Kultúra

2008.05.19. 02:29

Kiállítás a műhelymunkából

Dunaújváros - Az utóbbi években viszonylag ritkán, legfeljebb évente egyetlen alkalommal áll a nagyközönség elé alkotásaival Pats József festőművész.

Körmendi János

Ezúttal ismét tanítványaival közös tárlattal jelentkezett, melynek címet sem adott. Sajnos hiányos az alkotók megjelölése is, így csak találgatni lehet, hogy a meghívón szereplő Nagy Krisztián részt vett-e munkáival a tárlaton, s ha igen, melyek az ő alkotásai. Arról bizonyságunk van, hogy a mester mellett Kalácska Ágnes és Gábor is közzétette műveit, láttuk Pats Dániel festett kavicsait, és Molnár Katalin ígéretes festményeit.

Nehéz helyzetben van, aki bármit is kénytelen a kiállításról kijelenteni. Pats festményeiről sok újat nyilván nem lehet, nem is érdemes szólni: megvan a maguk helye a honi képzőművészet palettáján, fajsúlya már jól ismert. Eltagadni sem lehet tőle azt az áldozatos munkát, amit kérkedés nélkül az utánpótlás neveléséért tesz. Ez a kiállítás is ennek okán jött létre. Ám a műhelymunka mellett igazán semmi nem fogja össze az alkotókat. A témák, módszerek, alkotói kvalitások oly nagyban különböznek, hogy aligha összehasonlíthatók. Ha feltétlen valami közös többszöröst kell találni, talán Kalácska Ágnes vásznain fedezhető fel leginkább a patsi ráhatás, ugyanolyan nagyméretű alkotásokkal áll elő, s színei is sokszor emlékeztetnek a Patséira, bár azokat a jellegzetes narancsos sárgákat ő nem használja. Figuráit jellemzően az állatvilágból választja, ám monumentális munkáin sok az aránytévesztés, és a valóstól elrugaszkodó ábrázolás. Némelyik képe meglehetősen giccsesnek tűnik. Kalácska Gábor az A Csoportból kinőve már rég saját útját járja, tehetségét már nem kell oly gyakorta bizonyítania, így ő már megengedheti, s meg is engedi magának a kísérletezést. Kissé abszurdul morbid purhab-próbálkozásai csak erős idegzetűeknek ajánlhatók. Pats Dániel festett kavicsainak eszmei mondandóját a tárlatjárókra bízom, egy kedvenc, a mammutot ábrázoló azért kikerült közülük. Molnár Katalin nevét igazság szerint csupa nagybetűvel kellene írnom, oly szembetűnően tehetséges munkákat állított ki a Folyosógalérián.Pats József és tanítványainak kiállítása műhelymunkájuk eredménye

Nehéz helyzetben van, aki bármit is kénytelen a kiállításról kijelenteni. Pats festményeiről sok újat nyilván nem lehet, nem is érdemes szólni: megvan a maguk helye a honi képzőművészet palettáján, fajsúlya már jól ismert. Eltagadni sem lehet tőle azt az áldozatos munkát, amit kérkedés nélkül az utánpótlás neveléséért tesz. Ez a kiállítás is ennek okán jött létre. Ám a műhelymunka mellett igazán semmi nem fogja össze az alkotókat. A témák, módszerek, alkotói kvalitások oly nagyban különböznek, hogy aligha összehasonlíthatók. Ha feltétlen valami közös többszöröst kell találni, talán Kalácska Ágnes vásznain fedezhető fel leginkább a patsi ráhatás, ugyanolyan nagyméretű alkotásokkal áll elő, s színei is sokszor emlékeztetnek a Patséira, bár azokat a jellegzetes narancsos sárgákat ő nem használja. Figuráit jellemzően az állatvilágból választja, ám monumentális munkáin sok az aránytévesztés, és a valóstól elrugaszkodó ábrázolás. Némelyik képe meglehetősen giccsesnek tűnik. Kalácska Gábor az A Csoportból kinőve már rég saját útját járja, tehetségét már nem kell oly gyakorta bizonyítania, így ő már megengedheti, s meg is engedi magának a kísérletezést. Kissé abszurdul morbid purhab-próbálkozásai csak erős idegzetűeknek ajánlhatók. Pats Dániel festett kavicsainak eszmei mondandóját a tárlatjárókra bízom, egy kedvenc, a mammutot ábrázoló azért kikerült közülük. Molnár Katalin nevét igazság szerint csupa nagybetűvel kellene írnom, oly szembetűnően tehetséges munkákat állított ki a Folyosógalérián.Pats József és tanítványainak kiállítása műhelymunkájuk eredménye

Nehéz helyzetben van, aki bármit is kénytelen a kiállításról kijelenteni. Pats festményeiről sok újat nyilván nem lehet, nem is érdemes szólni: megvan a maguk helye a honi képzőművészet palettáján, fajsúlya már jól ismert. Eltagadni sem lehet tőle azt az áldozatos munkát, amit kérkedés nélkül az utánpótlás neveléséért tesz. Ez a kiállítás is ennek okán jött létre. Ám a műhelymunka mellett igazán semmi nem fogja össze az alkotókat. A témák, módszerek, alkotói kvalitások oly nagyban különböznek, hogy aligha összehasonlíthatók. Ha feltétlen valami közös többszöröst kell találni, talán Kalácska Ágnes vásznain fedezhető fel leginkább a patsi ráhatás, ugyanolyan nagyméretű alkotásokkal áll elő, s színei is sokszor emlékeztetnek a Patséira, bár azokat a jellegzetes narancsos sárgákat ő nem használja. Figuráit jellemzően az állatvilágból választja, ám monumentális munkáin sok az aránytévesztés, és a valóstól elrugaszkodó ábrázolás. Némelyik képe meglehetősen giccsesnek tűnik. Kalácska Gábor az A Csoportból kinőve már rég saját útját járja, tehetségét már nem kell oly gyakorta bizonyítania, így ő már megengedheti, s meg is engedi magának a kísérletezést. Kissé abszurdul morbid purhab-próbálkozásai csak erős idegzetűeknek ajánlhatók. Pats Dániel festett kavicsainak eszmei mondandóját a tárlatjárókra bízom, egy kedvenc, a mammutot ábrázoló azért kikerült közülük. Molnár Katalin nevét igazság szerint csupa nagybetűvel kellene írnom, oly szembetűnően tehetséges munkákat állított ki a Folyosógalérián.Pats József és tanítványainak kiállítása műhelymunkájuk eredménye

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!