Barbara – egy szerethető erdélyi rockmusical

A Barbara című darab alkotói a marosvásárhelyi tehetséges Szabó Előd, akit pár éve az X-Faktorban ismert meg az ország, valamint Nagy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színész-dramaturgja.

Az Ivancsics Ilona és Színtársai előadásában játszott zenés darab egy erdélyi család és egy gimnazista lány sorsát tárja elénk 1989-től. A színlapon szereplő dátum jelzése alapján történelmi konfliktusra is gondolhatunk. Valójában azonban a magánszférában játszódik a cselekmény, de természetesen a történelem beszivárog a családok életébe. „Ez egy idegen hely, érzem, menekülni kell" – hangzik Barbara egyik dalában. Mert ebben a világban a félelem, a bizalmatlanság, a megfélemlítés uralkodik; csaknem mindenkinek van oka félni és félteni valakit. A cselekmény középpontjában látszólag egy tizennyolc éves lány áll. Életében, környezetében sok a furcsaság. Gyámja van (Faragó András), de sokáig nem tudjuk, miért. Az idős, beteg gyám és felesége, Rebeka (Nádasi Veronika) látszólag idilli kapcsolata mögött is titkok rejlenek, de a kettősség kiderül. Az első részben még kissé zűrzavarosnak érezzük az emberi viszonyokat. A kort magát is jellemzi ez a titokzatosság, a gyanakvás.

A darab címszerepében a tehetséges előadó, Patai Anna. Fotó: iiszt.hu

Ügyes rendezői fogással a darab három néma, időnként táncos szereplője mozgatja a forgószínpadot is, s közben figyelnek. Ebben szintén jelképiség rejlik. Mindenütt jelen vannak. A fenyegetettség érzetét az indítókép erősíti: félholtra verik a darab egyik fontos figuráját, Lüke Tónit.

A cselekmény szintjén aztán minden a helyére kerül, s mint a mesében a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz megkapja méltó büntetését. Talán túl meseszerűnek, hihetetlennek is tűnik, akárcsak az 1989-es romániai események idején. A valóság kicsit más. De az nem musicalbe illő. A politikai fordulatot követően akkor is gyorsan kiderült, hogy a világ nem született újjá. A hatalom utáni vágy és a pénzéhség eltorzítja az embert. Mint ahogy szörnnyé tudja változtatni Rebekát is. Megformálója a rendkívül szép hangú, tehetséges énekes, Nádasi Veronika, akinek alakítása kiemelkedik a színészi produkciók közül. Az Operettszínház több darabjában is játszó színésznő a Barbarában hitelesen jeleníti meg az ármánykodó, gonosz, mohó nőszemélyt, aki ráadásul a Securitate embere, sőt aki gőgösen kimondja: a Securitate én vagyok. De játékában – különös módon – meglátjuk a gonoszság emberi okát is. Nádasi Veronikát remek hangja, jól megírt szerepe és dalai szinte főszereplővé teszik. De ellenfelét, a Barbarát játszó, a kislányként megasztáros Patai Anna tisztasága, természetessége, illetve a Lüke Tónit megjelenítő Szabó Gyula Győző humoros és mégis szívszorító karaktere is remekül sikerült. Kékesi Gábor jól alakítja a szerelmes tanárt: visszafogott, de odaadó. Anatolij, a végrendelet igazságát kihirdető ügyvéd-jóbarát határozott, kemény, ugyanakkor jó humorú figuráját a Jászai Mari-díjas Szolnoki Tibor teremti meg. Bajza Viktóriának, a Madách Színház művészének az alakítása is találó: jól játssza különös hangjával a humort és a jóságot megőrző figurát.

Az Operettszínház Nádasdy Kálmán-díjas művészének, a Marosvásárhelyen végzett Somogyi Szilárdnak a rendezésében érdekes előadást láthattak a dunaföldvári nézők. Ebben a világban „végül az igazság győz, nem a félelem". S ez jólesik a gyermeklelkű felnőtteknek. Elhisszük a mesét. S aztán? Megint bízni kezdünk, hogy nem csak ruhát váltottak a rosszak. A társulat hamarosan erdélyi turnéra indul a Barbarával. Ott még különösebb lehet a szembenézés.