2019.02.14. 14:00
Ahogy a „gonosz” látja
Vagyunk egy páran, akiknek már a könyökén jön ki a szép, ártatlan királylány és a gonosz, csúnya és lelketlen boszorkány felállás.
Minden mesének valahol ez az alapja, ahol meg nem, ott ugyanez, csak férfiban. De vajon hányan gondoltak már bele a negatív hős szerepébe? Vajon ezek a mágusok és boszorkányok eredendően gonosznak születtek, vagy azokká váltak? Vajon a királylányok ugyanolyan szépek, tiszták és hamvasak lennének, ha egy piszkos kunyhóba születnek szegény, alkoholista szülők cselédsorsra jutó gyermekeként? A Demóna eljátszott ezzel a gondolattal.
A film nem egy újabb bugyuta Disney rajzfilm-adaptáció, hanem egy klasszikus mese újragondolása. Csipkerózsika történetét mindannyian ismerjük. Egy királyi házaspárnak születik egy gyönyörű lánygyermeke, Aurora, akinek a keresztelőjére nem hívják meg a „gonosz tündért”, csak a cuki, jószívű tündérek lehetnek jelen. Előbbi bosszúból elátkozza a kislányt: 16 éves korában egy rokka orsója megszúrja az ujját, amitől meghal, legalábbis olyan mély álomba szenderül, amelyből csak az igaz szerelem csókja keltheti fel. A Demónában viszont Aurora csupán egy mellékszereplő, a film azt mutatja be, vajon mitől vált kővé a szíve ennek a gonosz, nemkívánatos tündérnek, illetve hogy van-e visszaút. Egyébként van. Demóna alapvetően nem született kegyetlennek, egy szerelmi csalódás tette őt azzá. Kihasználták és megcsonkították (szerelme megfosztotta szárnyától), és azóta minden bizodalma és jó érzése eltűnt a világ iránt. Kivétel viszont most is van – majd jön Csipkerózsika, és jól megmelengeti a fagyos szívet.
Angelina Jolie kiváló Demóna, mind a karaktere, mind a színészi játéka elbűvöli a nézőt, másfél órán át hozza tökéletesen az erősnek látszó, ám nagyon is sebezhető főhőst.
A nagyszerűen eljátszott főszerep, a gyönyörű tájak és jelmezek, a jól kitalált történet mellett azonban mégis hagy kívánnivalót maga után a Demóna. A rendezés nem nagyon foglalkozott a többi karakter tisztes kimunkálásával, a jó tündérek kifejezetten irritálók, némelyik pedig avítt, de összességében ezek megbocsáthatók, mert végül is ott a Jolly Joker meg a hiánypótlónak mondható eredettörténet egy jól ismert, de nem elég nézőpontból vizsgált mese mögött. Ki tudja, egyszer kiderül, hogy Hófehérke gonosz mostohája sem olyan rettenetes nőszemély…