Kultúra

2015.09.16. 17:23

Zsidó kéziratok, vallási tárgyak - Már a megnyitón zsúfolásig telt a kiállítóterem

Dunaújváros –Ritkán látható kiállítás nyílott tegnap az Intercisa Múzeumban: a zsidó vallást és életet mutatja be.

Pekarek János

Tudták, hogy már a római Intercisában éltek zsidók a mai Dunaújváros területén? A budapesti Zsidó Múzeumban látható egy vésett kő, ami az akkori zsidó révész engedélyét mutatja. De éltek itt a XIX. században is, majd egészen a holokausztig. Azt csak egy nő élte túl, és három férfi jött vissza a munkaszolgálatból. Ám 1835-ben zsinagóga állt Pentelén (a későbbi Szórád iskolával szemben), és 1855-ben felekezeti iskolát is építettek itt a zsidók.

Nem is annyira ismeretlen tehát ez a sokak által rejtélyesnek tartott vallás és nép erre mifelénk!

Az izraeli nagykövet, Ilan Mór, és a dunaújvárosi polgármester, Cserna Gábor kézfogása az Intercisa Múzeum Zsidó Kéziratok és Szertartási Tárgyak a Jeruzsálemi Izrael Múzeum Anyagából című kiállításának megnyitóján, szerda délután

Ezután talán még kevésbé lesz az: szerdán este öt órakor megnyílt az Intercisa Múzeumban az a kiállítás, amelyhez hasonlót ha látni akarunk, akkor egészen Jeruzsálemig kellene mennünk, utalt arra bevezető beszédében Farkas Lajos, a múzeum igazgatója, hogy e tárlat anyaga a jeruzsálemi Zsidó Múzeumból származik.

A zsúfolásig telt (és igen meleg...) kiállítóteremben a Sándor Frigyes Zeneiskola tanáraiból álló háromtagú kamaraegyüttes két klezmer-számmal nyitotta meg a rendezvényt: nagyon jó hangulatot teremtve. Farkas Lajos múzeumigazgató felhívta az egybegyűltek figyelmét arra, hogy a tárlaton látható tárgyak többsége legalább időszámításunk előtt 1500-ra datálhatók, vagyis egy háromezerötszáz éves kultúrát reprezentálnak. S mutatják e kultúra folyamatosságát is, annak ellenére, hogy a zsidó nép szinte állandóan menekült. Figyelmeztetett arra is, hogy a kereszténység igen szoros összefüggésben van a zsidósággal: elég talán a Biblia első öt könyvére, Mózes könyveire utalni.

Cserna Gábor, Dunaújváros polgármestere megnyitó beszédében kitért arra, hogy a zsidó kéziratokat és szertartási tárgyakat bemutató kiállítás tavaly indult magyarországi körútjára. Szentendre, Pécs, Szolnok, Eger, Karcag után érkezett hozzánk, és innen Bajára megy tovább.

A kiállítás egyik látogatója, Kobzos Ferenc egy tárló előtt elmélyülve Fotó: Zsedrovits Enikő

A tárlat egyedülálló anyaga - jegyezte meg Cserna Gábor - először szerepel magyarországi múzeumokban. Büszke vagyok arra, hogy az Intercisa Múzeum pályázat útján elnyerte a rendezést, amelyet az izraeli nagykövetség, a Jeruzsálemi Múzeum és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége patronált mondta ba polgármester.

Hozzátette: a kiállításon szereplő anyag vallási szokásokhoz kapcsolódik, illetve egy részüket szertartási tárgyként használták az otthonokban vagy a zsinagógákban. Esztétikai és művészeti értékük mellett történelmi dokumentumként is szolgálnak. A héber írásmód számos típusa figyelhető meg rajtuk, valamennyi típus a világ egy meghatározott részén élő zsidóságra jellemző. A zsidó kéziratok és szertartási tárgyak széles skáláját mutatják annak a kultúrának, amely évszázadok óta hirdeti az örök újjászületés reményét.

A polgármester kijelentette: most az Intercisa Múzeumban kultúrák találnak egymásra és folytatnak párbeszédet. A párbeszéd őszinteséget feltételez, egymás felé fordulást és nyitottságot. Ez a kiállítás egymás megismerését és elfogadását kínálja mondta Cserna Gábor.

Végül Kodály Zoltánt idézte: "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."

Visszatérve a pentelei zsidóság történetére, amelyet egy külön tabló idéz fel a kiállításon, rögtön a terem bejárata mellett, említsük meg, hogy az 1848-ban magát zsidónak valló 24 család után (tagjaik kereskedők, házalók és iparosok voltak), 1880-ban 223, 1941-ben 68 zsidó élt itt.

Igaz vagy sem, de szép az anekdota, amelyet a múzeumigazgató idézett fel a kiállítás megnyitóján.

Eszerint a zsidó férfiak azért hordják állandóan fejükön a kalapjukat, mert mindig készen kellett állniuk a menekülésre...

Tény, hogy aligha van a világon sok olyan nép, amelynek történelme annyi megrázkódtatást, üldöztetést tartalmazna, mint a zsidóké.

Talán csak a magyaroké. Tartsunk össze...

Örül a tárlatnak az izraeli nagykövet

Ilan Mór, Izrael Állam rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete is felszólalt.

Az izraeli nagykövet magyarul köszöntötte a megjelenteket, és kívánt jóestét mindenkinek. Majd angolul folytatta:

– Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek ezen kivételes alkalommal, a zsidó Újév kezdetének legelején. Nem véletlen, kedves polgárok, hogy itt vagyok! Itt nincs zsidó közösség, de van zsidó temető, tehát a kapcsolat a helyi közösség és a zsidóság között a holokauszttal megszakadt. Mi is lehetne jobb alkalom arra, hogy újra megteremtsük ezt a kapcsolatot, mint ez a kiállítás, amelyben népünk történelmét mutatjuk be? – tette fel a költői kérdést a nagykövet.

Úgy folytatta: mi lehet fontosabb a megismerésben, mint maga a nyelv? Amit a XIX. század végéig kihalófélben lévő, elsősorban vallási szertartásokon használt nyelvnek hittek. Csak kicsivel több, mint száz éve gondolták úgy, hogy fel kell éleszteni. S bár a mai zsidó nyelv folyamatosan változik, mégis van egy ezüst vonal, ami összeköti a több évezredes, régi nyelvet a maival.

Köszönöm, hogy elhozhattuk ide kincseinket! Bátorítsák barátaikat, hogy eljöjjenek ide, és hozzák el gyerekeiket, unokáikat is, hogy megismerjenek minket, s ne tartson tőlünk az ifjú nemzedék!

Ezek is érdekelhetik