Színek, fények, béke

A huszonegy év ráadásul szorgalmas munkával telt számára, erről árulkodik a Folyosógalérián kiállított negyvenegy alkotás is. Ráadásul nem ragadt meg egyetlenegy fajta alkotói módszernél, a paravánokon - bár többségében olajképek virítanak vásznon és farostlemezen - akadnak pasztell- és akvarellképek is. Személyiségét láthatóan a nyugalom, a szépség és a harmónia fogja meg elsősorban, emberábrázolás csak elvétve akad a cím nélküli tárlaton. Annál inkább fellelhető a természet szépségének leképezése, vagy a kistelepülések nyugalmának ábrázolása is.

Havasi Erzsébet meglátja a pillanatok szépségét, tagadhatatlan. A komódon a virágcsokor olyan kancsóban szépeleg, ahogyan nagyanyáink mindennapjaiban lefényképeztük agyunkban. A hajópadló is ugyanaz, meg a barnás falak is. Megállt az idő. Nyáron, amikor az aratóknak vittük a vizet, épp így tüzelt a nap, éppen ilyen foltokban láttuk ezeket a színeket. Az öreg házak közt járva valami ilyesféle hangulatot éreztünk, mint ahogy most is előhívja belőlünk a kis település főutcáján vasárnap délután sétáló emberek látványa az út menti akác illatát. Épp így dobtuk le gyerekkorunkban a stég mellé a kerékpárt, és ültünk le pecázni, a belógatott gumiabroncsok közé.

Havasi Erzsébet a színek bűvkörében él. Képei egyik jellegzetességét ez adja. Sokszor nehezen eldönthető, hogy a valóstól oly távol álló, egymással mégis harmonizáló színeinek használata mögött új stílus jegyeit fedezhetjük-e fel, számára valóban ilyen a világ, avagy a színkeverés mesterségében még jobban el kell mélyednie. Ugyanez a helyzet a perspektívákkal is. A Gyermekkori emlék címet viselő képén nem dönthető el, hogy a házak falai azért dőlnek olyan valószerűtlenül, mert az emlékképben torzulnak, vagy egyszerűen a kép alapjainak szerkesztésébe csúszott hiba. Ebben nem is tisztünk állást foglalni. Egyébként is a vizsla tekintet és a kiállított képek közé oda illik biggyeszteni a megértés és az elnézés okuláréját, ha az alkotó magánszorgalomból, pusztán a szépség és a harmónia önkéntes papjaként áldozza szabadidejét a festészet oltárán. Hogy tudunk szeretni egy öregecske, ex-szocialista autót is, ha az a miénk! Pedig hát messze elmarad esztétikai és teljesítményösszevetésben egy csúcskategóriás modelltől. Nem is hasonlítgatjuk. Naná hogy tudnánk felfedezni felemlegetendő hiányosságokat, gyengeségeket e tárlat kapcsán is! Ám ezeknél sokkal fontosabb, hogy alkotójuk idejét, energiáját e nemes tevékenységgel tölti. Tetszik neki is, és még sok más tárlatlátogatónak - és ez a fontos.Öreg ház, Gyermekkori emlék, Őszi fények, Csendes udvar, Olasz piac képeken

Havasi Erzsébet meglátja a pillanatok szépségét, tagadhatatlan. A komódon a virágcsokor olyan kancsóban szépeleg, ahogyan nagyanyáink mindennapjaiban lefényképeztük agyunkban. A hajópadló is ugyanaz, meg a barnás falak is. Megállt az idő. Nyáron, amikor az aratóknak vittük a vizet, épp így tüzelt a nap, éppen ilyen foltokban láttuk ezeket a színeket. Az öreg házak közt járva valami ilyesféle hangulatot éreztünk, mint ahogy most is előhívja belőlünk a kis település főutcáján vasárnap délután sétáló emberek látványa az út menti akác illatát. Épp így dobtuk le gyerekkorunkban a stég mellé a kerékpárt, és ültünk le pecázni, a belógatott gumiabroncsok közé.

Havasi Erzsébet a színek bűvkörében él. Képei egyik jellegzetességét ez adja. Sokszor nehezen eldönthető, hogy a valóstól oly távol álló, egymással mégis harmonizáló színeinek használata mögött új stílus jegyeit fedezhetjük-e fel, számára valóban ilyen a világ, avagy a színkeverés mesterségében még jobban el kell mélyednie. Ugyanez a helyzet a perspektívákkal is. A Gyermekkori emlék címet viselő képén nem dönthető el, hogy a házak falai azért dőlnek olyan valószerűtlenül, mert az emlékképben torzulnak, vagy egyszerűen a kép alapjainak szerkesztésébe csúszott hiba. Ebben nem is tisztünk állást foglalni. Egyébként is a vizsla tekintet és a kiállított képek közé oda illik biggyeszteni a megértés és az elnézés okuláréját, ha az alkotó magánszorgalomból, pusztán a szépség és a harmónia önkéntes papjaként áldozza szabadidejét a festészet oltárán. Hogy tudunk szeretni egy öregecske, ex-szocialista autót is, ha az a miénk! Pedig hát messze elmarad esztétikai és teljesítményösszevetésben egy csúcskategóriás modelltől. Nem is hasonlítgatjuk. Naná hogy tudnánk felfedezni felemlegetendő hiányosságokat, gyengeségeket e tárlat kapcsán is! Ám ezeknél sokkal fontosabb, hogy alkotójuk idejét, energiáját e nemes tevékenységgel tölti. Tetszik neki is, és még sok más tárlatlátogatónak - és ez a fontos.Öreg ház, Gyermekkori emlék, Őszi fények, Csendes udvar, Olasz piac képeken

Havasi Erzsébet meglátja a pillanatok szépségét, tagadhatatlan. A komódon a virágcsokor olyan kancsóban szépeleg, ahogyan nagyanyáink mindennapjaiban lefényképeztük agyunkban. A hajópadló is ugyanaz, meg a barnás falak is. Megállt az idő. Nyáron, amikor az aratóknak vittük a vizet, épp így tüzelt a nap, éppen ilyen foltokban láttuk ezeket a színeket. Az öreg házak közt járva valami ilyesféle hangulatot éreztünk, mint ahogy most is előhívja belőlünk a kis település főutcáján vasárnap délután sétáló emberek látványa az út menti akác illatát. Épp így dobtuk le gyerekkorunkban a stég mellé a kerékpárt, és ültünk le pecázni, a belógatott gumiabroncsok közé.

Havasi Erzsébet a színek bűvkörében él. Képei egyik jellegzetességét ez adja. Sokszor nehezen eldönthető, hogy a valóstól oly távol álló, egymással mégis harmonizáló színeinek használata mögött új stílus jegyeit fedezhetjük-e fel, számára valóban ilyen a világ, avagy a színkeverés mesterségében még jobban el kell mélyednie. Ugyanez a helyzet a perspektívákkal is. A Gyermekkori emlék címet viselő képén nem dönthető el, hogy a házak falai azért dőlnek olyan valószerűtlenül, mert az emlékképben torzulnak, vagy egyszerűen a kép alapjainak szerkesztésébe csúszott hiba. Ebben nem is tisztünk állást foglalni. Egyébként is a vizsla tekintet és a kiállított képek közé oda illik biggyeszteni a megértés és az elnézés okuláréját, ha az alkotó magánszorgalomból, pusztán a szépség és a harmónia önkéntes papjaként áldozza szabadidejét a festészet oltárán. Hogy tudunk szeretni egy öregecske, ex-szocialista autót is, ha az a miénk! Pedig hát messze elmarad esztétikai és teljesítményösszevetésben egy csúcskategóriás modelltől. Nem is hasonlítgatjuk. Naná hogy tudnánk felfedezni felemlegetendő hiányosságokat, gyengeségeket e tárlat kapcsán is! Ám ezeknél sokkal fontosabb, hogy alkotójuk idejét, energiáját e nemes tevékenységgel tölti. Tetszik neki is, és még sok más tárlatlátogatónak - és ez a fontos.Öreg ház, Gyermekkori emlék, Őszi fények, Csendes udvar, Olasz piac képeken

Havasi Erzsébet a színek bűvkörében él. Képei egyik jellegzetességét ez adja. Sokszor nehezen eldönthető, hogy a valóstól oly távol álló, egymással mégis harmonizáló színeinek használata mögött új stílus jegyeit fedezhetjük-e fel, számára valóban ilyen a világ, avagy a színkeverés mesterségében még jobban el kell mélyednie. Ugyanez a helyzet a perspektívákkal is. A Gyermekkori emlék címet viselő képén nem dönthető el, hogy a házak falai azért dőlnek olyan valószerűtlenül, mert az emlékképben torzulnak, vagy egyszerűen a kép alapjainak szerkesztésébe csúszott hiba. Ebben nem is tisztünk állást foglalni. Egyébként is a vizsla tekintet és a kiállított képek közé oda illik biggyeszteni a megértés és az elnézés okuláréját, ha az alkotó magánszorgalomból, pusztán a szépség és a harmónia önkéntes papjaként áldozza szabadidejét a festészet oltárán. Hogy tudunk szeretni egy öregecske, ex-szocialista autót is, ha az a miénk! Pedig hát messze elmarad esztétikai és teljesítményösszevetésben egy csúcskategóriás modelltől. Nem is hasonlítgatjuk. Naná hogy tudnánk felfedezni felemlegetendő hiányosságokat, gyengeségeket e tárlat kapcsán is! Ám ezeknél sokkal fontosabb, hogy alkotójuk idejét, energiáját e nemes tevékenységgel tölti. Tetszik neki is, és még sok más tárlatlátogatónak - és ez a fontos.Öreg ház, Gyermekkori emlék, Őszi fények, Csendes udvar, Olasz piac képeken

Havasi Erzsébet a színek bűvkörében él. Képei egyik jellegzetességét ez adja. Sokszor nehezen eldönthető, hogy a valóstól oly távol álló, egymással mégis harmonizáló színeinek használata mögött új stílus jegyeit fedezhetjük-e fel, számára valóban ilyen a világ, avagy a színkeverés mesterségében még jobban el kell mélyednie. Ugyanez a helyzet a perspektívákkal is. A Gyermekkori emlék címet viselő képén nem dönthető el, hogy a házak falai azért dőlnek olyan valószerűtlenül, mert az emlékképben torzulnak, vagy egyszerűen a kép alapjainak szerkesztésébe csúszott hiba. Ebben nem is tisztünk állást foglalni. Egyébként is a vizsla tekintet és a kiállított képek közé oda illik biggyeszteni a megértés és az elnézés okuláréját, ha az alkotó magánszorgalomból, pusztán a szépség és a harmónia önkéntes papjaként áldozza szabadidejét a festészet oltárán. Hogy tudunk szeretni egy öregecske, ex-szocialista autót is, ha az a miénk! Pedig hát messze elmarad esztétikai és teljesítményösszevetésben egy csúcskategóriás modelltől. Nem is hasonlítgatjuk. Naná hogy tudnánk felfedezni felemlegetendő hiányosságokat, gyengeségeket e tárlat kapcsán is! Ám ezeknél sokkal fontosabb, hogy alkotójuk idejét, energiáját e nemes tevékenységgel tölti. Tetszik neki is, és még sok más tárlatlátogatónak - és ez a fontos.Öreg ház, Gyermekkori emlék, Őszi fények, Csendes udvar, Olasz piac képeken