Bolyongás, múzeumról múzeumra

A megyeszékhelyen ezúttal a játék volt a múzeumok éjszakájának fő témája, elvégre nemrég nyílt  meg a város legújabb büszkesége,  a   Hetedhét Játékmúzeum. Így nem csodálkoztunk, hogy ez a múzeum volt a legnépszerűbb: a gyerekek és a felnőttek hada indult felfedező körútra a Hiemer-ház termeiben, hogy  megcsodálja  Moskovszky Éva kultúrtörténész és Réber László grafikusművész hagyatékát. Az udvaron népszerűnek bizonyult a nosztalgiafotózás, mások belemelegedtek az üvegfestésbe, amelynek rejtelmeibe Szepesi Imre, azaz Zöld avatta be a gyerekeket. Az  üvegképeket aztán a falra is kivetítették, és lefotózták - alkotójukkal  együtt.  Nekünk,   Zöld azt is elmagyarázta, hogy a Méhkas Dia Pojekt esti, architekturális vetítése is hasonló elveken alapul, de komolyabb  technikai háttér és gondos tervezés kell ahhoz, hogy RipplRónai világát felidézzék a  képtár falain...  A játékmúzeumban elcsíptünk egy beszélgetést is, amelynek vendége  Pierrot, zenész-producer volt. Talán eddig kevesen tudták róla,   hogy táblás játékokkal foglalkozik, sőt számítógépes kalandjáték-fejlesztőként ismert. Mindezekről   Nagy Veronika múzeológus faggatta.

Bekukkantottunk az Egyházmegyei Múzeumba is, ahol   - amíg a szülők az udaron borkóstolással múlatták az időt vagy vezetéssel tekintették meg a kiállításokat -, az egyik teremben lelkes  gyerekek apró dobozokat (mint babaszobákat) rendeztek be és festettek ki. Mégpedig  odaadással és türelemmel, a Terembura egyesület tagjainak vezetésével. Akadt apuka és anyuka is,  aki igen precízen dolgozott, így aztán valóságos mesterművek születtek.

De  a  városi képtárban is elámultunk, hiszen ott meg  a Rippl-Rónai-művek ihletésére - festett kukoricaszemekből ragasztott kukoricás képek készültek, no meg lenyűgöző kaleidoszkópok - ehhez kartongurigákat, tükörreflexes fóliát és színes, áttetsző  műanyag törmeléket használtak a próbálkozók  - olykor egész családok - látványos eredménnyel. Sakan voltak kíváncsiak nem csak a csodálatos Rippl-Rónai-képekre, de Kovalovszky Márta kedves játékos elefántgyűjteményére is.  A képtár udvarán az estet a  Kodolányi főiskola jazz tanszékének növendékei  - Vörös Janka, Schoblocher Barbi, Milosev Stella, az őket zongorán kísérő Horváth János  nagyszerű sanzonestje és a Méhkas említett fényjátéka zárta... 

A Fekete Sas Patikamúzeum előtt akkora sor állt, hogy végül csak ízelítőt láttunk a Szabad Színház   bájos produkciójából,  amit meg kellett ismételni, mert az első előadásra nem fértek be az érdeklődők...  Mi átballagtunk a Óramúzeumhoz (ahol szintén nagy sorok álltak) és benéztünk az Új Magyar Képtárba is,  amelynek udvarán Varga Gábor  Farkassal  és Simon Ágival  papírszobrokat lehetett készíteni kortárs alkotók  Bak Imre, Ujházi Péter  és mások  festményei alapján.

 
Az Új Magyar Képtár  mostanában sajnos, csak bejelentéssel látogatható, pedig remek kortárs gyűjteményükkel is többet dicsekedhetnénk. Stílszerűen ott  mutatták be Implantátum címmel Szabó Eszter  és Szira Henrietta mozgókép-installációját. Az alkotók  úgy látják: a kulturális intézmények politikai és gazdasági ellehetetlenítésének korát éljük. (És erről efféle ünnepi estéken se feledkezhetünk meg.) A babaház elhagyott,  tereiben  szívbemarkolóan hatott   vitaindítónak szánt munkájuk  a megszüntetett galériákról, a siralmas helyzetről.  

Szerencsére azért vigaszunk is akadt. Hiszen éppen szombaton délelőtt nyílt kiállítás a Csók képtárban a fehérvári múzeum  új, kortárs képzőművészeti  szerzeményeiből. Negyvenkét alkotó hatvan munkája  látható a tárlaton, köztük - a teljesség igénye nélkül  - Ujházi Péter,   a Borsos-Lőrinc  alkotópár,  Moizer Zsuzsa, Radák Eszter, Szüts  Miklós, Szűcs Attila, Vojnich Erzsébet, Várnai Gyula   művei.  Este aztán visszatértünk a nagyszerű kiállításra, ahol a veszprémi   Teleszterion  Színház Műhely tartott      szokatlan, improvizatív, kedvesen pimasz, mozgásszínházi elemekkel   felturbózott    "tárlatvezetést".  Szerzők és szerzemények címmel pedig  Garaczi László,  Peer Krisztián  és Czinki Ferenc   írók reflektáltak a tárlat képeire, tárgyaira.    
 Eközben a  Szabadművelődés Háza estjén a cseh irodalom és sör volt volt a főszereplő: Hrabal-kiállítással,   Galkó Balázs színművész  felolvasásával. Galkó a szigorúan ellenőrzött pecsétekkel jó néhány hölgy hallgatót megbélyegzett... Nagyszerű volt a hangulat, és remek a prágai sör...