Istennők, lábtörlők

Számomra kétféle nő létezik: az istennő és a lábtörlő - ezzel az elhíresült mottóval indul a Marie-Thérese Walter portréja köré szervezett különleges kamarakiállítás. Picasso ezen nőfelfogását kísérhetik végig a látogatók a Szépművészeti Múzeum saját gyűjteményéből, valamint több külföldi közgyűjtemény grafikáiból összeállított tárlaton.

Pablo Picasso minden korszaka egy-egy újabb asszony színre lépésével függött össze. A tizenhét alkotását tartalmazó kiállításon ennek megfelelően szerepel meghatározó, első párizsi szerelme, Madeleine anyaként, vagy első élettársa, Fernande Olivier, akihez eltávolodásuk után is egy életen át barátság fűzte, és a festő feleségének, az orosz származású balerina Olga Koklovának a portréja, annak a fordulatnak a jellemző példájaként, amelyben a festő modernizmusa 1917 után a klasszicizmus stílusjegyeivel egészült ki. Egy másik szerető, Dora Maar fotóművésznő a hisztériás rohamoktól síró nő, a háború, a megtestesült szenvedés jelképe lett Picasso számára. Picasso 1943-ban ismerkedett meg a fiatal festőnővel, Francoise Gilot-val, akivel egy évtizedig tartó kapcsolatából született két gyermekükről, Claude-ról és Palomáról készített kettős portré is látható a szeptember 17-ig nyitva tartó kiállításon. Picasso szerelmeinek sorát azok a rajzok zárják, amely a már majdnem nyolcvanéves mester utolsó feleségét, a nála negyvenöt évvel fiatalabb Jacquelin Roque-ot ábrázolják.

A Picasso nevet anyjától kapta, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Tízéves koráig a család Malagában élt, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára, így a gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, ami csak az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. Később Párizsba költözött. ahol 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője. Eva volt az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén megtalálható. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, és Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz generális leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületet Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, ráadásul zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Érzései rányomták bélyegüket munkáira is: a 20-as évek alkotásaiból a nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretőre akadt: a tizenhét éves Marie-Thérése Walterre. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette a lányról készült nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki az 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfust. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette helyét Picasso életében. A kiállítás központjában a párizsi Picasso Múzeumból kölcsönzött Az olvasmány című kép áll, amit a zseni 1932-ben festett Marie-Thérese Walterről. A kép a kubisztikus formatorzítások ellenére portrészerűen mutatja be a festő kedvesét és múzsáját. (Ezt a festményt egyedül hétmilliárd forintra biztosították.)

Pablo Picasso minden korszaka egy-egy újabb asszony színre lépésével függött össze. A tizenhét alkotását tartalmazó kiállításon ennek megfelelően szerepel meghatározó, első párizsi szerelme, Madeleine anyaként, vagy első élettársa, Fernande Olivier, akihez eltávolodásuk után is egy életen át barátság fűzte, és a festő feleségének, az orosz származású balerina Olga Koklovának a portréja, annak a fordulatnak a jellemző példájaként, amelyben a festő modernizmusa 1917 után a klasszicizmus stílusjegyeivel egészült ki. Egy másik szerető, Dora Maar fotóművésznő a hisztériás rohamoktól síró nő, a háború, a megtestesült szenvedés jelképe lett Picasso számára. Picasso 1943-ban ismerkedett meg a fiatal festőnővel, Francoise Gilot-val, akivel egy évtizedig tartó kapcsolatából született két gyermekükről, Claude-ról és Palomáról készített kettős portré is látható a szeptember 17-ig nyitva tartó kiállításon. Picasso szerelmeinek sorát azok a rajzok zárják, amely a már majdnem nyolcvanéves mester utolsó feleségét, a nála negyvenöt évvel fiatalabb Jacquelin Roque-ot ábrázolják.

A Picasso nevet anyjától kapta, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Tízéves koráig a család Malagában élt, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára, így a gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, ami csak az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. Később Párizsba költözött. ahol 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője. Eva volt az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén megtalálható. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, és Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz generális leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületet Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, ráadásul zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Érzései rányomták bélyegüket munkáira is: a 20-as évek alkotásaiból a nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretőre akadt: a tizenhét éves Marie-Thérése Walterre. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette a lányról készült nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki az 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfust. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette helyét Picasso életében. A kiállítás központjában a párizsi Picasso Múzeumból kölcsönzött Az olvasmány című kép áll, amit a zseni 1932-ben festett Marie-Thérese Walterről. A kép a kubisztikus formatorzítások ellenére portrészerűen mutatja be a festő kedvesét és múzsáját. (Ezt a festményt egyedül hétmilliárd forintra biztosították.)

Pablo Picasso minden korszaka egy-egy újabb asszony színre lépésével függött össze. A tizenhét alkotását tartalmazó kiállításon ennek megfelelően szerepel meghatározó, első párizsi szerelme, Madeleine anyaként, vagy első élettársa, Fernande Olivier, akihez eltávolodásuk után is egy életen át barátság fűzte, és a festő feleségének, az orosz származású balerina Olga Koklovának a portréja, annak a fordulatnak a jellemző példájaként, amelyben a festő modernizmusa 1917 után a klasszicizmus stílusjegyeivel egészült ki. Egy másik szerető, Dora Maar fotóművésznő a hisztériás rohamoktól síró nő, a háború, a megtestesült szenvedés jelképe lett Picasso számára. Picasso 1943-ban ismerkedett meg a fiatal festőnővel, Francoise Gilot-val, akivel egy évtizedig tartó kapcsolatából született két gyermekükről, Claude-ról és Palomáról készített kettős portré is látható a szeptember 17-ig nyitva tartó kiállításon. Picasso szerelmeinek sorát azok a rajzok zárják, amely a már majdnem nyolcvanéves mester utolsó feleségét, a nála negyvenöt évvel fiatalabb Jacquelin Roque-ot ábrázolják.

A Picasso nevet anyjától kapta, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Tízéves koráig a család Malagában élt, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára, így a gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, ami csak az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. Később Párizsba költözött. ahol 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője. Eva volt az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén megtalálható. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, és Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz generális leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületet Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, ráadásul zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Érzései rányomták bélyegüket munkáira is: a 20-as évek alkotásaiból a nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretőre akadt: a tizenhét éves Marie-Thérése Walterre. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette a lányról készült nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki az 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfust. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette helyét Picasso életében. A kiállítás központjában a párizsi Picasso Múzeumból kölcsönzött Az olvasmány című kép áll, amit a zseni 1932-ben festett Marie-Thérese Walterről. A kép a kubisztikus formatorzítások ellenére portrészerűen mutatja be a festő kedvesét és múzsáját. (Ezt a festményt egyedül hétmilliárd forintra biztosították.)

A Picasso nevet anyjától kapta, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Tízéves koráig a család Malagában élt, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára, így a gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, ami csak az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. Később Párizsba költözött. ahol 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője. Eva volt az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén megtalálható. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, és Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz generális leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületet Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, ráadásul zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Érzései rányomták bélyegüket munkáira is: a 20-as évek alkotásaiból a nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretőre akadt: a tizenhét éves Marie-Thérése Walterre. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette a lányról készült nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki az 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfust. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette helyét Picasso életében. A kiállítás központjában a párizsi Picasso Múzeumból kölcsönzött Az olvasmány című kép áll, amit a zseni 1932-ben festett Marie-Thérese Walterről. A kép a kubisztikus formatorzítások ellenére portrészerűen mutatja be a festő kedvesét és múzsáját. (Ezt a festményt egyedül hétmilliárd forintra biztosították.)

A Picasso nevet anyjától kapta, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Tízéves koráig a család Malagában élt, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára, így a gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, ami csak az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. Később Párizsba költözött. ahol 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője. Eva volt az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén megtalálható. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, és Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz generális leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületet Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, ráadásul zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Érzései rányomták bélyegüket munkáira is: a 20-as évek alkotásaiból a nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretőre akadt: a tizenhét éves Marie-Thérése Walterre. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette a lányról készült nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki az 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfust. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette helyét Picasso életében. A kiállítás központjában a párizsi Picasso Múzeumból kölcsönzött Az olvasmány című kép áll, amit a zseni 1932-ben festett Marie-Thérese Walterről. A kép a kubisztikus formatorzítások ellenére portrészerűen mutatja be a festő kedvesét és múzsáját. (Ezt a festményt egyedül hétmilliárd forintra biztosították.)