Jóságos Erzsébetek

A helyi családokért gyújtottak gyertyát és Erzsébet rózsája köré helyezték a kis mécseseket szombaton este Soponyán, a helyi Karitász csoport ünnepségén. Köszöntötték az Erzsébeteket és megemlékeztek  a szervezet megalakulásának 80., valamint a katolikus Karitász újjáéledésének 20. évfordulójáról.
Szépen beesteledett, mire összegyültek az emberek, pici gyerekek és  idősek egyaránt az ünnepségre, a leheletet már fehérre festette a hideg, s beszédet mondott Vargha Tamás, országgyűlési képviselő és a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Elsősorban az Erzsébetekhez szólt most, akikben a magyar asszonyok univerzális megtestesülését látta.

Szépen szólt róluk: - Királylányok, királynők nevét, történetét őrzik meg a krónikák, pedig királyi asszonyok mind valamennyien az Erzsébetek, akiket ünnepelni összejöttünk. Szépek, jóságosak, keményen állják az élet megpróbáltatásait. Tanulnak vagy dolgoznak,  randira járnak vagy háztartást vezetnek, gyereket nevelnek  vagy unokát istápolnak, szeretve-veszekedve a férjük oldalán vagy özvegyi magányban, élik a század asszonyainak küzdelmes-boldogságos életét: Erzsébetek, szépek, jók, erősek, a mi asszonyaink - vázolta az elnök az Erzsébetről alkotott képét, akik szombaton remélhetőleg különlegesebb bánásmódban részesültek családjuk, ismerőseik körében, mint egyébként más napokon. De kit is tisztelhetünk Erzsébetben, kinek a neve volt olyan népszerű Magyarországon az elmúlt évszázadokban?

"Isten az én esküm, Isten megesküdött vagy Isten a teljesség, Isten a tökéletesség eredetileg ezt jelentette a név, amelyet a pilisi erdőkben meggyilkolt Gertrúd királyné és II. András király elsőszülöttje viselt, s a szegényeket segítette kenyérrel, adománnyal. Egyszer azonban ez az asszony kénytelen volt azt mondani, hogy a kosarában rózsákat visz, nehogy megtiltsák neki a további jótékonykodást. Ám mit ád Isten?  A  kenyerek valóban illatos rózsákká váltak, mert maga a Teremtő sem akarta, hogy a szent asszony hazudjon."

Ez a legenda ihlette most Soponyán azt a rózsát, melyet a murvás földbe rajzoltak, s melynek sziluettje mentén helyezték el a helyi családokért égő mécseseket. A rózsa lassan rajzolódott ki a sötétben, fénye rendületlenül vibrált a csendes szombat estében. Szinte mindenki több gyertyát gyújtott, mondván, nem csak saját családjukért, de másokért,  talán szomszédért, barátért, régi ismerősért is meggyújtottak egyet-egyet. S közben szépen, szerényen  gyűltek a pénzérmék a rózsa mellett felállított  gyűjtőládában, amelyet a soponyai Karitász csoport oszt majd szét a rászorulók között, ahogyan azt annak idején, majd nyolcszáz évvel ezelőtt Szent Erzsébet tette.