A népi kultúra pártolása vastag rétegét képezi a magyar társadalomnak

– Merrefelé vette az irányt, miután elkerült a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttestől?

– Mindig is kacsingattam a multimédia felé. Mielőtt idekerültem, Százhalombattán a városi televízióban volt egy kisiskolásoknak szóló Csigavár című gyermekműsorom. Amikor elkerültem innen, egy ottani kollégámmal közösen megalapítottunk a KreaFilm elnevezésű televíziós céget, amivel színházi produkciókat, dokumentumfilmeket, videoklippeket, reklámokat készítünk, Ercsiben üzemeltetjük a helyi televíziót. Megmaradtak a színházi munkáim is, onnan nem tudok, de nem is akarok elszakadni.

Örömtánc a Bartók nagyszínpadán a november 8-i Vasas Nosztalgia Néptáncfesztivál és találkozó végén.

– Hogyan értékeli a dunaújvárosi időszakot?

– Az itt eltöltött tíz év meghatározó korszaka az életemnek, azóta is nagyon sokat profitálok abból, amit itt tanultam. Azelőtt semmilyen kapcsolatom nem volt az amatőr néptánc mozgalommal. Jó visszagondolni erre a csodálatos időszakra, az eredményekre és sikerekre. Nagyon sok táncosommal tartom a kapcsolatot, annak pedig külön örülök, hogy közülük jó néhányukat színpadokon látok.

Halmi Zoltán ma is jó kapcsolatot ápol egykori táncosaival. Fotó: Sz. T., A. G.

– Itteni tevékenységéhez köthető az együttes felejthetetlen táncjátéka, az Újvárosi Passió, és az Eltüsszentett birodalom című táncmesejáték. Előbbit Húsvétkor a felső Duna-parton, utóbbit a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza színháztermében játszották óriási sikerrel, 2009-ben.

– A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes mindig is arról volt híres, hogy a magyar néptánc anyanyelvét táncszínházi formára használja, elődeim ennek teremtették meg az alapjait. Ez a két darab ittlétem szakmai csúcspontját jelentette. A próbák során a gyerekekkel fél szavakból is megértettük egymást. A Passiónak még az is a különlegessége, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig valamennyi csoport szerepelt benne.

– Hol tart a néptánc, illetve a táncház mozgalom? Melyik szakaszánál járunk most?

– A hetvenes években elindult a táncház mozgalom, ez a mostani rész annak egy fejlettebb formája. A népi kultúra pártolása vastag rétegét képezi a mai magyar társadalomnak, közéjük sorolandók azok is, akik a kézművességgel, a népzenével, a népi irodalommal foglalkoznak. Világunk felgyorsult, meg kellett tartani az emberekkel azt a fajta kommunikációt, amit ők szívesen befogadnak. Erre alkalmasak azok a televíziós műsorok, amelyek fenntartják a nemzeti, a magyarsággal kapcsolatos folklór öntudatot. A világhálónak köszönhetően egyre többet tudunk meg másokról, azonban az „internetesedés" különböző kultúrák keveredéshez is elvezet, úgy is fogalmazhatunk, hogy a kultúra globalizálódik.

– Vajon negyven év múlva táncolni is virtuálisan fogunk?

– Elképzelhető, hogy ilyen is lesz, de az igazi élményt mégis csak a testkontaktus fogja megadni...

Névjegy

Halmi Zoltán az Állami Balett Intézet néptánc tagozatán végzett. A Honvéd Együtteshez Novák Ferenc, Tata hívta, akit ma is mesterének tart és nyomdokain halad. A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes egykori művészeti vezetője, koreográfusa a Gór Nagy Mária Színi Tanodában Kovács Gábor Dénes szakmai igazgató felkérésére a folklór alapú táncszínház alapjait tanítja.