Arany János nyelvművészként is különleges volt

A nagy tudású és remek előadókészségű Reisinger János, akinek pályáját csaknem tízezer előadás, húsz könyv és kétszáz tanulmány fémjelzi, elsősorban azt fogalmazta meg, mit jelent neki Arany János, avagy inkább mit adott nekünk az a költő, akiben tehetsége szerint legalább tíz csodagyerek rejtőzött. Hiszen Arany költő, író, műfordító, esztéta, kritikus, irodalomtörténész, három lapnak szerkesztője, tanító, tanár, jegyző, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, majd főtitkára volt. Tehetségével jól sáfárkodott, amihez nyúlt, arannyá vált kezében.

Arany János öregkori portréja - Pollák Zsigmond metszete

Az előadó rávilágított az Arany-életmű fő csúcsaira: a négysoros kisversek után a nagykőrösi években született lírai számvetések nagyhatású megnyilatkozásai közül főleg a Dante és Az örök zsidó című versek összetett gondolatiságát emelte ki.

Néhány utalás erejéig a harmadik hegycsúcsra, a balladák világára is rápillanthattak a hallgatók, arra a műfajra, amellyel shakespeare-i nagyságúvá lett. Tudatosította az előadó, hogy Arany öt eposzában a jellemformálás nagy művészeként és a legmélyebb mélységeket megjáró gondolkodóként azt fejezi ki, hogy az embert az indulatok legyőzése vezeti a megváltozás, a megtisztulás felé. Az ember legnagyobb küzdelme a természetükkel folyik - mondta Aranyra hivatkozva -, vagy mi győzzük le a természetünket, vagy az győz le minket.

Az utókor Arany-ismerete kapcsán az előadó leszögezte: Arany Jánosnak hálátlan nemzete vagyunk. Régen még felelni kellett a Buda halálából, ma már a teljes Toldit is kevesen ismerik, kevesen olvassák.

Arany nyelvművészként is különleges, hiszen senki nem tudta azóta sem úgy használni az anyanyelvet, mint ő. A szókincs gazdagságában a hatvanezer szót használó költőt nem előzi meg egyetlen költőutód sem.

Képünkön balra az előadó, dr. Reisinger János irodalomtörténész, mellette Bertalanné Bóka Zsuzsanna, a városi könyvtár vezetője, és dr. Bodolai György irodalombarát
Fotó: A szerző

A jelenlévők maguk elé idézhették emberként is Arany Jánost: hallgatag természetét, sajátos humorát, a rejtőzködő szerelmest, a kemény robotost, aki kenyérírónak is vallotta magát, a Petőfi-emlékét őrző barátot, a Ferenc Józseftől neki ítélt Szent István-rendet személyesen át nem vevő, s azt a padláson őrző dacos rebellist.

Az Arany-versek gondolatai szuggesztív előadásban hangzottak el, s arra ösztönözték az Irodalmi kávéházat megtöltő hallgatóságot, hogy otthon újra elővegyék Arany János kötetét, hogy olvassák, újraolvassák annak a magyar alkotónak a műveit, akit Reisinger János a legnagyobb tehetségű és legnagyobb jellemű költőnek nevezett, s aki - Babits szavai szerint - egész életét egy Hamlet életévé tette. Arany születésének kétszáz éves jubileuma ünnep. De ne puszta formai ceremónia legyen, hanem alkalom, hogy olvassuk alkotásait.