– Kétféle kötődési forma van a színháznál. Vannak a közalkalmazott kollégák, akik mondhatom, hogy valamilyen értelemben biztonságban vannak, legalábbis egzisztenciális szempontból, hiszen mentálisan mindenkinek nehéz, de mögöttük azért mégis ott van egy havi fix fizetés, az én dolgom kitalálni, hogy emögött munkateljesítés is legyen. Van is, sokan otthoni munkát végeznek, a pályázatok elkészültek, az egyeztetés folyik, készülünk a jövőre. A különféle pályázatokon elég szépen sikerült indulnunk, tizenhat pályázatban voltunk jelen, és több mint kétharmadában nyertünk is erre az évadra vonatkozóan. Ezekhez a forrásokhoz is hozzájutottunk már. A felfüggesztett produkciók esetében például lehetőségünk van kijjebb tolni a megvalósítási kötelezettség időpontját. Meg is kaptuk, meg is tettük. Már készülünk a nyárra rendkívül optimistán, építjük fel a jövő évadot, folynak a tárgyalások a minisztériummal. Tehát minden folyik ilyen értelemben, és ez kontrollálható, ellenőrizhető, hiszen ezeket számítógépen, e-mailek formájában, otthoni munkavégzéssel lehet csinálni.
Őze Áron örül annak, hogy szívesen fogadják az emberek az online előadásokat
Fotó: Zsedrovits Enikő
– Gondolom, nem tud mindenki otthonról dolgozni…
– A különböző tárak (jelmez, kellék, díszlet) is dolgoznak csökkentett munkaerővel működnek, tehát táranként egy-két ember tartózkodhat bent az épületben, ők különböző karbantartási, leltározási és egyéb feladatokat kaptak, mintha nyár lenne. Az ehhez hasonló munkákat nyáron szoktuk elvégezni, akkor dolgozik a színház ilyen karbantartó-ügyeleti rendszerben. Most ez előrébb került. A színház nem zárt be, a tevékenységét függesztette fel, a munkavégzés azért folyik.
– Mi a helyzet a vállalkozói formában munkát vállalókkal?
– Ez már nehezebb ügy. Alapvetően a művészeti csapatot érinti. Náluk, ha nincs előadás, nincs próbaidőszak, akkor nincs bevétel sem, nincs mögöttük egy havi biztonság. Az előadó-művészeti szektort elég kényesen érinti a helyzet, nekik ez a pár hónap nagyon nehéz lesz. Én optimista vagyok, abban bízom, hogy ennek május végére vége lesz, és dolgozhatunk tovább. Számukra ez komoly kiesés, érvágás. Nagyon jó dolog, hogy az első mentőcsomagba belekerült az előadó-művészet és a kultúra, hogy a KATA-t felfüggesztették. Hiszen akinek nincs bevétele, így legalább mínuszba nem kerül. De akkor is legfeljebb nullán van, tehát ez nem egy egyszerű helyzet. Én megpróbáltam valamiféle intézményi hálót teremteni számukra, mégpedig úgy, hogy kifizetjük előre – hitelezve, hiszen ezek a pénzek a költségvetésünkben már benne voltak – a produkciók próbadíjait. Mindent elcsomagoltunk, és amikor csak lehet, két hét kicsomagolás után azonnal lendülünk tovább. Nyilván az elmaradt előadásokat nem tudjuk kifizetni, arra nincs lehetőségünk, de a próbadíjakra igen. Online olvasópróbát tartunk, elkezdjük a darabot úgy próbálni, hogy összeolvassuk, utána pedig mindenkitől otthoni szövegtudást kérek. Magyarán próbálkozunk olyan konstrukciókkal, amik valamiféle biztonságot teremtenek a művészeink számára.
Kapcsolat a közönséggel: heti kétszer eljuttatják a színházat az otthonunkba
– A város sem maradt teljesen színház nélkül, online közzéteszik az előadásaikat. Ezt miért tartotta fontosnak?
– Először is, hogy hírt adjunk magunkról, másrészt, hogy eljuttassuk a színházat az otthonokba, és legalább ilyen formában, heti két alkalommal tartsuk a közönséggel a kapcsolatot. A színházak közül majdhogynem mi kezdtük ezt el először az országban. A visszajelzések alapján nagyon szeretik. Mindamellett nagyon érdekes a számunkra is, mert az alkotók is otthon vannak, és nekünk is nagyon tanulságos és érdekes kívülről látni.
– A színház költségvetését mennyire érinti érzékenyen a kieső jegybevétel? Lesz gond?
– Nem lesz gond, úgy tűnik. Köszönhető ez a városnak és a kulturális kormányzatnak. Sikerült olyan tárgyalást folytatnunk épp a nagy megállás kitörése előtt, aminek értelmében az állam beszáll a Bartók működtetésébe. Ez egy nagyon jó dolog. A jegybevétel, meg kell mondanom őszintén, a Bartók költségvetésének nem a legnagyobb tétele, nem a jegybevételből él egy színház. Pláne egy kiemelten támogatott önkormányzati, illetve minisztériumi támogatású színház, mint a Bartók is.
– A kiemelt támogatás alapja éppen a nézőszám. Nincs veszélyben a besorolás?
– Nincs. A támogatásunkat a jelenlegi helyzet semmiképpen nem befolyásolja. A kulturális kormányzattal, Fekete Péter államtitkárral hetente tartunk munkaértekezletet online, így van módunk egyeztetni minden kérdést és felmerülő problémát és ötleteket megosztani. A jelen helyzet semmiképpen nem szüli azt, hogy a színház elveszítené a besorolási támogatását. Ez egy speciális helyzet, erről senki nem tehet, egy vis maior helyzet. Egyébként a Bartóknak kötelezettsége hat bemutatóra van évadonként. Ehhez képest mi erre az évadra tizenkettőt terveztünk, és már megvalósítottunk kilencet. Az önkormányzattal kötött szerződésünket már túlteljesítettük, ami nemcsak a bemutatókat, hanem az előadásszámokat is jelenti. Hangsúlyozom, egy színház előre tervez, előre megvan a költségvetés. Ebben a helyzetben mindenki rugalmas. Az, hogy nem játszunk, nem azt jelenti, hogy csődöt kell jelenteni. A nehézséget az jelenti, hogy a meglévő szerződéseket, a jogdíjakat ki kell fizetni, hiszen ezeket a színház vállalta, az már egy tetemesebb anyagi veszteség, mint a bevétel kiesése.
