Pletykákra éheseknek

Meghalt Ambrus Attila. Ez a mondat olvasható több internetes oldalon is. Megható cikkek alatt kommentek, sajnálkozás és persze a lassú felismerés, ez az egész egy hazugság. Jó reggelt Magyarország, előbb tájékozódjunk rendesen. Felkavaró, megbotránkoztató, megalázó és egyenesen visszataszító, de hát ilyenek vagyunk. Boldogan terjesztünk álhíreket, taposunk bele emberek lelkivilágába és tesszük tönkre a valóságról alkotott képüket. De hol az értelmi szerző? Látom lelki szemeim előtt, ahogy rajongója épp a börtön mellett sétál és elmélkedik.. hogyan tegyem még híresebbé vagy inkább tönkre? Talán ez csak egy reklám akart lenni, túl keveset beszéltek már kedvencéről. Vajon a Viszkis mit szólhatott mindehhez? Persze nem mintha számítana, meg sem kérdezték tőle, valóban meghalt-e. Micsoda gorombaság elsétálni a csodaszépen elkerített viszonylag biztonságos börtön mellett, majd kitalálni a tökéletes írást, amit elolvasva ismét felfigyelnek az emberek Ambrus Attilára. Ennél már csak az lett volna színesebb, ha húsvétkor feltámad. Nem, elnézést az Jézus...

Ilyenek vagyunk. Hazudunk, önkényesen eldöntjük mi az, ami hatalmas poén lenne a nagyközönségnek, majd odavágjuk. Ambrus Attila számomra nem csak egy bűnöző. Nem gyilkolt, nem erőszakolt, egyszerűen csak  rabolt. Mert kellett neki. És akkor mi van? Ő legalább kitalálta, hogyan lehetne kényelmesebben élni, igaz balul sült el, de a próbálkozás ott volt. Mi mit teszünk? Ugyanazt, csak kisebb tételben. Igaz hogy ettől nem kerülünk címlapra, de bérlünk egy helyet a pokolban, hiszen egyikünk sem jobb, mint a Viszkis rabló.

Szamosi Klaudia