Birkás: Lassan ötven éve él és alkot Dunaújvárosban

A hetven esztendeje Kunmadarason született Birkás István 1969-ben került Dunaújvárosba - abban az évben, amikor végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, mesterei, Kádár György és Szabó Iván tanítványaként -, és már a következő évben egyéni kiállítását hirdették meg a városban, a Vasmű Klubban. Ezt követően még 1977-ben és 1983-ban volt még biztosan önálló tárlata a városban, de nem tartozik a gyakorta kiállító művészek közé. Mindemellett számtalan csoportos kiállításon mutatták be munkáit az ország határain túl is.

A dunaújvárosi Nemzetközi Amatőr Műhely művészeti vezetőjeként tevékenykedett 1972 és 1989 között. Egyik alapítója volt 1974-ben a dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelepnek, és 1989-1996 között a dunaújvárosi Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumi elnöke volt, mint a Kortárs Művészeti Intézet egyik alapítója. Szobrászati tevékenységét három köztéri szobor is dicséri a városban. Két írásos munkája is megjelent: a Kunmadarasi jegyzetek (1995) és a Futó madarak útja (1997). Munkásságát eddig a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjjal (1972-1975), a Krasner-Pollock-ösztöndíjjal (1997-1998) és a Munkácsy Mihály-díjjal (2004) ismerték el.

Birkás Istvánról ez a fotó a Dunaújvárosi Hírlap 1982. május 14-i számában jelent meg először Fotó: Archív

Mostani Lélekfestészet - Birkás István 70 címet viselő, szerdán este a Kortárs Művészeti Intézetben nyíló tárlata tekintélyes életművéből válogat, a friss kutatásokon alapuló, új hangsúlyokat felmutató retrospektív kiállítás, a korábbiaktól eltérő kurátori nézőpontot érvényesít. Kertész László művészettörténész, a tárlat kurátora ekképpen fogalmaz: A kiállítást előkészítő kutatás lehetőséget nyújtott a gazdag oeuvre (életmű - a szerk.) áttekintésére, új nézőpontok keresésére.

Tézisem: a sajátosan egyéni életmű logikája a műveket két meghatározó csoportra bontva érthető meg a legjobban. Az egyik műcsoportot a Birkás habitusából és képességeiből eredően expresszív, az érzelmekre és a rögtönzésre épülő kifejezésmódot képviselő munkák fémjelzik. A másik műcsoport kiindulópontja a szülőfalujához, Kunmadarashoz kötődő kisgyermekkori emlékek által motivált identitásfestészet, amelynek valódi mozgatója az idő tematizálása, az elmúlás problematikája.