Határtalan siker

Aki ismeri Dr. Gubán Annamáriát, tudja, mindig gyerekekkel foglalkozott, most mégis az idősekkel való törődés tölti ki a hétköznapjait. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy vitalitását, tenniakarását, népművészeti tudását a Millenáris Parkban kamatoztatja időről időre. Ez a történet azonban mégsem erről szól, pontosabban csak érintőlegesen.

Történt ugyanis, hogy Belgiumban járt a nyáron, és a brüsszeli Magyar Intézet kínálatában felfedezte egykori óvodása, Varga Líviusz zenekarát, a Quimbyt. Márpedig az ő koncertjüket soha nem hagyná ki. Így találkozhatott Pető Györggyel, az intézet igazgatójával, akivel beszédbe elegyedtek. Az intézetigazgató megörült, hogy Annamária otthon van a népművészetek területén, hiszen éppen azzal a gonddal küzdött, hogy vajon kit, kiket delegáljon a Sint-Niklaasban négyévente megrendezett Euro-Piac rendezvényére, ami tulajdonképpen népművészeti vásár, kiállítás és bemutató. Itt az adott országra jellemző termékeket, specialitásokat mutatják be a belga közönség számára. Hamar eljutottak odáig, hogy az intézetigazgató megbízta a magyar pavilon megszervezésével. Nem csekély bátorság kellett ennek felvállalásához, hiszen ekkor mindössze három hét volt a rendezvényig. Egyrészt adott volt az a társaság, amellyel már munkakapcsolata volt, a KREAKEZ népművészeti stúdió, vagyis Szabóné Czuczai Katalin, aki Sárbogárdon él, és fűzi a szebbnél szebb gyöngykalárisokat, Baráth Éva, akit leginkább Vigántpetendről ismerni mézeskalácsairól, illetve Horváth Éva, akinek szalmafonataival és egyéb munkáival Nagykarácsonyban találkozhatott gyakorta a közönség, és ő maga, aki csuhéból készít mindenféle gyönyörűséges dolgot. Ám ez még nem elegendő a magyar kézműves hagyományok bemutatásához, így került képbe az enyingi művészházaspár, Kató Balázs keramikus és felesége, Katóné Szántó Márta, aki ősi mintákkal festi a selymet. Ekkor már csak a magyar bor dicsőségét kellett a helyére emelni. Ebben segédkezett Linzmayer Tamás, aki a 2006-ban díjnyertes Katalin-napi jégbort készítette. Belgiumba is fehérborral érkezett. A társaság hatalmas sikert aratott. A belga televízió hosszan tudósított arról, hogyan korongoznak a magyarok, az étteremtulajdonosok és a borkereskedők lerohanták a három magyar pavilont, a legszebb erdélyi nyakék brüsszeli esküvőn díszíti majd a menyasszony nyakát, és a belga fiatalok mézeskalács szívvel lepték meg kedvesüket. Horváth Évát a szalmakötők világszervezete meghívta tanítani a következő kurzusra. Annamáriát pedig felkérték tanácsadónak a további kiállításokra. Mind e mellett a luxemburgi, a párizsi, a londoni magyar intézetek és utazási irodák is érdeklődnek az ősi technikákat bemutató társaság iránt. A kérdés már csak az, miért kellett oly messzire elmenni, hogy a helyükre kerüljenek...

Történt ugyanis, hogy Belgiumban járt a nyáron, és a brüsszeli Magyar Intézet kínálatában felfedezte egykori óvodása, Varga Líviusz zenekarát, a Quimbyt. Márpedig az ő koncertjüket soha nem hagyná ki. Így találkozhatott Pető Györggyel, az intézet igazgatójával, akivel beszédbe elegyedtek. Az intézetigazgató megörült, hogy Annamária otthon van a népművészetek területén, hiszen éppen azzal a gonddal küzdött, hogy vajon kit, kiket delegáljon a Sint-Niklaasban négyévente megrendezett Euro-Piac rendezvényére, ami tulajdonképpen népművészeti vásár, kiállítás és bemutató. Itt az adott országra jellemző termékeket, specialitásokat mutatják be a belga közönség számára. Hamar eljutottak odáig, hogy az intézetigazgató megbízta a magyar pavilon megszervezésével. Nem csekély bátorság kellett ennek felvállalásához, hiszen ekkor mindössze három hét volt a rendezvényig. Egyrészt adott volt az a társaság, amellyel már munkakapcsolata volt, a KREAKEZ népművészeti stúdió, vagyis Szabóné Czuczai Katalin, aki Sárbogárdon él, és fűzi a szebbnél szebb gyöngykalárisokat, Baráth Éva, akit leginkább Vigántpetendről ismerni mézeskalácsairól, illetve Horváth Éva, akinek szalmafonataival és egyéb munkáival Nagykarácsonyban találkozhatott gyakorta a közönség, és ő maga, aki csuhéból készít mindenféle gyönyörűséges dolgot. Ám ez még nem elegendő a magyar kézműves hagyományok bemutatásához, így került képbe az enyingi művészházaspár, Kató Balázs keramikus és felesége, Katóné Szántó Márta, aki ősi mintákkal festi a selymet. Ekkor már csak a magyar bor dicsőségét kellett a helyére emelni. Ebben segédkezett Linzmayer Tamás, aki a 2006-ban díjnyertes Katalin-napi jégbort készítette. Belgiumba is fehérborral érkezett. A társaság hatalmas sikert aratott. A belga televízió hosszan tudósított arról, hogyan korongoznak a magyarok, az étteremtulajdonosok és a borkereskedők lerohanták a három magyar pavilont, a legszebb erdélyi nyakék brüsszeli esküvőn díszíti majd a menyasszony nyakát, és a belga fiatalok mézeskalács szívvel lepték meg kedvesüket. Horváth Évát a szalmakötők világszervezete meghívta tanítani a következő kurzusra. Annamáriát pedig felkérték tanácsadónak a további kiállításokra. Mind e mellett a luxemburgi, a párizsi, a londoni magyar intézetek és utazási irodák is érdeklődnek az ősi technikákat bemutató társaság iránt. A kérdés már csak az, miért kellett oly messzire elmenni, hogy a helyükre kerüljenek...

Történt ugyanis, hogy Belgiumban járt a nyáron, és a brüsszeli Magyar Intézet kínálatában felfedezte egykori óvodása, Varga Líviusz zenekarát, a Quimbyt. Márpedig az ő koncertjüket soha nem hagyná ki. Így találkozhatott Pető Györggyel, az intézet igazgatójával, akivel beszédbe elegyedtek. Az intézetigazgató megörült, hogy Annamária otthon van a népművészetek területén, hiszen éppen azzal a gonddal küzdött, hogy vajon kit, kiket delegáljon a Sint-Niklaasban négyévente megrendezett Euro-Piac rendezvényére, ami tulajdonképpen népművészeti vásár, kiállítás és bemutató. Itt az adott országra jellemző termékeket, specialitásokat mutatják be a belga közönség számára. Hamar eljutottak odáig, hogy az intézetigazgató megbízta a magyar pavilon megszervezésével. Nem csekély bátorság kellett ennek felvállalásához, hiszen ekkor mindössze három hét volt a rendezvényig. Egyrészt adott volt az a társaság, amellyel már munkakapcsolata volt, a KREAKEZ népművészeti stúdió, vagyis Szabóné Czuczai Katalin, aki Sárbogárdon él, és fűzi a szebbnél szebb gyöngykalárisokat, Baráth Éva, akit leginkább Vigántpetendről ismerni mézeskalácsairól, illetve Horváth Éva, akinek szalmafonataival és egyéb munkáival Nagykarácsonyban találkozhatott gyakorta a közönség, és ő maga, aki csuhéból készít mindenféle gyönyörűséges dolgot. Ám ez még nem elegendő a magyar kézműves hagyományok bemutatásához, így került képbe az enyingi művészházaspár, Kató Balázs keramikus és felesége, Katóné Szántó Márta, aki ősi mintákkal festi a selymet. Ekkor már csak a magyar bor dicsőségét kellett a helyére emelni. Ebben segédkezett Linzmayer Tamás, aki a 2006-ban díjnyertes Katalin-napi jégbort készítette. Belgiumba is fehérborral érkezett. A társaság hatalmas sikert aratott. A belga televízió hosszan tudósított arról, hogyan korongoznak a magyarok, az étteremtulajdonosok és a borkereskedők lerohanták a három magyar pavilont, a legszebb erdélyi nyakék brüsszeli esküvőn díszíti majd a menyasszony nyakát, és a belga fiatalok mézeskalács szívvel lepték meg kedvesüket. Horváth Évát a szalmakötők világszervezete meghívta tanítani a következő kurzusra. Annamáriát pedig felkérték tanácsadónak a további kiállításokra. Mind e mellett a luxemburgi, a párizsi, a londoni magyar intézetek és utazási irodák is érdeklődnek az ősi technikákat bemutató társaság iránt. A kérdés már csak az, miért kellett oly messzire elmenni, hogy a helyükre kerüljenek...