Tanóra tízpercben

Régen nagyon is az volt. Hogy mennyire, érzékeltesse egy vers:
„Háború, nyomor, ínség, adók, börtön!
És élet, szörnyű, kietlen, sivár.
Milliókat küld halálba  a cár,
bíborló vér patakzik orosz földön.
Nő, nő a kín, hogy egeket betöltsön,
jajdul és zúg, eszmél a proletár,
lódul, zúdul a vér, a vörös ár,
hogy végül végleg  mindent elsöpörjön.

Magasan szálló piros  lobogó
katcsattogtat mostan odafönt most a szél,
az októberi konok lázadó had
szelleme, vágya  törekvése él,
az Ember harcát idézi  e hónap
s a lelkünkben  feltündöklik a Cél.

Hol van már e forradalmi romantika? ”Mai felfogásunk” szerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem is volt forradalom, hanem csak egy közönséges hatalomváltás, fegyveres államcsíny. Ezt tanulják a diákok. Ami pedig utána következett, arról bebizonyosodott, tévhit volt, zsákutca. Jobb az egészet elfelejteni.Tény: Az a folyamat, ami 1917 novemberében elindult, gyökeresen átalakította Oroszországot. Olyannyira, hogy az az állam, amely az I. világháború közepén elmaradottsága miatt a győztes oldalon összeroppant, a másodikat Szovjetunióként fölényesen megnyerte. Nagy birodalmat építhetett maga köré, és felrémlett előtte a világuralom lehetősége is. A vénülő lánglelkű bolsevik vezérek a kommunizmus elkerülhetetlen győzelméről szónokoltak. Mi ez, ha nem fantasztikus sikertörténet?Csakhogy a hidegháborús fegyverkezési versenyben megrokkant a Szovjetunió, és mindennek vége lett. A rendszer brutális önkénye kiábrándított sok rokonszenvezőt, a Szovjetunió torzulásaiba, még inkább bukásába belehalt a szocialista-kommunista eszme is.

De Oroszország megmenekült, és ismét hatalmi tényező a világban. Sztálin annak idején azt mondta: ha villámgyorsan nem iparosodunk, nem modernizálódunk, akkor felmorzsolnak minket. A felmorzsolnak szó rendkívül szemléletesen fejezi ki, hogy milyen veszély fenyegette a hatalas természeti kincsekkel rendelkező óriási, de rendkívül fejletlen országot. Ez már nem probléma Oroszország olyan fegyverzettel rendelkezik, hogy nem lehet felosztani, s alárendelni sem. Ez a helyzet kényszeríti a fejlett Nyugatot arra, hogy végső soron együttműködésre törekedjen. Nemcsak Oroszországgal, hanem a felemelkedő új hatalmakkal (Kína), s az egyelőre küszködőkkel is.A rendkívül fejlett termelőerők, az egész emberiséget elpusztítani képes rettenetes fegyverek, az elképesztő egyenlőtlenségek arra figyelmeztetnek, hogy mi, emberek, embercsoportok, nem egymás ellenében, hanem csak és csakis egymásban teljesíthetjük ki létezésünket. „Hiába fürösztöd önmagadban,/ Csak másban moshatod meg arcodat” - hirdeti József Attila. Nekem erről szól a történelem. A sok antitézis, ellentét után a nagy szintézisről, a dinamikus egységről. Az emberiség önazonosságáról.