Az alkotók se bíztak az árverés sikerében

Az alkotók bűneit ezúttal az sem kisebbíti, hogy olyan, tehetséges emberekről van szó, akik igen színvonalas munkákat vonultatnak fel az idei téli tárlaton... A társaság téli tárlata pénteken este nyílt meg, a rajongók, művészetbarátok jelenlétében. Ám a kiállításra invitáló meghívó szerint a téli tárlat egyúttal karácsonyi vásár is. A Pelikán Galéria pedig az ezüstvasárnapot és az aranyvasárnapot megelőző két szombaton afféle találkozóhely is. Legalábbis ezt ígéri a meghívó, amelyből az olvasható ki: a vásárlóknak nem kell elkutyagolniuk a művészek műtermébe, ha szeretteiket egy-egy szép alkotással szeretnék karácsonyra meglepni. Az említett két szombat délelőtt ugyanis a fehérvári társaság tagjai a tárlaton várják az érdeklődőket...

Az ötlet remek: elvégre sok művészetbarátot idegesít már, hogy az igazi, értékes művészetnek nincs megfelelő reklámja. Miközben a nagyáruházak tele vannak ócska mázolmányokkal, képkereskedések eladható giccsekkel - mondván, ez kell a népnek. De hát, mi más kellene, ha nem látnak jobbat, értékesebbet, ha lépten-nyomon csak - mellesleg nem is olcsó - ócskaságokba botlanak...

A társaság ötlete tehát, kiváló - a megvalósítás azonban botrányos. Sehol egy tábla, ami a Kossuth utcában a vásárt hirdetné, így aztán nem csodálkozom az ürességtől kongó galéria láttán. Később aztán nézelődők, érdeklődők, ismerősök akadnak, jövögetnek. De a kiállító művészek se tolonganak. Acsa Szűcs Imre ugyan egy percre beugrik, és már megy is, aztán megérkezik Pinke Miklós, aki komótosan kipakol még - a falon függő képei mellé - néhány régebbi, kedves akvarellt, olajképet - legyen vá- laszték. De sokáig Pinkével, és néhány bekukkantó ismertőssel diskurálunk. Mintha a társaság tagjai maguk sem bíznának ebben a rosszul menedzselt, kevéssé meghirdetett vásárban. Pedig volna itt minek reklámot csinálni: a képek láttán az emberben feléled a birtoklási vágy. Ujházi Péter merített papírra készült, finom színekkel festett képeibe éppúgy bele lehet szeretni, mint Acsa Szűcs tóparti impresszióiba, Végvári Beatrix textilre festett akvarelljeibe, vagy pasztellszínű nyomataiba. Szentes Ottokár két kis munkája már elkelt ugyan a tegnapi megnyitón - a vevő le is könyörögte a falról a képeket. Büki Zsuzsa gyönyörű munkái, Péter Ágnes kisplasztikái vagy Ecsedi Mária nosztalgikus Rácvárosi sorozata is megállásra késztet: ki-ki válogathatna itt kedvére.

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

Az ötlet remek: elvégre sok művészetbarátot idegesít már, hogy az igazi, értékes művészetnek nincs megfelelő reklámja. Miközben a nagyáruházak tele vannak ócska mázolmányokkal, képkereskedések eladható giccsekkel - mondván, ez kell a népnek. De hát, mi más kellene, ha nem látnak jobbat, értékesebbet, ha lépten-nyomon csak - mellesleg nem is olcsó - ócskaságokba botlanak...

A társaság ötlete tehát, kiváló - a megvalósítás azonban botrányos. Sehol egy tábla, ami a Kossuth utcában a vásárt hirdetné, így aztán nem csodálkozom az ürességtől kongó galéria láttán. Később aztán nézelődők, érdeklődők, ismerősök akadnak, jövögetnek. De a kiállító művészek se tolonganak. Acsa Szűcs Imre ugyan egy percre beugrik, és már megy is, aztán megérkezik Pinke Miklós, aki komótosan kipakol még - a falon függő képei mellé - néhány régebbi, kedves akvarellt, olajképet - legyen vá- laszték. De sokáig Pinkével, és néhány bekukkantó ismertőssel diskurálunk. Mintha a társaság tagjai maguk sem bíznának ebben a rosszul menedzselt, kevéssé meghirdetett vásárban. Pedig volna itt minek reklámot csinálni: a képek láttán az emberben feléled a birtoklási vágy. Ujházi Péter merített papírra készült, finom színekkel festett képeibe éppúgy bele lehet szeretni, mint Acsa Szűcs tóparti impresszióiba, Végvári Beatrix textilre festett akvarelljeibe, vagy pasztellszínű nyomataiba. Szentes Ottokár két kis munkája már elkelt ugyan a tegnapi megnyitón - a vevő le is könyörögte a falról a képeket. Büki Zsuzsa gyönyörű munkái, Péter Ágnes kisplasztikái vagy Ecsedi Mária nosztalgikus Rácvárosi sorozata is megállásra késztet: ki-ki válogathatna itt kedvére.

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

Az ötlet remek: elvégre sok művészetbarátot idegesít már, hogy az igazi, értékes művészetnek nincs megfelelő reklámja. Miközben a nagyáruházak tele vannak ócska mázolmányokkal, képkereskedések eladható giccsekkel - mondván, ez kell a népnek. De hát, mi más kellene, ha nem látnak jobbat, értékesebbet, ha lépten-nyomon csak - mellesleg nem is olcsó - ócskaságokba botlanak...

A társaság ötlete tehát, kiváló - a megvalósítás azonban botrányos. Sehol egy tábla, ami a Kossuth utcában a vásárt hirdetné, így aztán nem csodálkozom az ürességtől kongó galéria láttán. Később aztán nézelődők, érdeklődők, ismerősök akadnak, jövögetnek. De a kiállító művészek se tolonganak. Acsa Szűcs Imre ugyan egy percre beugrik, és már megy is, aztán megérkezik Pinke Miklós, aki komótosan kipakol még - a falon függő képei mellé - néhány régebbi, kedves akvarellt, olajképet - legyen vá- laszték. De sokáig Pinkével, és néhány bekukkantó ismertőssel diskurálunk. Mintha a társaság tagjai maguk sem bíznának ebben a rosszul menedzselt, kevéssé meghirdetett vásárban. Pedig volna itt minek reklámot csinálni: a képek láttán az emberben feléled a birtoklási vágy. Ujházi Péter merített papírra készült, finom színekkel festett képeibe éppúgy bele lehet szeretni, mint Acsa Szűcs tóparti impresszióiba, Végvári Beatrix textilre festett akvarelljeibe, vagy pasztellszínű nyomataiba. Szentes Ottokár két kis munkája már elkelt ugyan a tegnapi megnyitón - a vevő le is könyörögte a falról a képeket. Büki Zsuzsa gyönyörű munkái, Péter Ágnes kisplasztikái vagy Ecsedi Mária nosztalgikus Rácvárosi sorozata is megállásra késztet: ki-ki válogathatna itt kedvére.

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

A társaság ötlete tehát, kiváló - a megvalósítás azonban botrányos. Sehol egy tábla, ami a Kossuth utcában a vásárt hirdetné, így aztán nem csodálkozom az ürességtől kongó galéria láttán. Később aztán nézelődők, érdeklődők, ismerősök akadnak, jövögetnek. De a kiállító művészek se tolonganak. Acsa Szűcs Imre ugyan egy percre beugrik, és már megy is, aztán megérkezik Pinke Miklós, aki komótosan kipakol még - a falon függő képei mellé - néhány régebbi, kedves akvarellt, olajképet - legyen vá- laszték. De sokáig Pinkével, és néhány bekukkantó ismertőssel diskurálunk. Mintha a társaság tagjai maguk sem bíznának ebben a rosszul menedzselt, kevéssé meghirdetett vásárban. Pedig volna itt minek reklámot csinálni: a képek láttán az emberben feléled a birtoklási vágy. Ujházi Péter merített papírra készült, finom színekkel festett képeibe éppúgy bele lehet szeretni, mint Acsa Szűcs tóparti impresszióiba, Végvári Beatrix textilre festett akvarelljeibe, vagy pasztellszínű nyomataiba. Szentes Ottokár két kis munkája már elkelt ugyan a tegnapi megnyitón - a vevő le is könyörögte a falról a képeket. Büki Zsuzsa gyönyörű munkái, Péter Ágnes kisplasztikái vagy Ecsedi Mária nosztalgikus Rácvárosi sorozata is megállásra késztet: ki-ki válogathatna itt kedvére.

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

A társaság ötlete tehát, kiváló - a megvalósítás azonban botrányos. Sehol egy tábla, ami a Kossuth utcában a vásárt hirdetné, így aztán nem csodálkozom az ürességtől kongó galéria láttán. Később aztán nézelődők, érdeklődők, ismerősök akadnak, jövögetnek. De a kiállító művészek se tolonganak. Acsa Szűcs Imre ugyan egy percre beugrik, és már megy is, aztán megérkezik Pinke Miklós, aki komótosan kipakol még - a falon függő képei mellé - néhány régebbi, kedves akvarellt, olajképet - legyen vá- laszték. De sokáig Pinkével, és néhány bekukkantó ismertőssel diskurálunk. Mintha a társaság tagjai maguk sem bíznának ebben a rosszul menedzselt, kevéssé meghirdetett vásárban. Pedig volna itt minek reklámot csinálni: a képek láttán az emberben feléled a birtoklási vágy. Ujházi Péter merített papírra készült, finom színekkel festett képeibe éppúgy bele lehet szeretni, mint Acsa Szűcs tóparti impresszióiba, Végvári Beatrix textilre festett akvarelljeibe, vagy pasztellszínű nyomataiba. Szentes Ottokár két kis munkája már elkelt ugyan a tegnapi megnyitón - a vevő le is könyörögte a falról a képeket. Büki Zsuzsa gyönyörű munkái, Péter Ágnes kisplasztikái vagy Ecsedi Mária nosztalgikus Rácvárosi sorozata is megállásra késztet: ki-ki válogathatna itt kedvére.

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

Tavaly, az első hasonló vásáron el-elkelt néhány kép - tudom meg Pinkétől - igaz, akkor négy-öt művész is eljött: boroztak, beszélgettek az érdeklődőkkel, no meg egymással is, mert erre se nyílik nagyon alkalom.

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...

Zárórára befut Ujházi Péter is: ígéri, ő a jövő szombaton már itt lesz. Pinke közben előássa a raktárból a vásárt hirdető - tavalyi - megállító táblát: jobb későn, mint soha. S az is fevetődik: talán egy aukciónak nagyobb sikere volna. Talán majd húsvétkor. Talán. Ha a művészek nem lesznek restek megszervezni, és magukat, műveiket menedzselni...