Kultúra

2008.09.16. 02:29

Vissza a jövőbe!

Dunaújváros - A KMI nagy őszi menetelésének első fázisaként pénteken megnyílt a Futurológusok Kongresszusa. A téma már nem új, az alkotók is ismertek, ám kár lenne kihagyni a tárlatot. A jelen az, amikor a jövő a legolcsóbb...

nincs nev

A Kortárs Művészeti Intézet (Dunaúj)városkutató kiállítássorozata nem most kezdődött, és vélhetően nem is a pénteken nyílott Futurológusok Kongresszusa című gyűjteményes tárlattal ér véget. Végtelen történet ez, mi másra is számíthatnánk egy élő-működő szocreál skanzenban: szakadatlan emlékezés, újrafelfedezés, bontás/építés.

Kedves Jövő, ne gondolj magadról túl sokat. - e figyelmeztető mondattal kezdődik Sugár János Ha olyan jók vagyunk, akkor miért nem vagyunk jobbak? című dolgozata, mely a pénteki tárlatnyitón is hallható volt. Ha a jövő maga nem is, az aktuális jelen mindig is nagyokat gondol/gondolt az elkövetkezendő időkről. Utópiák, víziók, egykor volt szépreményű tervek bizonyítják, hogy az éppen működő korszellem mindig radikálisan mást várt, mást tervezett - jó szándékkal, tollal, vonalzóval -, mint ami később megvalósult. Általában nem pontosan az lesz a múltból érdekes, amit az egykori jelen annak ítélt. Egyetlen, ami biztos, hogy a jövőben biztosan más lesz a fontos. Például mindig egy egykori olcsó válik drágává a jövőben... a jelen az, amikor a jövő a legolcsóbb... - fogalmaz Sugár János.

E problematikát járja körül a KMI régi-új tárlata. Miért régi, miért új? A Futurológusok Kongresszusa (FK) két, egymástól jól elkülöníthető szálon fut, a közös kapocs lehet köztük a már helyben is megismert nemzetközi művészcsapat: Christiane Büchner, a Dodelin-Kaszás kettős, Diango Hernández, Beatrice Jugert, Peter K. Koch, Maix Mayer, Mécs Miklós, Thomas Neumann, László Gergely, Rákosi Péter, Birgit Schlieps, Thyra Schmidt, Surányi Miklós, Szörényi Beatrix.

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

Kedves Jövő, ne gondolj magadról túl sokat. - e figyelmeztető mondattal kezdődik Sugár János Ha olyan jók vagyunk, akkor miért nem vagyunk jobbak? című dolgozata, mely a pénteki tárlatnyitón is hallható volt. Ha a jövő maga nem is, az aktuális jelen mindig is nagyokat gondol/gondolt az elkövetkezendő időkről. Utópiák, víziók, egykor volt szépreményű tervek bizonyítják, hogy az éppen működő korszellem mindig radikálisan mást várt, mást tervezett - jó szándékkal, tollal, vonalzóval -, mint ami később megvalósult. Általában nem pontosan az lesz a múltból érdekes, amit az egykori jelen annak ítélt. Egyetlen, ami biztos, hogy a jövőben biztosan más lesz a fontos. Például mindig egy egykori olcsó válik drágává a jövőben... a jelen az, amikor a jövő a legolcsóbb... - fogalmaz Sugár János.

E problematikát járja körül a KMI régi-új tárlata. Miért régi, miért új? A Futurológusok Kongresszusa (FK) két, egymástól jól elkülöníthető szálon fut, a közös kapocs lehet köztük a már helyben is megismert nemzetközi művészcsapat: Christiane Büchner, a Dodelin-Kaszás kettős, Diango Hernández, Beatrice Jugert, Peter K. Koch, Maix Mayer, Mécs Miklós, Thomas Neumann, László Gergely, Rákosi Péter, Birgit Schlieps, Thyra Schmidt, Surányi Miklós, Szörényi Beatrix.

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

Kedves Jövő, ne gondolj magadról túl sokat. - e figyelmeztető mondattal kezdődik Sugár János Ha olyan jók vagyunk, akkor miért nem vagyunk jobbak? című dolgozata, mely a pénteki tárlatnyitón is hallható volt. Ha a jövő maga nem is, az aktuális jelen mindig is nagyokat gondol/gondolt az elkövetkezendő időkről. Utópiák, víziók, egykor volt szépreményű tervek bizonyítják, hogy az éppen működő korszellem mindig radikálisan mást várt, mást tervezett - jó szándékkal, tollal, vonalzóval -, mint ami később megvalósult. Általában nem pontosan az lesz a múltból érdekes, amit az egykori jelen annak ítélt. Egyetlen, ami biztos, hogy a jövőben biztosan más lesz a fontos. Például mindig egy egykori olcsó válik drágává a jövőben... a jelen az, amikor a jövő a legolcsóbb... - fogalmaz Sugár János.

E problematikát járja körül a KMI régi-új tárlata. Miért régi, miért új? A Futurológusok Kongresszusa (FK) két, egymástól jól elkülöníthető szálon fut, a közös kapocs lehet köztük a már helyben is megismert nemzetközi művészcsapat: Christiane Büchner, a Dodelin-Kaszás kettős, Diango Hernández, Beatrice Jugert, Peter K. Koch, Maix Mayer, Mécs Miklós, Thomas Neumann, László Gergely, Rákosi Péter, Birgit Schlieps, Thyra Schmidt, Surányi Miklós, Szörényi Beatrix.

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

E problematikát járja körül a KMI régi-új tárlata. Miért régi, miért új? A Futurológusok Kongresszusa (FK) két, egymástól jól elkülöníthető szálon fut, a közös kapocs lehet köztük a már helyben is megismert nemzetközi művészcsapat: Christiane Büchner, a Dodelin-Kaszás kettős, Diango Hernández, Beatrice Jugert, Peter K. Koch, Maix Mayer, Mécs Miklós, Thomas Neumann, László Gergely, Rákosi Péter, Birgit Schlieps, Thyra Schmidt, Surányi Miklós, Szörényi Beatrix.

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

E problematikát járja körül a KMI régi-új tárlata. Miért régi, miért új? A Futurológusok Kongresszusa (FK) két, egymástól jól elkülöníthető szálon fut, a közös kapocs lehet köztük a már helyben is megismert nemzetközi művészcsapat: Christiane Büchner, a Dodelin-Kaszás kettős, Diango Hernández, Beatrice Jugert, Peter K. Koch, Maix Mayer, Mécs Miklós, Thomas Neumann, László Gergely, Rákosi Péter, Birgit Schlieps, Thyra Schmidt, Surányi Miklós, Szörényi Beatrix.

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

Az alkotók közül sokan dolgoztak már Dunaújvárosban, filmezték, fotózták a várost. Megtalálták az egykor olcsó, mára drágává nemesedett múlt emlékeit, töredékeit. Az FK egyik szeletét is a sztálinvárossy munkák adják. László Gergely, Rákosi Péter garázskommandója egy kis ízelítőt nyújt a szeptember végi nagy garázsmuriból. Mécs Miklós Panelkatedrálisát, gondolom, magyarázni sem kell, sőt a köztéren található ülőalkalmasságok történetébe is bepillanthatunk Maix Mayer Sztalinportour-ja segedelmével. Az újvárosi szálhoz lazán, de különösebb magyarázat nélkül kapcsolódnak a jövőtérképészet hozott anyagai. Demokratikus teaparti Thomas Neumann sátrában, Diango Hernandez leltárfalának előterében. És egy különös, generációkat átívelő kifestős könyvecskébe is beleszerethetünk: Szörényi Beatrix kérdezi, Hol van a jövő? Talán ott, ahol a Martinász egy sárkánnyal találkozik?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!