Kultúra

2015.03.29. 18:04

Táncos dzsungelfilozófia - A Békés Megyei Jókai Színház vendégjátéka a Bartókban

Bérletben és bérleten kívül is láthatta a dunaújvárosi közönség a Békéscsabai Jókai Színház szuperprodukcióját, A dzsungel könyve című musicalt öt alkalommal, a Bartók nagytermében.

Balla Tibor

A szombathelyi Weöres Sándor Színház és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójában létrejött előadás szinte minden korosztályt megszólít, vagy így, vagy úgy. A vígszínházi ősbemutatóhoz hasonlóan Horgas Ádám rendező is látványszínházban gondolkodott, amikor Maugli (Nagy Róbert), Akela (Vadász Gábor), Bagira (Nagy Erika), Ká (Liszi Melinda) és Sir Kán (Szomor György) történetét színre vitte. Tehette ezt könnyedén, hiszen a Jókai Színházban bőven adott az infrastruktúra, a technikai megvalósításnak alig valami szabhat határt, másrészt rendelkezésre áll egy energikus, tehetséges, elkötelezett tánckar is. Nem beszélve az egyre inkább látványosan erősödő színészgarnitúráról, aminek eredményeként ma már a békéscsabai társulatot említve sokkal inkább a minőség jut eszünkbe, nem egy istenhátamögötti túlélőtársulaté..

Az előadás egyik legnagyobb erőssége a lenyűgöző látványvilág mellett, az erejét nem
kímélő, odaadó húsztagú tánckar, akik figurából figurába bújva mozogják végig az előadást. (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Annak, aki az elmúlt százhúsz esztendőt biciklibelsőben élte le, és nem hallott még Kipling klasszikusáról, annak a történetről annyit, hogy Maugli szüleit megöli Sir Kán, a tigris, őt magát pedig befogadja Akela, a farkas, és miatta az egész csorda. Barátjául és pártfogójául szegül Balu (Katkó Ferenc), a medve és Bagira, a fekete párduc. Sir Kán azonban nem nyugszik, Mauglit is áldozatul szeretné, és ez az érzés viszont is megvan, Maugli szeretné az ő bőrét a Gyűlés sziklájára kiteríteni. A bonyodalmat többek közt az adja, hogy Maugli az emberek közé vágyakozik, akik viszont nem fogadják be. Hamarosan légüres térben találja magát, emberek közt farkas, farkasok közt ember.

A színpadon megjelenik a Kis Maugli is, hiszen Békéscsabán is tudják, gyermek a színpadon biztos sikert jelent  (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Papp Janó stilizált jelmezei megerősítik az emberi áthallásokat, nem állatbőrbe bújt színészeket látunk a színpadon, hanem embereket, különféle állati tulajdonságokkal. Ők mozognak Horgas Péter szellemes megoldásokkal tarkított, többfunkciós díszletében, a majmok városában, a farkasfalka gyülekezőhelyén, az emberek falujában. Az egyenletesen magas színvonalú színészi teljesítmények közt így is akad kiemelni való. Emlékezetes perceket hagy maga után Csil szerepében a Jászai-díjas Kara Tünde, mosolyogtatóan szellemes megoldásokkal operál Döglégyként Szabó Lajos. Szokás szerint kiváló a mackós alkatú Katkó Ferenc, vagy a szerep kedvéért rúdtáncolni is kész Liszi Melinda. Nem utolsó sorban említést érdemel Bodor Johanna koreográfusi munkája, mellyel igazi show-t kerekekít a színpadi dzsungelben. Terjedelem hiányában nem sorolom annak a húsz táncosnak a nevét, akikkel mindezt megvalósította.

Az előadást elsősorban nem a tartalom miatt szokás szeretni, pedig az ismertetőből is kitűnik, örökké aktuális témákról beszélnek. Emberek, farkasok, majmok, keselyűk, félelmetes és szerethető fenevadak – az emberi világban is jól beazonosítható karakterek –, mesélnek a kötődésről, az elfogadásról és a szabadságról.

 

A dzsungel könyve (1894)

Rudyard Kipling novellagyűjteménye. A novellák legnagyobb része az indiai őserdőben játszódik, és egy Maugli nevű fiúról szól, akit farkasok neveltek fel. A világhírűvé vált történetből írt zenés játékot a Dés László—Geszti Péter—Békés Pál trió, amit 1996. január 28-án mutattak be a Pesti Színházban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!