Baglyas Erika: a kulturális munkás a társadalom láthatatlan része

A dunaföldvári kötődésű Baglyas Erika egyik művét beválogatták a Boston Center for the Arts Mills Galériájának pár héttel ezelőtt megnyílt kiállítására.

Baglyas Erika: a kulturális munkás a társadalom láthatatlan része

Erika számára unalmas lenne egy életen át egy műfajban dolgozni, éveken át képeket festeni, követ faragni. Az élet sokszínűbb ennél
Fotó: Runyai Gábor

A Budapesten élő alkotó a kortárs magyar képzőművészet középgenerációjának egyik jelentős szereplője. Az elmúlt években ösztöndíjasként megfordult Rómában, Lisszabonban, Berlinben és New York-ban. Műveivel 2001 óta vesz részt kiállításokon. Munkái szerepelnek például az Antal-Lusztig Gyűjteményben, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a Miskolci Galéria, a Szlovák Nemzeti Galéria és a Lisszaboni Önkormányzat gyűjteményében is.

– Miként kerül egy magyar képzőművész munkája külföldre, most éppen Bostonba?

– A bostoni galéria pályázatára jelentkeztem, s a kurátor, Susan Metrican, több mint négyszáz beküldött alkotás közül válogatott ki ötvenhatot, köztük az én The Meaning of Safety (A biztonság jelentése) című indigórajzomat. Amikor beadsz egy pályázatot, sosem tudhatod, sikerül-e, mindez szerencse kérdése is. De az fontos, hogy az ember a szakterületén nemzetközi mércével mérje magát.

– Nagy út a vidéki kisvárosból Bostonba kerülni! Hogy indult a képzőművészeti pályád?

– Földvári parasztcsaládból származom, s ma is pontosan tudom, hogy az alapértékeim itt gyökereznek. A dunaföldvári gimnáziumban érettségiztem. Ifj. Koffán Károlynál tanultam rajzolni azokban az években. Sokat köszönhetek neki. Ott egy másfajta szemlélettel, létformával, egy számomra különleges világgal találkoztam. Kulturális esszencia volt ez, fontos startkő. Mivel jól rajzoltam, ráadásul a matematikát is szerettem, természetes volt, hogy az építészmérnöki pálya jött szóba. Közvetlen családi környezetemben senki nem volt művész, így ez még csak fel sem merült. A pécsi műszaki főiskolán azonban hamar rájöttem, hogy nem ez az én utam. Aztán a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára kerülvén szinte ittam Aknai Tamás művészettörténész szavait a kortárs képzőművészet órákon, s ekkor már tudtam, hogy ez az én világom. Később a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájába jártam, szakmai ösztöndíjakat nyertem el.

– Munkáid gyakran társadalmi, filozófiai, szociológiai vagy pszichológiai kérdések, elvont fogalmak képi megjelenései. A hétköznapi ember számára különösek: anyagukban, megjelenési formájukban és üzenetükben is.

– Számomra unalmas lenne egy életen át egy műfajban dolgozni, éveken át képeket festeni vagy követ faragni. Az élet sokszínűbb ennél, és én is kíváncsibb természet vagyok. Bár az egyetemen festészetet tanultam, számomra általában fontos a konceptuális kiindulópont. Ez lehet személyes élmény, társadalmi jelenség vagy akár egy fogalmi probléma. S hogy ez milyen műfajban vagy anyagban ölt testet végül, az változó. Lehet objekt, performance, installáció, fotó, videó, rajz; anyagát tekintve rézöntvény, de akár szappan is. Művészként az anyagra úgy tekintek, mint puszta matériára, ami a koncepció alá rendelődik. Például a debreceni MODEM-ben jelenleg is látható egy az Antal-Lusztig gyűjteményből válogatott kiállítás. Egy korábbi, „test” tematikájú kiállításra nagyméretű szappantömbökből készítettem egy installációt (Ami marad, 2010), mert számomra a szappan a test hiányáról szól, s kifejeződik benne a test mulandóságának szimbóluma is. Több száz kiló háziszappant főztünk le Orosházán, táblákba formáltuk őket, amelyek mint sztélék állnak most a térben. A táblákban a betűk formájának a hiánya jelenít meg egy szöveget, amit a látogató lépésről-lépésre haladva olvashat el. Az általam készített művek, ahogy a kortársművészeti alkotások általában, többsíkú értelmezést igyekeznek teremteni.

– Miért kapcsolódnak oly sokszor a tárgyaidhoz szövegek, szavak?

– Szeretem a nyelvet. A szöveg, a szó számomra vizuális kép. Csak érdekességként: az agy is egy vizuális képre reagál, amikor például szöveget olvasunk. A szavak kicsomagolják a világot, mélyebb, új összefüggéseket tárnak fel. Olykor valami paradoxont fejeznek ki az adott vizuális kontextusban.

– Alkotásaidnak egy részét nem galériákban láthatta közönség, hanem alternatív terekben vagy köztéren, és sokszor nem tárgyak ezek, hanem akciók, vagy pusztán szövegek.

– Igen, körülbelül egy évtizeddel ezelőtt több ilyen akcióm volt. Az egyik, Dunaújvárosban egy public art kiállításhoz kapcsolódóan: a Vasműbe vezető kerékpárútra festettem fel Fernando Pessoa, portugál író egyik mondatának átiratát: Magányom lemondásból fakad. A Vasmű számomra nemcsak azért fontos hely, mert édesapám ott tanulta ki a lakatos szakmát, hanem azért is, mert a gyerekkorom felnőtt környezete is ott dolgozott napi három műszakban. Az empátia, a szolidaritás fontos kulcsfogalmak a társadalmi kérdéseket érintő alkotások létrehozása során. Ezek a public art akciók a mindennapi rutinból igyekeznek kimozdítani a járókelőket. Amikor készítettem, nagyon sokan megálltak, nyitottak, érdeklődőek voltak. Mondhatják, hogy ez a járdán lévő mondat nem műalkotás. De mindenképpen egy gesztus, s annak, akit megérint, fontos élmény. Ennyit akartak elérni ezek a köztéri projektek: élményt generálni az emberekben. Ehhez képest másodlagos, hogy művészetnek tekintjük-e őket.

– Utóbbi munkáid indigórajzok. Honnan jött az ötlet?

– Az MKE doktori képzésén a kutatási témámban azt a társadalmi traumát vizsgálom, amit a Kádár-rendszer anomáliái idéztek elő az emberi gondolkodásban. A szolidaritás hiányára vagy az elhallgatás jelenségére gondolok akár egy családban, akár egy nagyobb közösségben. Az indigó lapok olyan alapanyagok számomra, amelyek ehhez a vizsgált időszakhoz kapcsolódnak. A sokszorosításra használt indigóval gépelték le több példányban az ügynökjelentéseket éppúgy, mint a szamizdat kiadványokat. Tavaly önálló kiállításom volt a Viltin Galériában, ahol a többféle médium között készítettem egy óriási pecsétet NEVER AGAIN (Soha többé) felirattal. Ekkor szerettem bele az indigótinta színébe, anyagába, Indigo mood (Indigó kedv) lett a kiállítás címe. Aztán gyűjteni kezdtem a használt indigólapokat, amelyek különösek, hiszen valaki – a hetvenes vagy nyolcvanas években – írt már velük. Maga a szöveg ugyan nincs meg, de a közvetítő indigó őrzi a gépelés lenyomatát. Átsatírozással ezek az írott tartalmak újra átvihetőek egy üres lapra, miközben így el is tüntetem a múlt nyomait. A másolat másolatának a másolatát hozom létre, amit művészeti szempontból eredeti műalkotásnak tekintünk.

– Idén még egy új munkába fogtál. Egy design márkát vezetsz be, DOT for You névvel. Ez bemutatkozhat majd a Római Magyar Akadémia Galériájában is.

– Tíz olasz és tíz magyar tervezőt hívtak meg erre a design kiállításra az Open Design Italia és a Római Magyar Akadémia szervezésében. A márkám fő profilja egyedi, limitált példányszámú, kézzel készült noteszek, vázlatfüzetek, határidőnaplók, amelyek létrehozását lelkes társakkal, kreatív műhelyekkel végzem, mint ahogy a korábbi tárgyaim készítésekor is más szakemberekkel dolgoztam együtt. Januárig látható majd a tárlat Rómában. Ezek a design termékek azért fontosak számomra, mert a létrehozásuk hasonlóan kreatív munka, mint a képzőművészet, ugyanakkor reményeim szerint, megélhetésként is tudok majd erre számítani.

– Képeiden erős a feszültség, töprengésre késztetik, sokszor borzolják a nézőt. Nem mindig olyanok, amelyekkel szívesen szembesülünk a nappalink falán. Miből él a kortárs képzőművész?

– A kulturális munkás, nevezzük magunkat így, a társadalom láthatatlan része, szellemi szabadfoglalkozásúként nehezen illeszthető a gazdasági rendszerbe. Hullámvölgyek, hullámhegyek követik egymást. Amikor elnyersz egy ösztöndíjat, az nyújt némi fellélegzést pár hónapra. Hosszú évek óta egy lakberendezési üzletnek bútorokat újítok fel. Pár éve óraadóként néhány szemeszteren át tanítottam a MOME-n, rendszeresen cikkeket írok művészeti szaklapoknak. Az idei nyáron egy gyönyörű kúria mennyezetére festettem egy korhű seccot Mádon. Most éppen a Kossuth Mauzóleum kőrestaurálási folyamataiban segédkezünk egy művész barátommal. Ha szabad akarsz lenni, és közben élethivatásszerűen a pályán maradni, akkor ez az ára.



Papírok-rácsok-akkád
Major Kamill kiállítása nyílt meg a Műcsarnokban
A Rajk László Szakkollégium előtt / 2 órája
Megzavarták a Magyar Patrióták közösségének sajtótájékoztatóját (videó)
Pelikán elvtárssal üzent a Magyar Patrióták Közössége a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján.
Gyász
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DÖMÖTÖR FERENCNÉ sz.: Kurucz Márta életének 83. évében elhunyt. Temetése 2020. február 27-én 11.30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik VÉKONY LÁSZLÓNÉ temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, gyászunkban osztoztak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SCHMIDT BÉLA (Varangy) 66 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2020. február 27-én 15 órakor lesz a dunaújvárosi kompkikötőben. A gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik VÉGH JÓZSEFNÉ temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, gyászunkban osztoztak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ID. ROMÁSZ FERENC 84 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2020. február 28-án 13 órakor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Szeretnénk köszönetet mondani annak az Úrnak/Hölgynek, aki a Kádár-völgyben férjemnek, BARTA IMRÉNEK segítséget nyújtott és értesítette a mentőket. Valamint köszönetet mondunk a mentősöknek és a Szent Pantaleon Kórház intenzív osztályán dolgozóknak a lelkiismeretes munkájukért. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BARTA IMRE 84 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 2020. február 28-án 10 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZABÓ LÁSZLÓ okleveles vegyipari gépészmérnök életének 69. évében elhunyt. Búcsúztatása 2020. február 27-én 14.30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy POTYONDI KÁROLY 66 éves korában elhunyt. Temetése 2020. február 28-án 13 órakor lesz a kisapostagi temetőben. A gyászoló család
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt idő arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy OZSVALD ROLAND életének 44. évében váratlanul elhunyt. Temetése 2020. február 25-én, kedden 15 órakor lesz a mezőfalvi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szereték,hogy VÉKONY LÁSZLÓNÉ életének 86. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2020. február 24-én 14.30-kor lesz a kulcsi temetőben. A gyászoló család
"Ha emlegettek, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek, Ha rám gondoltok mosolyogjatok, mert én már odafent vagyok." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SINÓROS SZABÓ LÁSZLÓNÉ Erzsike 90 éves korában elhunyt. Temetése 2020. február 28-án (pénteken) 14.30-kor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. Köszönjük a szép éveket, amit veled tölthettünk. A gyászoló család
Kedves Barátok! Szomorú szívvel, de megnyugodva üzenjük, hogy szeretett édesanyánk PÖTÖR LAJOSNÉ született Szabó Julianna mezőfalvi lány, a Hideghengermű volt munkatársa továbbment közűlünk. Életét rengeteg barát és vidámság kísérte végig. Emlékezünk rá a dunaújvárosi temetőben 2020. március 4-én délelőtt 10 órakor, ahova mindenkit sok szeretettel várunk.
Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad." Soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága szüleim MOLNÁR JÁNOS és MOLNÁR JÁNOSNÉ halálának évfordulóján. Szerető lányotok: Gyöngyi és családja
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, dédink ÁGOSTON LÁSZLÓ halálának 6. évfordulóján. Nagyon hiányzol! Szerető feleséged, lányod és családja
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ZSADÁNYI FERENCNÉ temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család
"A legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után." Mély fájdalommal tudatjuk, mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy TARI JÓZSEFNÉ szül. Magda Teréz Mária, Mini 71 éves korában örökre megpihent. Temetése 2020. február 22-én 13 órakor lesz a nagykarácsonyi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ARANYOS GYÖRGY 75 éves korában elhunyt. Temetése 2020. február 21-én 10 órakor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KÖVESDI ANDREA 59 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2020. február 22-én 14 óra 30 perckor lesz a nagyvenyimi temetőben. A gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik CSIZMADIA MÁRTA búcsúztatásán részt vettek, gyászunkban osztoztak. A gyászoló család
előrelépés / 3 órája
Magyarázatot találtak arra, miért gyakoribb az Alzheimer-kór a nőknél
meghazudtolja a korát / 4 órája
Michelle Pfeiffer a futópadon perdült táncra
Hollandia egyszer sem tudott vezetni / 4 órája
Remek siker az olimpiai selejtező előtt, ami körül sok kérdőjel van
Gallai Péter
sport/kézilabda / 4 órája
Itthon és idegenben sem sikerült nyerni
Gallai Péter
sport/kézilabda / 4 órája
Grosch is bekerült a keretbe
Gallai Péter
sport/vízilabda / 4 órája
Gyermeksiker, büntetők után
Gallai Péter