Újabb értékteremtő programot szervezett a művelődési ház

A helyi intézmény munkatársai alaposan kitettek magukért. A hét végi eseményekről Pataki Dezső igazgató tájékoztatott bennünket:

– Úgy érzem, hogy a mai korban is fontosak vagyunk, mert szükségük van ránk az embereknek. Mi vagyunk a legközelebb hozzájuk a kultúrát nyújtó intézmények közül. Akiknek nincs lehetőségük, hogy színházakba, koncerttermekbe és galériákba járjanak, azoknak mi adunk lehetőséget az igényeik kielégítésére. Sikeres alkotóprojektbe nyúltunk, egy a Dunaföldvár jellegzetes épületeit megörökítő hatalmas festménnyel szombat délután. Az ötletemhez jó partnert találtam az Azt­aKeservit egyesületben, és persze a betérő alkotókkal.

– A helyi fiatal képzőművészeket bemutató kiállításunkat is azon a napon nyitottuk meg – tette hozzá. – A beérkező alkotások számát és színvonalát látva úgy érzem, ebből egy évente ismétlődő hagyományt kell, hogy teremtsünk.

A kiállítók Csenki Doroti, Farkas Huszka Rózsa, Ferenczi Zsolt, Langné Baranyi Edina, Pataki Bence, Pataki Enikő, Szapu Gábor, Téger Atis. Szerettünk volna segítséget nyújtani nekik, hogy egyszerre is bemutatkozási lehetőséghez jussanak. Remélhetőleg a jövőben még bátrabban fognak jelentkezni az alkotásaikkal! Egy tizenöt fős, improvizatív alkotótábornak mondott művésztársaság készítette el azt a hatalmas festményt, ami a város jellegzetes látványosságait örökítette meg. Az alkotás remélhetőleg majd körbejárja a közösség jelentős eseményeit, hogy minden földvári megismerhesse azt a következő években.

Érthetően büszke volt Ferenczi Zsolt, a dunaföldvári Azt­aKeservit Értékőr Egyesület kapitánya, a projekt vezetője:
– Igaz, hogy a társaság központjában találtál rám, de ma pontosan az a lényeg, hogy nem én, hanem ez a sok szárny­próbálgató művész volt a festmény alkotója. Úgy alakult, hogy a városunk főbb képi motívumai közül a vár, a székely kapu, a kálvária és még néhány került a vászonra. Minden csoport kiválasztotta a maga kis részét, amit a saját fantáziája, és készsége segítségével kibontott. Mindenkitől megkérdeztem, hogy fölvázoljam-e nekik?! Szerencsére mindenkiben volt annyi kalandvágy, hogy parádésan maguk nyúltak az ecset után, és mindent ők végeztek el. Hiszek a szabad gondolatban. Egy biztos, aki belépett a terembe, és volt egy kis orientációja a téma irányába, máris pályát kapott hozzá. A kész műre tekintve egyből látható, hogy nem vártam el a festészet és a grafika semmiféle szakmai követelményét a mai alkotóktól.

Mindenféle stíluselemet föl lehet benne fedezni, de így együtt mégis tökéletes.

– A mű igazi aládolgozott festővászonra készült, vízbázisú festékkel, hétszer kétméteres nagyságban – folytatta Ferenczi Zsolt. – Terveink szerint a száradása után föltekerhető és szállítható lesz. Az alkotásból molinóra egy reprodukció készül, és az fogja beutazni velünk a helyi és a környékbeli eseményeket. Jövőre a védett növényeinket és az állatainkat szeretnénk megörökíteni, aztán akár egy földvári mini „Feszty-körképként” mesél majd rólunk az utókornak. A zsűrizés már nehezebb lesz. Az egyik tagja mondjuk te vagy, de általában az idő lesz az. Az fogja eldönteni a munkánk értékét. Egy hete született meg a fiam, és mára már sokkal jobban érdekel a jövő, mint eddig bármikor.

A kiállításmegnyitón az alkotókkal is találkozhattunk. Farkas Huszka Rózsa is büszkén állhatott a munkái előtt:
– Négy munkát, két festményt és két tűzzománcot hoztam erre a kiállításra. Igaz, hogy ma már a tűzzománc a kedvencem, de a hagyományos festészettel kezdtem, és a mai is közel áll hozzám. Vannak olyan érzelmi pillanatok, amikor az ecsethez kell nyúlnom, hogy vászonra fessem, mert az tűnik alkalmasnak a megjelenítésükre. Nagyon régóta érdekelnek az impressziók és a mozgás megjelenítése. Ezen a képen szinte pixelesnek tűnik a víz csillogása. Úgy érzem, hogy jól sikerült. Egy pompás vállalkozás volt a mai közös alkotás, amikor úgy mentünk fel a Kálváriára, hogy ki sem mozdultunk a hatalmas vászon elől. Négyen voltunk egy csapatban, jó volt velük dolgozni. Az egyik a művésztársam, Edina, a másik kettő pedig egy hetedikes és egy felnőtt tanítványom lett. A frissességtől, a közös jó közérzettől egy remek közös alkotás lett belőle.

Langné Baranyi Edina:
– A most kiállított munkáim akril festékekkel készültek, de előfordul, hogy más anyagokat is fölhasználok. Szeretem és nyitott szemmel járom a természetet. A munkáimban leginkább a fantáziám világa jelenik meg, és az absztrakt irányt is kedvelem. Nem vagyok főállású művész. Most leginkább anyuka vagyok a kisfiammal, és várom az új babánkat. Az alapokat Köller Ferenc festőművésztől tanultam, ő készített föl az egyetemre, ahol az alapszakom a képi ábrázolás és a festészet lett a szakirányom. Ma már főképp a saját elképzeléseim szerint dolgozom. A délutáni közös festészetben is részt vettem. Mi a kálváriarészt festettük. Először megnéztük egy fotóról, de utána már a fantáziánkra bíztuk magunkat. Nagyon jó hangulatú kísérlet volt.

Egy ilyen rangos eseményen helye lehet a kulturált borfogyasztásnak is. Egyrészt, mert a míves italok elkészítése is valóságos művészet, másrészt azok kulturált fogyasztása csak növeli a résztvevők komfortját, örömöt ad nekik, ami még véletlenül sem keverendő össze a kocsmázással. Sűrű Jánostól, a család nevét viselő borház tulajdonosától ezt is hallottuk:
– Szerettünk volna igazi finom dunaföldvári borokkal kedveskedni az itt megjelent vendégeknek. A bemutatásra váró termékek közül főleg a tavalyi évjárat volt az igazán reprezentatív. A fehérek és a rozé mindig az adott évjáratban az igaziak, amikkel az üde illatok és savak mellé orientálódtunk. A vörösek közül is hoztunk egy tavalyi mintát, az otellót. Nagyon kevés termett belőle, de színében és ízében is tökéletes. Büszkék vagyunk rá!