Film után színpadon a Butaságom története

A Butaságom története műfaji megjelölése vígjáték, s ehhez tartja is magát a Karinthy Márton rendezte csapat. Vígan játszanak, ahogy tették azt csütörtökön este a Bartók tömött nézőtere előtt is. Soha nem egyszerű egy olyan történetet színpadra állítani, amelyet eredetileg filmre írtak, álmodtak meg. Pláne, ha olyan színésznagyságok arcára emlékezhetünk, mint Ruttkai Éva, Kiss Manyi, vagy Básti Lajos. Így aztán többszörösen is merész vállalkozás volt a színpadi adaptáció. Essünk túl a fekete levesen rögtön az elején! Hiába a Vajda testvérek igyekezete és tehetsége, színháztehnikailag majdnem lehetetlen az állandó visszaemlékezések diktálta gyakori helyszínváltozásokat filmszerűen megvalósítani. Írhatták ők bárhogyan a szövegkönyvet lakásból konferenciára, temetésről lakásba, öltözőbe és sorolhatnám a helyszíneket, nem lehet áttűnni , mint a filmen. Még ha ötletgazdagabb díszlettervezőt kértek volna fel, mint É. Kiss Piroska, akkor sem. Ha ezt feledni tudjuk, és elnézzük az állandóan kilógó lólábat, egészen kellemes estére számíthatunk.

Erre garanciát ezúttal is a főszereplő személye biztosít. Kabók Kata színésznő szerepében Pápai Erika színészegyénisége alaposan megmutatkozik. Bár első közelítésben kevés lehetőséget nyújt a kiteljesedésre a kissé együgyű színésznő szerepe, mégis nagy elődjéhez hasonlóan, azonban merőben másként tudja megtölteni élettel, tartalommal, személyiséggel, és nem utolsó sorban bájjal. Mellette már szinte mindegy is, kik állnak a színpadon, az ő alakítása meghatározó. Sikerül megszerettetnie velünk a magát minden reggel olyan tehetségesnek érző, ám nagyon is naív, buta kis színésznő figuráját, akinek épp ezen a napon van a premierje, ahol élete első főszerepét játssza. Mindeközben olyan magvas gondolatokkal ajándékoz meg, mint hogy: estére itt lesz az este, ha közbe nem jön valami . Ünnepelt színész férjére (Sörös Sándor) bálványként tekint, aki viszont kizárólag karrierjével törődik. Nem úgy Forbáth György (Cseke Péter) író, aki régóta szerelmes belé, utolsó darabját is neki írta. Sokkal többet nem is ígér a darab, mint hogy a bemutató napján végigkíséri főhősét, aki továbbra sem veszi észre rajongója szándékait, és férje modortalan figyelmetlenségét. Bevezet viszont a színházi világ képmutatásába, karrierista törtetésébe, a kulissza mögötti világ hangulatába. Emlékezeteset alakít Schubert Éva Gizi néni szerepében, aki Oféliát játszta anno Cegléden, s ma a sztárok házvezetője. Pontos, hiteles Cseke Péter, s a többiek is korrekt, de fajsúlytalan alkításokat hoznak. Sajna, Dózsa László (Színész - rendező) és Sörös Sándor nem tud kibújni a bőréből, sokszor civilben mókázik.Nem egyszerű egy olyan történetet színpadra állítani, amelyet eredetileg filmre írtak

Erre garanciát ezúttal is a főszereplő személye biztosít. Kabók Kata színésznő szerepében Pápai Erika színészegyénisége alaposan megmutatkozik. Bár első közelítésben kevés lehetőséget nyújt a kiteljesedésre a kissé együgyű színésznő szerepe, mégis nagy elődjéhez hasonlóan, azonban merőben másként tudja megtölteni élettel, tartalommal, személyiséggel, és nem utolsó sorban bájjal. Mellette már szinte mindegy is, kik állnak a színpadon, az ő alakítása meghatározó. Sikerül megszerettetnie velünk a magát minden reggel olyan tehetségesnek érző, ám nagyon is naív, buta kis színésznő figuráját, akinek épp ezen a napon van a premierje, ahol élete első főszerepét játssza. Mindeközben olyan magvas gondolatokkal ajándékoz meg, mint hogy: estére itt lesz az este, ha közbe nem jön valami . Ünnepelt színész férjére (Sörös Sándor) bálványként tekint, aki viszont kizárólag karrierjével törődik. Nem úgy Forbáth György (Cseke Péter) író, aki régóta szerelmes belé, utolsó darabját is neki írta. Sokkal többet nem is ígér a darab, mint hogy a bemutató napján végigkíséri főhősét, aki továbbra sem veszi észre rajongója szándékait, és férje modortalan figyelmetlenségét. Bevezet viszont a színházi világ képmutatásába, karrierista törtetésébe, a kulissza mögötti világ hangulatába. Emlékezeteset alakít Schubert Éva Gizi néni szerepében, aki Oféliát játszta anno Cegléden, s ma a sztárok házvezetője. Pontos, hiteles Cseke Péter, s a többiek is korrekt, de fajsúlytalan alkításokat hoznak. Sajna, Dózsa László (Színész - rendező) és Sörös Sándor nem tud kibújni a bőréből, sokszor civilben mókázik.Nem egyszerű egy olyan történetet színpadra állítani, amelyet eredetileg filmre írtak

Erre garanciát ezúttal is a főszereplő személye biztosít. Kabók Kata színésznő szerepében Pápai Erika színészegyénisége alaposan megmutatkozik. Bár első közelítésben kevés lehetőséget nyújt a kiteljesedésre a kissé együgyű színésznő szerepe, mégis nagy elődjéhez hasonlóan, azonban merőben másként tudja megtölteni élettel, tartalommal, személyiséggel, és nem utolsó sorban bájjal. Mellette már szinte mindegy is, kik állnak a színpadon, az ő alakítása meghatározó. Sikerül megszerettetnie velünk a magát minden reggel olyan tehetségesnek érző, ám nagyon is naív, buta kis színésznő figuráját, akinek épp ezen a napon van a premierje, ahol élete első főszerepét játssza. Mindeközben olyan magvas gondolatokkal ajándékoz meg, mint hogy: estére itt lesz az este, ha közbe nem jön valami . Ünnepelt színész férjére (Sörös Sándor) bálványként tekint, aki viszont kizárólag karrierjével törődik. Nem úgy Forbáth György (Cseke Péter) író, aki régóta szerelmes belé, utolsó darabját is neki írta. Sokkal többet nem is ígér a darab, mint hogy a bemutató napján végigkíséri főhősét, aki továbbra sem veszi észre rajongója szándékait, és férje modortalan figyelmetlenségét. Bevezet viszont a színházi világ képmutatásába, karrierista törtetésébe, a kulissza mögötti világ hangulatába. Emlékezeteset alakít Schubert Éva Gizi néni szerepében, aki Oféliát játszta anno Cegléden, s ma a sztárok házvezetője. Pontos, hiteles Cseke Péter, s a többiek is korrekt, de fajsúlytalan alkításokat hoznak. Sajna, Dózsa László (Színész - rendező) és Sörös Sándor nem tud kibújni a bőréből, sokszor civilben mókázik.Nem egyszerű egy olyan történetet színpadra állítani, amelyet eredetileg filmre írtak