Baglyas Erika: a kulturális munkás a társadalom láthatatlan része

A dunaföldvári kötődésű Baglyas Erika egyik művét beválogatták a Boston Center for the Arts Mills Galériájának pár héttel ezelőtt megnyílt kiállítására.

Baglyas Erika: a kulturális munkás a társadalom láthatatlan része

Erika számára unalmas lenne egy életen át egy műfajban dolgozni, éveken át képeket festeni, követ faragni. Az élet sokszínűbb ennél
Fotó: Runyai Gábor

A Budapesten élő alkotó a kortárs magyar képzőművészet középgenerációjának egyik jelentős szereplője. Az elmúlt években ösztöndíjasként megfordult Rómában, Lisszabonban, Berlinben és New York-ban. Műveivel 2001 óta vesz részt kiállításokon. Munkái szerepelnek például az Antal-Lusztig Gyűjteményben, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a Miskolci Galéria, a Szlovák Nemzeti Galéria és a Lisszaboni Önkormányzat gyűjteményében is.

– Miként kerül egy magyar képzőművész munkája külföldre, most éppen Bostonba?

– A bostoni galéria pályázatára jelentkeztem, s a kurátor, Susan Metrican, több mint négyszáz beküldött alkotás közül válogatott ki ötvenhatot, köztük az én The Meaning of Safety (A biztonság jelentése) című indigórajzomat. Amikor beadsz egy pályázatot, sosem tudhatod, sikerül-e, mindez szerencse kérdése is. De az fontos, hogy az ember a szakterületén nemzetközi mércével mérje magát.

– Nagy út a vidéki kisvárosból Bostonba kerülni! Hogy indult a képzőművészeti pályád?

– Földvári parasztcsaládból származom, s ma is pontosan tudom, hogy az alapértékeim itt gyökereznek. A dunaföldvári gimnáziumban érettségiztem. Ifj. Koffán Károlynál tanultam rajzolni azokban az években. Sokat köszönhetek neki. Ott egy másfajta szemlélettel, létformával, egy számomra különleges világgal találkoztam. Kulturális esszencia volt ez, fontos startkő. Mivel jól rajzoltam, ráadásul a matematikát is szerettem, természetes volt, hogy az építészmérnöki pálya jött szóba. Közvetlen családi környezetemben senki nem volt művész, így ez még csak fel sem merült. A pécsi műszaki főiskolán azonban hamar rájöttem, hogy nem ez az én utam. Aztán a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára kerülvén szinte ittam Aknai Tamás művészettörténész szavait a kortárs képzőművészet órákon, s ekkor már tudtam, hogy ez az én világom. Később a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájába jártam, szakmai ösztöndíjakat nyertem el.

– Munkáid gyakran társadalmi, filozófiai, szociológiai vagy pszichológiai kérdések, elvont fogalmak képi megjelenései. A hétköznapi ember számára különösek: anyagukban, megjelenési formájukban és üzenetükben is.

– Számomra unalmas lenne egy életen át egy műfajban dolgozni, éveken át képeket festeni vagy követ faragni. Az élet sokszínűbb ennél, és én is kíváncsibb természet vagyok. Bár az egyetemen festészetet tanultam, számomra általában fontos a konceptuális kiindulópont. Ez lehet személyes élmény, társadalmi jelenség vagy akár egy fogalmi probléma. S hogy ez milyen műfajban vagy anyagban ölt testet végül, az változó. Lehet objekt, performance, installáció, fotó, videó, rajz; anyagát tekintve rézöntvény, de akár szappan is. Művészként az anyagra úgy tekintek, mint puszta matériára, ami a koncepció alá rendelődik. Például a debreceni MODEM-ben jelenleg is látható egy az Antal-Lusztig gyűjteményből válogatott kiállítás. Egy korábbi, „test” tematikájú kiállításra nagyméretű szappantömbökből készítettem egy installációt (Ami marad, 2010), mert számomra a szappan a test hiányáról szól, s kifejeződik benne a test mulandóságának szimbóluma is. Több száz kiló háziszappant főztünk le Orosházán, táblákba formáltuk őket, amelyek mint sztélék állnak most a térben. A táblákban a betűk formájának a hiánya jelenít meg egy szöveget, amit a látogató lépésről-lépésre haladva olvashat el. Az általam készített művek, ahogy a kortársművészeti alkotások általában, többsíkú értelmezést igyekeznek teremteni.

– Miért kapcsolódnak oly sokszor a tárgyaidhoz szövegek, szavak?

– Szeretem a nyelvet. A szöveg, a szó számomra vizuális kép. Csak érdekességként: az agy is egy vizuális képre reagál, amikor például szöveget olvasunk. A szavak kicsomagolják a világot, mélyebb, új összefüggéseket tárnak fel. Olykor valami paradoxont fejeznek ki az adott vizuális kontextusban.

– Alkotásaidnak egy részét nem galériákban láthatta közönség, hanem alternatív terekben vagy köztéren, és sokszor nem tárgyak ezek, hanem akciók, vagy pusztán szövegek.

– Igen, körülbelül egy évtizeddel ezelőtt több ilyen akcióm volt. Az egyik, Dunaújvárosban egy public art kiállításhoz kapcsolódóan: a Vasműbe vezető kerékpárútra festettem fel Fernando Pessoa, portugál író egyik mondatának átiratát: Magányom lemondásból fakad. A Vasmű számomra nemcsak azért fontos hely, mert édesapám ott tanulta ki a lakatos szakmát, hanem azért is, mert a gyerekkorom felnőtt környezete is ott dolgozott napi három műszakban. Az empátia, a szolidaritás fontos kulcsfogalmak a társadalmi kérdéseket érintő alkotások létrehozása során. Ezek a public art akciók a mindennapi rutinból igyekeznek kimozdítani a járókelőket. Amikor készítettem, nagyon sokan megálltak, nyitottak, érdeklődőek voltak. Mondhatják, hogy ez a járdán lévő mondat nem műalkotás. De mindenképpen egy gesztus, s annak, akit megérint, fontos élmény. Ennyit akartak elérni ezek a köztéri projektek: élményt generálni az emberekben. Ehhez képest másodlagos, hogy művészetnek tekintjük-e őket.

– Utóbbi munkáid indigórajzok. Honnan jött az ötlet?

– Az MKE doktori képzésén a kutatási témámban azt a társadalmi traumát vizsgálom, amit a Kádár-rendszer anomáliái idéztek elő az emberi gondolkodásban. A szolidaritás hiányára vagy az elhallgatás jelenségére gondolok akár egy családban, akár egy nagyobb közösségben. Az indigó lapok olyan alapanyagok számomra, amelyek ehhez a vizsgált időszakhoz kapcsolódnak. A sokszorosításra használt indigóval gépelték le több példányban az ügynökjelentéseket éppúgy, mint a szamizdat kiadványokat. Tavaly önálló kiállításom volt a Viltin Galériában, ahol a többféle médium között készítettem egy óriási pecsétet NEVER AGAIN (Soha többé) felirattal. Ekkor szerettem bele az indigótinta színébe, anyagába, Indigo mood (Indigó kedv) lett a kiállítás címe. Aztán gyűjteni kezdtem a használt indigólapokat, amelyek különösek, hiszen valaki – a hetvenes vagy nyolcvanas években – írt már velük. Maga a szöveg ugyan nincs meg, de a közvetítő indigó őrzi a gépelés lenyomatát. Átsatírozással ezek az írott tartalmak újra átvihetőek egy üres lapra, miközben így el is tüntetem a múlt nyomait. A másolat másolatának a másolatát hozom létre, amit művészeti szempontból eredeti műalkotásnak tekintünk.

– Idén még egy új munkába fogtál. Egy design márkát vezetsz be, DOT for You névvel. Ez bemutatkozhat majd a Római Magyar Akadémia Galériájában is.

– Tíz olasz és tíz magyar tervezőt hívtak meg erre a design kiállításra az Open Design Italia és a Római Magyar Akadémia szervezésében. A márkám fő profilja egyedi, limitált példányszámú, kézzel készült noteszek, vázlatfüzetek, határidőnaplók, amelyek létrehozását lelkes társakkal, kreatív műhelyekkel végzem, mint ahogy a korábbi tárgyaim készítésekor is más szakemberekkel dolgoztam együtt. Januárig látható majd a tárlat Rómában. Ezek a design termékek azért fontosak számomra, mert a létrehozásuk hasonlóan kreatív munka, mint a képzőművészet, ugyanakkor reményeim szerint, megélhetésként is tudok majd erre számítani.

– Képeiden erős a feszültség, töprengésre késztetik, sokszor borzolják a nézőt. Nem mindig olyanok, amelyekkel szívesen szembesülünk a nappalink falán. Miből él a kortárs képzőművész?

– A kulturális munkás, nevezzük magunkat így, a társadalom láthatatlan része, szellemi szabadfoglalkozásúként nehezen illeszthető a gazdasági rendszerbe. Hullámvölgyek, hullámhegyek követik egymást. Amikor elnyersz egy ösztöndíjat, az nyújt némi fellélegzést pár hónapra. Hosszú évek óta egy lakberendezési üzletnek bútorokat újítok fel. Pár éve óraadóként néhány szemeszteren át tanítottam a MOME-n, rendszeresen cikkeket írok művészeti szaklapoknak. Az idei nyáron egy gyönyörű kúria mennyezetére festettem egy korhű seccot Mádon. Most éppen a Kossuth Mauzóleum kőrestaurálási folyamataiban segédkezünk egy művész barátommal. Ha szabad akarsz lenni, és közben élethivatásszerűen a pályán maradni, akkor ez az ára.



népszerű úticél
Rekordszámú magyar nyaralt Horvátországban
Utazás / 17 perce
A síeléshez a szomszédainknál is találhat hófödte csúcsokat
Most indul be igazán a szezon, ha szereti a téli sportokat.
Gyász
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ID. TELLER FERENC 2020. január 12-én 83 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 20-án 15 órakor az előszállási temetőben lesz. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkkal, akik ismerték és szerették, hogy SIMONYI IMRÉNÉ szül.: Tóth Julianna 71 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 24-én 11.30-kor lesz a dunaújvárosi altemplomban. A gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Elpihent a kéz, mely értünk dolgozott, Lelkünkben élni fogsz, míg szívünk dobog De te számunkra nem leszel halott, Élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MAZA ZOLTÁN DÁNIELNÉ 53 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 25-én 10 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
"Mikor a testemet már roskadozva vittem, Váratlanul csendesen átölelt az Isten..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BENCSIK ISTVÁNNÉ szül.: Kristofóri Márta 93 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 23-án 13 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PÁL IMRÉNÉ 79 éves korában elhunyt. Temetés előtti búcsúztatója 2020. január 24-én 14.30-kor lesz a dunaújvárosi köztemető rendezvénytermében. A gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik AMBRUS MIHÁLYNÉ születetett: Miklán Erzsébet temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy TÓTH FERENCNÉ sz.: Cságola Terézia az OTP volt dolgozója 77 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 23-án 14.30-kor a római katolikus altemplomban lesz. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BÜLHOFFER ANNA 59 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 23-án 11.30-kor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
"Angyalruhába öltöztem, s a mennyekbe költöztem. Onnan mosolygok rátok, s kérlek, ti se bánkódjatok. Fentről nézlek titeket, Kísérem minden lépéseteket, Csillagkoszorúmmal világítok nektek, S most én óvlak, féltelek titeket." SIMON LÁSZLÓ halálának 10. és SIMON LÁSZLÓNÉ halálának 8. évfordulóján soha el nem múló szeretettel emlékezünk. Szerető családjuk
"Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZABÓ JÁNOSNÉ Király Erzsébet a Tejüzem volt dolgozója hosszan tartó betegség után 63 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 17-én 13 órakor lesz a dunaújvárosi temetőben. Gyászoló férje és lánya
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BERTÓK MIHÁLY 70 éves korában elhunyt. Búcsúztatója 2020. január 18-án 14 órakor lesz a dunaújvárosi református templomban. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy BALATONI KÁLMÁNNÉ 90 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2020. január 17-én 11 órakor lesz a Kegyelet Kft. rendezvénytermében. A gyászoló család
Fájó szívvel emlékezünk JENEI KÁROLY (1947-1985) 73. születésnapjára. Szerető családja: fiai és felesége
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt idő arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SIPOS JÁNOS 38 éves korában elhunyt. Dunába szórásos búcsúztatója 2020. január 20-án 14.30-kor lesz a kisapostagi yacht kikötőben. Kérünk mindenkit, egy szál virággal emlékezzen! A gyászoló család
"Nagyon akartam élni még..." BAKOS ZSOLT halálának 1. évfordulójára. Drága Zsoltika! Még most is nagy fájdalommal gondolunk rád. Nagyon hiányzol nekünk. Szerető családod
"Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Örökre elmentél, szereteted szívünkben örökké él..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VAJAI GYÖRGYNÉ Rózsika életének 66. évében elhunyt. Temetése 2020. január 14-én, kedden 14.30-kor lesz a kisapostagi temetőben. A gyászoló család
"Amikor Isten látta, hogy hosszú az út, a domb túl meredek, a légzés nehéz lett, átölelt és azt mondta gyere haza." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GALLAI LAJOS a Dunaújvárosi Egyetem volt tanára hosszan tartó betegség után 67 éves korában végleg megpihent. Temetése 2020. január 24-én 13 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DÓCS JÓZSEF BÉLA (Béla nővér) 67 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2020. január 16-án 11 óra 30 perckor lesz a dunaújvárosi temető ravatalozójában. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy AMBRUS MIHÁLYNÉ született Miklán Erzsébet 90 éves korában elhunyt. Temetése 2020. január 16-án 14.30-kor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy RÁCZ JÓZSEF (nagyvenyimi lakos) 82 éves korában elhunyt. Temetése 2019. január 16-án 13 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
Jogtiprás, rombolás, gyilkolás / 19 perce
Világszerte egyre nagyobb méreteket ölt a keresztényüldözés
fokozott figyelemmel / 20 perce
A fűtési szezon kockázatai
FMKI
ellenszél / 40 perce
A díjátadó előtt tíz nappal rúgták ki a Grammy-akadémia elnökét
A Székesfehérvári Egyházmegye tájékoztatott a munkálatok részleteiről / 1 órája
Végéhez közeledik az ercsi Nagyboldogasszony-templom felújítása
Bokros Judit/FEOL
2020-ban / 1 órája
Számos programmal várja a közönséget a Magyarság Háza
Nagyvonalú támogatás / 1 órája
Milliókhoz jutnak a művészettel foglalkozó migránsok Hollandiában