A hazavihető Figaro

Sajnáltam Szurdi Miklóst, mikor a Musica Regia rendezvénysorozat és a premier bevezetőjeként a színpadon mesélt az elmúlt hetek kánikulai próbaszériájáról. Közben az eső lába lógott felettünk...

Hangulatosan indul az előadás szekéren, muzsikálva érkeznek a Figaro és Susanna esküvőjére készülődő cselédek, parasztok, zenészek. Ez a lendület még jó ideig eltart, a házasulandó Susanna és Figaro pergő párbeszéde jól készíti elő a cselekményt felmerül, hogy meg kéne leckéztetni a messze földről hazatérő, a feleségére mostanra ráunt gazdát, Almaviva grófot, aki unalmában más szoknyák után sündörög, sőt szívesen élne egykori nemesi előjogával, s fektetné saját nyoszolyájába komornyikja újdonsült nejét. A fiatalok boldogságának megfúrásán fáradozik a pártában maradt Marcellina is, aki vagy a kölcsönadott pénzét követeli vissza, vagy azt, hogy Figaro őt vegye el. A helyzetet bonyolítandó jelen van még a pelyhedző állú Cherubin is, a gróf első apródja, aki egyszerre szerelmes minden darabbeli fiatal hölgybe a grófnéba, Susanna-ba, s Fanchette-ba, a kertész leányába is. Így neki hol a vizeshordóba kell elbújnia, hol az ablakon a dinnyék közé kiugrania, hogy a féltékeny férfiak dühét megússza.

Az előadás közepére kicsit meglassul a tempó. Mondta előre a rendező Lendvai Zoltán, hogy az eredeti szöveg túl sok, tömöríteniük kellett. Ezt tehették volna még bátrabban. Az emberi galádságról, férfiúi csalárdságról, szerelemről, vagy netán a politikáról szóló monológok ugyanis aláássák az eladdig pergő ritmust, ráadásul nem előlegezik meg a poénokat. Utóbbiak szerencsére jól kidolgozva, olykor csak egy hangsúllyal, mimikával, szünettel vannak jelen.

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Hangulatosan indul az előadás szekéren, muzsikálva érkeznek a Figaro és Susanna esküvőjére készülődő cselédek, parasztok, zenészek. Ez a lendület még jó ideig eltart, a házasulandó Susanna és Figaro pergő párbeszéde jól készíti elő a cselekményt felmerül, hogy meg kéne leckéztetni a messze földről hazatérő, a feleségére mostanra ráunt gazdát, Almaviva grófot, aki unalmában más szoknyák után sündörög, sőt szívesen élne egykori nemesi előjogával, s fektetné saját nyoszolyájába komornyikja újdonsült nejét. A fiatalok boldogságának megfúrásán fáradozik a pártában maradt Marcellina is, aki vagy a kölcsönadott pénzét követeli vissza, vagy azt, hogy Figaro őt vegye el. A helyzetet bonyolítandó jelen van még a pelyhedző állú Cherubin is, a gróf első apródja, aki egyszerre szerelmes minden darabbeli fiatal hölgybe a grófnéba, Susanna-ba, s Fanchette-ba, a kertész leányába is. Így neki hol a vizeshordóba kell elbújnia, hol az ablakon a dinnyék közé kiugrania, hogy a féltékeny férfiak dühét megússza.

Az előadás közepére kicsit meglassul a tempó. Mondta előre a rendező Lendvai Zoltán, hogy az eredeti szöveg túl sok, tömöríteniük kellett. Ezt tehették volna még bátrabban. Az emberi galádságról, férfiúi csalárdságról, szerelemről, vagy netán a politikáról szóló monológok ugyanis aláássák az eladdig pergő ritmust, ráadásul nem előlegezik meg a poénokat. Utóbbiak szerencsére jól kidolgozva, olykor csak egy hangsúllyal, mimikával, szünettel vannak jelen.

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Hangulatosan indul az előadás szekéren, muzsikálva érkeznek a Figaro és Susanna esküvőjére készülődő cselédek, parasztok, zenészek. Ez a lendület még jó ideig eltart, a házasulandó Susanna és Figaro pergő párbeszéde jól készíti elő a cselekményt felmerül, hogy meg kéne leckéztetni a messze földről hazatérő, a feleségére mostanra ráunt gazdát, Almaviva grófot, aki unalmában más szoknyák után sündörög, sőt szívesen élne egykori nemesi előjogával, s fektetné saját nyoszolyájába komornyikja újdonsült nejét. A fiatalok boldogságának megfúrásán fáradozik a pártában maradt Marcellina is, aki vagy a kölcsönadott pénzét követeli vissza, vagy azt, hogy Figaro őt vegye el. A helyzetet bonyolítandó jelen van még a pelyhedző állú Cherubin is, a gróf első apródja, aki egyszerre szerelmes minden darabbeli fiatal hölgybe a grófnéba, Susanna-ba, s Fanchette-ba, a kertész leányába is. Így neki hol a vizeshordóba kell elbújnia, hol az ablakon a dinnyék közé kiugrania, hogy a féltékeny férfiak dühét megússza.

Az előadás közepére kicsit meglassul a tempó. Mondta előre a rendező Lendvai Zoltán, hogy az eredeti szöveg túl sok, tömöríteniük kellett. Ezt tehették volna még bátrabban. Az emberi galádságról, férfiúi csalárdságról, szerelemről, vagy netán a politikáról szóló monológok ugyanis aláássák az eladdig pergő ritmust, ráadásul nem előlegezik meg a poénokat. Utóbbiak szerencsére jól kidolgozva, olykor csak egy hangsúllyal, mimikával, szünettel vannak jelen.

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Az előadás közepére kicsit meglassul a tempó. Mondta előre a rendező Lendvai Zoltán, hogy az eredeti szöveg túl sok, tömöríteniük kellett. Ezt tehették volna még bátrabban. Az emberi galádságról, férfiúi csalárdságról, szerelemről, vagy netán a politikáról szóló monológok ugyanis aláássák az eladdig pergő ritmust, ráadásul nem előlegezik meg a poénokat. Utóbbiak szerencsére jól kidolgozva, olykor csak egy hangsúllyal, mimikával, szünettel vannak jelen.

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Az előadás közepére kicsit meglassul a tempó. Mondta előre a rendező Lendvai Zoltán, hogy az eredeti szöveg túl sok, tömöríteniük kellett. Ezt tehették volna még bátrabban. Az emberi galádságról, férfiúi csalárdságról, szerelemről, vagy netán a politikáról szóló monológok ugyanis aláássák az eladdig pergő ritmust, ráadásul nem előlegezik meg a poénokat. Utóbbiak szerencsére jól kidolgozva, olykor csak egy hangsúllyal, mimikával, szünettel vannak jelen.

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Néhány szó a szereplőkről Quintus Konrád ugyan jó pár éve úgy nyilatkozott, hogy inkább karakterként lenne átütő, mint főszereplőként - s ha ez az érzése meg is van még, mindenesetre nem látszik. Jó Figaro ő okos, érzelmes, merész. Az eredeti Beaumarchais-mű komornájánál modernebb, vagányabb, sőt - engedtessék meg - jó értelemben dögösebb Susanna-t hoz Xantus Barbara. Kitűnő a dúskeblű Marcellina szerepében Zsurzs Kati, aki nem mellesleg az előadás szövegileg legpontosabb embere. Nagyon tetszett Matus György a szófukar kertész szerepében az amindenki hagyjon békén típusú ülése igen találó. Szabó Győző ígéretéhez híven nem csinált vérnősző barmot Almaviva grófból. Viszont egy pikáns, piperkőc vonással tarkította, amely nem áll neki rosszul. Szabó Gyula Don Gusmanja tényleg kellőképpen hübele, nevéhez méltóan, de ebben a tedd ide-tedd odaságban van valami masszív, nevetésre ingerlő, szimpatikus konokság. Más műfajokban humorhoz szoktunk Bata Jánostól (Bartholo), ám ezt most nem láttuk kidomborodni. Várfi Sándor intrikus Basilioja fanyar, de nagyon kell, mint a jó citrom. Az előadás erős pontja a mai rinyálós vállalkozófeleséget mintázó Bakonyi Csilla, mint grófné. Érdemes lesz folyamatosan odafigyelni a szeretnivalóan zsivány Cherubin-Száraz Dénesre és Szrapkó Nándorra (Pedrillo) is, aki kis szerepében is emlékezetes tud lenni.

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak

Összességében egy talán túlszövegelt, talán túl zsivajgó előadást láttunk (még tűzijáték is volt!), de a kedvelhető, hazavihető fajtából.Bár lassul a ritmus, de a poénok jól kidolgozva, néhol csak egy mimikával jelen vannak