem maradhattak volna fent a városunk történetét és emlékeit megőrző fényképek sem.

Összeállításunkban Dunaújváros pillanatképei között válogattunk az 1900-as évek elejétől egészen a hetvenes évek végéig. Innentől már egyre elérhetőbbé vált a saját fényképezőgép szinte bárki számára, megjelentek a színes fotók, és rohamos ütemben kezdett fejlődni a technika és a szakma. Mára mindünk okostelefonján több száz, ha nem több ezer saját kép található, és már el is felejtettük, mekkora tétje volt anno egy rossz kattintásnak. Ma már másodpercek alatt készíthetünk végtelen számú újat, biztosítva magunkat arról, hogy csak a szép emlékek maradjanak meg az utókornak