"Nem az ateizmus a legrosszabb, hanem az, ha a közömbösség uralja az embereket"

A pilisi hegyvidéken élő családjának sorsa regénybe illő, a 20. század történelmének minden szenvedése, hányattatása megjelenik abban. Nagyapja a Donnál halt meg. Édesapja az orosz hadifogságból arra ért haza Budajenőre, hogy a szülőfalujából addigra már az összes svábot, beleértve saját rokonait is, kitelepítették. Senkije nem maradt, a házukban idegenek laktak.

Nem volt mit tenni, beállt dolgozni egy Kristofory János nevű gazdálkodóhoz, akinek hálából nevét is felvette. Előző családi nevét, a Valtert, keresztnévként hagyta örökségül fiára. A kristoforosz szó jelentése: Krisztus hordozója. Micsoda sorsszerűség! Nomen est omen? Hogy kiből és miért lesz pap, azt csak a Jóisten tudja!

Valter atya sem úgy indult, hogy már születésétől fogva erre a hivatásra gondolt. Amikor 14 évesen az esztergomi ferences gimnáziumba felvételizett, csak azt tudta, hogy a környék egyik legjobb iskolája. Azt mondja, ebben a korban még nem tudja az ember, hol lesz a helye. A Franka , ahogy a diákjai nevezik, tényleg jó iskolának bizonyult. A gyerekekkel együtt élő szerzetes-tanárok nem csak hatékonyan tanítottak, a nevelésükkel is foglalkoztak. A diákjaikat jobban ismerték, mint a szüleik, a nap 24 órában rendelkezésükre álltak, segítették, támogatták őket. Sajátos pedagógiai módszereikkel, ha kellett a tanulmányaikban való elmaradást pótolták, ha családi, emberi problémáik voltak, annak megoldásában istápolták a kamaszokat. A személyiség fejlesztése mellett nagy hangsúlyt helyeztek a közösségformálására.

Az atyák fáradhatatlan, áldozatos munkája ragadta meg Valtert, és mire eljött az érettségi, a pályaválasztás ideje, már csak az volt a kérdés számára, hogy szerzetesként, vagy világi papként kövesse nevelői példáját.

Az ilyen közösségben a lelkiség könnyen formálódik. Miután a természetfeletti a természetesre épül, akiben nincs meg a természetes alap, azt nem lehet a természetfelettire megtanítani. Nem véletlen, hogy a 80 fős évfolyamból nyolcadmagával választotta a papi pályát. Ez még az 1980-as évek elején volt, amikor nemigen süvegelték a papokat, nem járt nekik kézcsók, mint régen. Sőt! Inkább kivetettnek, lenézettnek számítottak. Sokak számára még ma is érthetetlen, hogy egy jóképű, értelmes fiatalember, akiből bármi lehetne, miért választja ezt a hivatást?

Pappá szentelése után először a székesfehérvári bazilikában szolgált, majd egy bányászfaluban Pusztavámon töltött több mint egy évtizedet. Mire a püspök atya Adonyba disponálta, már a rutinos papok közé számított. A jó közösség, a segítőkész lelkek támogatásával nekiállt a templom felújításának, majd ugyanilyen feladat várt rá a következő állomáshelyén, Pilisvörösváron is. Mezőfalvára 2009-ben került. Most az ottani templom külsejének rendbetételén munkálkodik, lassan már el is készül.

Ezek mind óriási szervezést és szakértelmet igénylő feladatok! Hogy mer egy plébános ebbe belevágni, hiszen a szemináriumon ezt nem tanítják!? Azt mondja, az ember a Jóistenre számít, aztán megkapja a segítséget az emberektől is.

No, de a pap munkájában nem ezek a feladatok a legnehezebbek ám! Be kell illeszkednie egy ismeretlen környezetbe. A legtöbben meg sem merik szólítani, nem tudnak mit kezdeni vele. Ha megkeresik egy keresztelő, esküvő avagy temetés miatt, néha úgy viselkednek, mint aki boltba megy vásárolni. Kérek egy temetést, mennyibe kerül? Szeretnénk templomi esküvőt is a gyerekeknek, de ők nagyon el vannak foglalva, nem tudnak eljönni a templomba. Hogy részt kéne venni jegyesoktatáson, merthogy a házasságra lelkileg is fel kell készülni? Ezt nem mindenki tartja fontosnak... Ilyenkor különösen nehéz a pap dolga, mert a hivatásának lelkiismerete szerinti gyakorlását nehezítik meg. Esküje kötelezi, hogy a szentséget kérőket szépen rávezesse az életre szóló elköteleződés jelentőségére, mielőtt kezüket a szent stólával összeköti. De nem az ateizmus a legrosszabb, hanem az, ha a közömbösség uralja az embereket.

Valter atya pappá szentelésekor Pál apostol szavait választotta ars poeticájának: Légy hű mindhalálig! Három évtizede, minden napján, minden tettével ennek megtartásán fáradozik.