mindenhol tűz, illetve pusztítás volt

2019.02.24. 16:00

Drezdában nem működtek jelentős ipari létesítmények, mégis porig bombázták

1945. február 13-án éjjel indította meg bombázóit a brit légierő a szászországi Drezda városa ellen, amelyet a következő 24 órában a szövetséges pilóták a földdel tettek egyenlővé. Ez volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása, amely sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott rombolást is felülmúlta.

Farkas Lajos

Fontos történelmi esemény volt Budapest szovjet ostroma, amely 1944. december 25-én kezdődött és 1945. február 13-ig tartott. Az összecsapások során meghalt vagy fogságba esett 79 ezer német és magyar katona, amíg a szovjetek vesztesége mintegy 80 ezer halott és 240 ezer sebesült volt, ez az összes magyarországi veszteségük fele. Az ostrom alatt, majd annak végeztével a hódítók több tízezer nőn követtek el nemi erőszakot, és közel százezer embert hurcoltak el „malenkij robotra” vagyis kényszermunkára, ahonnan a többség sohasem jött vissza.

Talán a leghíresebb kép, ami a drezdai terrorbombázás után készült a szinte teljesen elpusztított óvárosról Fotó: id. Richard Peter, 1945

A védők száma mintegy 92 ezerre volt tehető, ebből 50 ezer volt a magyar honvéd, a támadó szovjet Budapest csoport együttes létszáma mintegy 150–170 ezer főt tett ki. A harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, több mint 52 ezer lakos megsebesült. Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált.

A magyar főváros elleni támadással egy időben, egy másik szörnyű eseményre is sor került Európában. A németországi Drezda elpusztítására.

„Nem ismertük meg többé az utcánkat. Bármerre néztünk, mindenhol csak tűz volt.” (Lothar Metzger drezdai szemtanú).

Megtörténik a második világháború egyik legcéltala­nabb bombázása, a drezdai támadás. Az akció végén több tízezernyi ártatlan polgári áldozat marad a romok között. 1945. február 13-án éjjel indította meg bombázóit a brit légierő a szászországi Drezda városa ellen, amelyet a következő 24 órában a szövetséges pilóták a földdel tettek egyenlővé. Ez volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása, amely sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott rombolást is felülmúlta.

Az angolszász hatalmak kelet-németországi támadásainak fő célja a szovjet előrenyomulás elősegítése volt. Erre Churchill brit miniszterelnök és Roosevelt amerikai elnök még Jaltában tett ígéretet arra, hogy a légicsapások a jövőben is folytatódnak majd a német városok ellen.

A történelmi épületekből semmi nem maradt Fotó: Bundesarchiv

Az 1945-ben már gyakorlatilag nem maradt olyan német nagyváros, amelyet szövetséges légierő még nem bombázott volna. Az egyik cél az volt, hogy a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit szőnyegbombázással lerombolják. A legnagyobb pusztítást nem a rombolóbombák okozták, hanem a főleg foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. Az ebből keletkezett hő elől a polgári lakosság felmenekült a felszínre, ahol az óriási hőség, a mérges gáz és az oxigén hiánya azonnal végzett velük. Ezt a kegyetlen módszert először Hamburg bombázása során próbálták ki 1943 nyarán, az „eredmény” 60 ezer polgári áldozat volt.

A támadó Avro Lancesterek első hulláma Fotó: Getty Images

A jaltai konferencia befejezése után két nappal, 1945. február 13-án került sor a Drezda elleni támadásra, amit hivatalosan később azzal indokoltak meg, hogy Drezda, az egykori szász főváros fontos közlekedési csomópontnak számított a fronthoz egyre közelebb kerülő térségben. Érdekes, hogy Drezdában nem működtek jelentős ipari létesítmények, lakói pedig abban reménykedtek, gyönyörű barokk épületekkel rendelkező város elkerülheti majd a pusztítást.

Közlekedési szempontból valóban nagy jelentősége volt az Elba-parti városnak, amely jelentős vasúti csomópontként a német birodalom harmadik legnagyobb átrakóhelyének számított. A háború vége felé igencsak megnőtt a fontossága, miután innen biztosították az összeköttetést a belső német területek és a keleti front között.

Európa keleti területeiről százezrek menekültek a szovjet csapatok elől, az egyik fő célállomás Drezda volt, ahol egyébként tilos volt letelepedniük, ennek ellenére magas volt az átmeneti lakosság száma. Az érkezők egy része kórházi kezelésre szorult, háborús sebesültek is voltak, így Drezda 1945-ben inkább keltette egy hatalmas kórház és menekülttábor, mint egy ipari központ benyomását. Zsidó gyári kényszermunkások és szövetséges hadifoglyok sokasága is volt a városban.

Civilek takarítják a romokat Fotó: Getty Images

A szász város nem rendelkezett összefüggően kiépített légvédelmi rendszerrel sem. Február 13-án este 10 óra körül több száz brit bombázó jelent meg a város fölött, és nagyrészt foszforos gyújtóbombákat hajított a városra. A robbanószerkezetek hatalmas, hurrikánszerű tűzvihart gerjesztettek, amit aztán az éjjel fél kettőkor érkező újabb 500 repülőgép bombái csak fokoztak. Ezzel gyakorlatilag földig rombolták az Elba-parti várost, a pusztításnak azonban még nem volt vége, másnap délelőtt amerikai gépek is megjelentek Drezda felett, majd ismét lebombázták a már füstölgő romokat. A barokk város egy éjszaka alatt teljesen megsemmisült, a civil lakosság közül becslések szerint közel 200 ezren veszítették életüket, még a britek „csak” 35 ezer főben adták meg a drezdai áldozatok számát. Az áldozatok a foszforbombák által gerjesztett tűzviharban lelték halálukat, de sokan a bombázások által felszabadult mérges gázok végett haltak meg.

A romok egy része egészen az NDK-s idők végéig megmaradt, a hatvanas-hetvenes évekig a műemlékek jelentős része még a lebombázott állapotában volt látható. A hivatalos szocialista propaganda szerint azért tartották meg ezeket, hogy ezzel is a fasizmus háborús rombolásának állítsanak emléket, valójában csak simán nem volt pénz egy egész város újraépítésére.

Sir Arthur Harris légi marsall, a RAF bombázó parancsnokság főnöke, a területbombázási doktrína lelkes képviselője Fotó: Wikimedia Commons

A legfőbb motiváció a megtorlás volt

Drezda tragédiájáról megállapíthatjuk, a támadás legfőbb motivációja a megtorlás, vagyis a civilek között okozott lehető legnagyobb mértékű pusztítás volt. Ez a bombázás nem a nácizmus elleni harcot, hanem az ártatlan civilek lemészárlását jelentette, és a százezernyi emberélet mellett, civilizációnk számos nagyszerű alkotása is elveszett a bombázók által okozott tűzben. Az akció azóta is számos vitát vált ki, egyebek között azért, mert Drezda nem rendelkezett potenciális katonai infrastruktúrával, illetve a bombázás nem is az ipari negyedeket, hanem a belvárost sújtotta. Az is érdekes, a bombázások utólagos megítélésének egyik kényes pontja az, hogy a vasúti infrastruktúra viszonylag épen maradt. Sokan viszont úgy látják, ha a szövetségesek nem bombáznak, a német kapituláció hónapokat késhetett volna, további veszteségeket okozva nem csupán a szövetségeseknek, de a német lakosságnak is.

Felhasznált irodalom: David Irving: Apokalipszis 1945. Drezda elpusztítása, http://www.rubicon.hu, https://hu.wikipedia.org, https://prokee.blog.hu.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!