Horváth Béla (1921-2006)

Fuvolaművész, tanár. 1921-ben született Budapesten, a Kis-Svábhegy német tannyelvű iskolájából 1930-ban került Svájcba - szemének gyógykezelésével párhuzamosan 1935-ig egy magániskola diákja. Angol, német és francia nyelven tanult, emellett Johanna Russ révén megismerkedett a klasszikus zenei és kórus alapokkal. Zongorázni autodidaktaként tanult, majd - hazatérése után - Kósa György zeneakadémiai tanár lett a mestere 1935-ben. Mestere javaslatára áttért a fuvolatanulásra. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a fuvola szakon Dömötör Lajos növendéke volt, zeneszerzést Siklós Albert, majd Kókai Rezső tanítványaként tanult. Fuvolaművészként 1952-ben végzett a Zeneakadémián - immár id. Türr István növendékeként -, mellette a tanár szakot is elvégezte.

Művészi pályája már felsőfokú tanulmányaival párhuzamosan elkezdődött: 1949-ben első fuvolás lett a Honvéd Együttes akkor alakult szimfonikus zenekarában. Többek között Dávid Gyula, Gergely Pál, Kertész István volt a karmestere, az együttessel bejárta a szocialista tábor országait: 1952-ben Lengyelországban, 1953-ban Bulgáriában, 1955-ben az NDK-ban turnézott, 1956-ban három hónapra Kínába is eljutott a zenekarral (ahol megismerkedett a kínai nyelv alapjaival is - később tanulmányait itthon folytatta). Mivel a kínai turné végén megtagadták a moszkvai fellépést - 1956 decemberében! -, itthon Kodály Zoltán közbenjárása ellenére azonnal feloszlatták az együttest.

1953-ban került Sztálinvárosba, ahol a zeneiskola fúvós tanszakának tanára lett.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

Művészi pályája már felsőfokú tanulmányaival párhuzamosan elkezdődött: 1949-ben első fuvolás lett a Honvéd Együttes akkor alakult szimfonikus zenekarában. Többek között Dávid Gyula, Gergely Pál, Kertész István volt a karmestere, az együttessel bejárta a szocialista tábor országait: 1952-ben Lengyelországban, 1953-ban Bulgáriában, 1955-ben az NDK-ban turnézott, 1956-ban három hónapra Kínába is eljutott a zenekarral (ahol megismerkedett a kínai nyelv alapjaival is - később tanulmányait itthon folytatta). Mivel a kínai turné végén megtagadták a moszkvai fellépést - 1956 decemberében! -, itthon Kodály Zoltán közbenjárása ellenére azonnal feloszlatták az együttest.

1953-ban került Sztálinvárosba, ahol a zeneiskola fúvós tanszakának tanára lett.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

Művészi pályája már felsőfokú tanulmányaival párhuzamosan elkezdődött: 1949-ben első fuvolás lett a Honvéd Együttes akkor alakult szimfonikus zenekarában. Többek között Dávid Gyula, Gergely Pál, Kertész István volt a karmestere, az együttessel bejárta a szocialista tábor országait: 1952-ben Lengyelországban, 1953-ban Bulgáriában, 1955-ben az NDK-ban turnézott, 1956-ban három hónapra Kínába is eljutott a zenekarral (ahol megismerkedett a kínai nyelv alapjaival is - később tanulmányait itthon folytatta). Mivel a kínai turné végén megtagadták a moszkvai fellépést - 1956 decemberében! -, itthon Kodály Zoltán közbenjárása ellenére azonnal feloszlatták az együttest.

1953-ban került Sztálinvárosba, ahol a zeneiskola fúvós tanszakának tanára lett.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

1953-ban került Sztálinvárosba, ahol a zeneiskola fúvós tanszakának tanára lett.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

1953-ban került Sztálinvárosba, ahol a zeneiskola fúvós tanszakának tanára lett.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

Horváth Béla az 1957-ben alakult Városi Pedagógus Kórus alapítója, majd átélője volt a város két énekegyüttese egybeolvadásának, a Központi Énekkar megszületésének is 1960-ban. Az együttes tagja, a tenor szólam vezetője volt. Egészen a kilencvenes évek végéig énekelt a Dunaújvárosi Vegyeskarban. Emellett 1957-től volt tagja a fuvolaszólam vezetőjeként a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarának - egészen 1995-ig -, évekig a VasasTáncegyüttes állandó kísérője. Alapító tagja a városban szerveződött hangszeres együttesek többségének, így az 1967-ben Székely István létrehozta Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak is: első fuvolás a kezdetektől egészen az együttes 1991-ben bekövetkezett felbomlásáig. Szintén alapítója és első fuvolása volt a zeneiskola kamarazenekarának.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

1953-tól 1957-ig szerződéssel tanított az Állami Zeneiskolában, majd az intézmény állandó tanára lett a fúvós tanszakon: fuvolát, oboát, klarinétot és fagottot tanított. Több száz növendékkel foglalkozott 1981-es nyugállományba vonulásáig, sőt azután is tartó, vagyis több mint négy évtizedes tanári pályán.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.

Csak szeretni lehetett... Hosszú, méltósággal viselt betegség után vasárnap délelőtt hunyt el.