Még öt évig vezethet

- Szoros verseny volt?

- Úgy tudom, hogy rajtam kívül még két pályázó volt. Hogy mennyire volt szoros, azt nem tudom, hiszen nem én döntöttem. Mindenesetre az érdeklődés mutatja, csábító hely a Bartók Táncszínház.

- A folytatásban a táncszínház még inkább a popularitás felé mozdul majd?

- Továbbra sem kell félni a táncszínháztól. Senki nem követ el nyilvánosan harakirit az előadásainkon, és nem fröcskölik le szándékosan vérrel a nézőt. Körülbelül ennyit jelent a popularitásra való törekvés. Azt, hogy a darabok a közönségnek születnek. A színházból nem száműzhető a néző, különböző megfontolások, akár esztétikai tévelygések okán, akár prózai, akár táncszínházi, vagy bármilyen darabról legyen szó.

- Marad az évi bemutatószám?

- Várhatóan marad. Alapvetően két bemutatónk van, de különböző pályázati és egyéb forrásokból eddig még mindig sikerült egy harmadikat is összehozni. Ez a jövőben is tervben van.

- Az öt év nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Merre visz az út?

- A napokban elmondtam a fiataloknak, hogy az a tervem a jövőre nézve, hogy itt jó előadásokat kell csinálni, és ezeket a produkciókat megfelelő módon forgalmazni Dunaújvárosban és országszerte. Ez az én nehezen átlátható tervem a következő öt évre. Nyilván megmarad az a koncepció, hogy alapvetően folklórközeli társulat legyünk. A mindenkori előadásoknak is tükrözni kell ezt. Azért ez elég széles spektrum, tehát lesznek olyan előadásaink, ahol nagyon nyilvánvalóan érezhető és látható a folklór, és lehetnek persze olyanok is, ahol ennek a kapcsolatnak távoli rezonanciái érződnek csak. Ez eddig is így volt. A legutóbbi bemutatónk, a Numquam viszonylag alternatívabb, de abban is tetten érhető, hogy olyan koreográfus munkája, aki a folklór felől érkezett. A mesedarabjainkban is nyilvánvaló mindez. Nem tervezek olyan változást, hogy erről az útról letérjünk, és valamiféle neoposztmodern francia vagy holland technikai irányzat felé tapogatózzunk. Az más kérdés, hogy olyan táncosok vannak itt jelenleg is, és a jövőben is olyanoknak kell itt lenni, akik többféle stílusirányzatban, műfajban is otthon vannak.

- Generációváltás zajlik a társulatban. Milyen most?

- Csak részben ment végbe a generációváltás, hisz az új táncosok között is van relatíve idősebb férfitáncos, és vannak itt alapító tagok is, akiknek fokozottan számítok a munkájára, hisz ők képviselik a folyamatosságot. A nagyon fiatalok, ahogy ez illik is hozzájuk, nagyon lelkesek, nyitottak, és alapvetően tehetségesek, hisz ezért is tudtak ezen a pályán elhelyezkedni.

- Régi neuralgikus pont a Vasassal való kapcsolat...

- Valóban neuralgikus pont volt. Jelen pillanatban úgy gondolom, nincs semmi hisztéria ezen a területen. Az én pályázatomban az szerepel, hogy a Vasassal olyan kapcsolatot kell kiépíteni, ami mindkét együttes számára gyümölcsöző. A mi számunkra például úgy, hogy azok az emberek, akik alkalmasak, és kedvük is van hozzá, kipróbálhassák magukat a Bartók Táncszínházban alkalomadtán. Tervezek a közeli jövőben is egy olyan produkciót, amelyet közösen hozunk létre a Vasas néhány tagjával, akik erre alkalmasak - úgy technikailag, mint egyéb művészi szempontból.

- A prózai tagozattal közösen is várható új bemutató?

- Ez nem csak rajtam múlik. Én ennek természetesen örülnék. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de a Chioggiai csetepaté sok szempontból magáért beszélt, ráadásul az együttműködés jellege, mikéntje is, hiszen nagyon kellemes, zökkenőmentes, egyszersmind hatékony próbaidőszakot töltöttem együtt a prózai tagozattal. Részemről nincs akadálya, hogy ez folytatódjon.

- A táncszínház marad a városé, vagy cél az országos, esetleg nemzetközi pódium?

- A Bartók Táncszínház nyilván a városé, hiszen az előadásaink egy részét itt tartjuk, és a Bartók szerves részeként működünk, ugyanakkor, mint minden társulatnak, nekünk is turnéznunk kell. Ez kifejezetten az erősségünk, mert az előadásaink zömét az ország legkülönbözőbb pontjain tartjuk. A nemzetközi vonal általában alkalomszerű és esetleges. Folyamatosan dolgozunk ezen, de komoly anyagi vonzatai vannak, hiszen a fesztiválokra minimum oda kell utazni. Ha Zágrábnál messzebbre kell menni, akkor az egy fél bemutató árába is kerülhet. Az, hogy a városé a táncszínház, az is természetes - hogy turnézik, az is.

- Szoros verseny volt?

- Úgy tudom, hogy rajtam kívül még két pályázó volt. Hogy mennyire volt szoros, azt nem tudom, hiszen nem én döntöttem. Mindenesetre az érdeklődés mutatja, csábító hely a Bartók Táncszínház.

- A folytatásban a táncszínház még inkább a popularitás felé mozdul majd?

- Továbbra sem kell félni a táncszínháztól. Senki nem követ el nyilvánosan harakirit az előadásainkon, és nem fröcskölik le szándékosan vérrel a nézőt. Körülbelül ennyit jelent a popularitásra való törekvés. Azt, hogy a darabok a közönségnek születnek. A színházból nem száműzhető a néző, különböző megfontolások, akár esztétikai tévelygések okán, akár prózai, akár táncszínházi, vagy bármilyen darabról legyen szó.

- Marad az évi bemutatószám?

- Várhatóan marad. Alapvetően két bemutatónk van, de különböző pályázati és egyéb forrásokból eddig még mindig sikerült egy harmadikat is összehozni. Ez a jövőben is tervben van.

- Az öt év nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Merre visz az út?

- A napokban elmondtam a fiataloknak, hogy az a tervem a jövőre nézve, hogy itt jó előadásokat kell csinálni, és ezeket a produkciókat megfelelő módon forgalmazni Dunaújvárosban és országszerte. Ez az én nehezen átlátható tervem a következő öt évre. Nyilván megmarad az a koncepció, hogy alapvetően folklórközeli társulat legyünk. A mindenkori előadásoknak is tükrözni kell ezt. Azért ez elég széles spektrum, tehát lesznek olyan előadásaink, ahol nagyon nyilvánvalóan érezhető és látható a folklór, és lehetnek persze olyanok is, ahol ennek a kapcsolatnak távoli rezonanciái érződnek csak. Ez eddig is így volt. A legutóbbi bemutatónk, a Numquam viszonylag alternatívabb, de abban is tetten érhető, hogy olyan koreográfus munkája, aki a folklór felől érkezett. A mesedarabjainkban is nyilvánvaló mindez. Nem tervezek olyan változást, hogy erről az útról letérjünk, és valamiféle neoposztmodern francia vagy holland technikai irányzat felé tapogatózzunk. Az más kérdés, hogy olyan táncosok vannak itt jelenleg is, és a jövőben is olyanoknak kell itt lenni, akik többféle stílusirányzatban, műfajban is otthon vannak.

- Generációváltás zajlik a társulatban. Milyen most?

- Csak részben ment végbe a generációváltás, hisz az új táncosok között is van relatíve idősebb férfitáncos, és vannak itt alapító tagok is, akiknek fokozottan számítok a munkájára, hisz ők képviselik a folyamatosságot. A nagyon fiatalok, ahogy ez illik is hozzájuk, nagyon lelkesek, nyitottak, és alapvetően tehetségesek, hisz ezért is tudtak ezen a pályán elhelyezkedni.

- Régi neuralgikus pont a Vasassal való kapcsolat...

- Valóban neuralgikus pont volt. Jelen pillanatban úgy gondolom, nincs semmi hisztéria ezen a területen. Az én pályázatomban az szerepel, hogy a Vasassal olyan kapcsolatot kell kiépíteni, ami mindkét együttes számára gyümölcsöző. A mi számunkra például úgy, hogy azok az emberek, akik alkalmasak, és kedvük is van hozzá, kipróbálhassák magukat a Bartók Táncszínházban alkalomadtán. Tervezek a közeli jövőben is egy olyan produkciót, amelyet közösen hozunk létre a Vasas néhány tagjával, akik erre alkalmasak - úgy technikailag, mint egyéb művészi szempontból.

- A prózai tagozattal közösen is várható új bemutató?

- Ez nem csak rajtam múlik. Én ennek természetesen örülnék. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de a Chioggiai csetepaté sok szempontból magáért beszélt, ráadásul az együttműködés jellege, mikéntje is, hiszen nagyon kellemes, zökkenőmentes, egyszersmind hatékony próbaidőszakot töltöttem együtt a prózai tagozattal. Részemről nincs akadálya, hogy ez folytatódjon.

- A táncszínház marad a városé, vagy cél az országos, esetleg nemzetközi pódium?

- A Bartók Táncszínház nyilván a városé, hiszen az előadásaink egy részét itt tartjuk, és a Bartók szerves részeként működünk, ugyanakkor, mint minden társulatnak, nekünk is turnéznunk kell. Ez kifejezetten az erősségünk, mert az előadásaink zömét az ország legkülönbözőbb pontjain tartjuk. A nemzetközi vonal általában alkalomszerű és esetleges. Folyamatosan dolgozunk ezen, de komoly anyagi vonzatai vannak, hiszen a fesztiválokra minimum oda kell utazni. Ha Zágrábnál messzebbre kell menni, akkor az egy fél bemutató árába is kerülhet. Az, hogy a városé a táncszínház, az is természetes - hogy turnézik, az is.

- Szoros verseny volt?

- Úgy tudom, hogy rajtam kívül még két pályázó volt. Hogy mennyire volt szoros, azt nem tudom, hiszen nem én döntöttem. Mindenesetre az érdeklődés mutatja, csábító hely a Bartók Táncszínház.

- A folytatásban a táncszínház még inkább a popularitás felé mozdul majd?

- Továbbra sem kell félni a táncszínháztól. Senki nem követ el nyilvánosan harakirit az előadásainkon, és nem fröcskölik le szándékosan vérrel a nézőt. Körülbelül ennyit jelent a popularitásra való törekvés. Azt, hogy a darabok a közönségnek születnek. A színházból nem száműzhető a néző, különböző megfontolások, akár esztétikai tévelygések okán, akár prózai, akár táncszínházi, vagy bármilyen darabról legyen szó.

- Marad az évi bemutatószám?

- Várhatóan marad. Alapvetően két bemutatónk van, de különböző pályázati és egyéb forrásokból eddig még mindig sikerült egy harmadikat is összehozni. Ez a jövőben is tervben van.

- Az öt év nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Merre visz az út?

- A napokban elmondtam a fiataloknak, hogy az a tervem a jövőre nézve, hogy itt jó előadásokat kell csinálni, és ezeket a produkciókat megfelelő módon forgalmazni Dunaújvárosban és országszerte. Ez az én nehezen átlátható tervem a következő öt évre. Nyilván megmarad az a koncepció, hogy alapvetően folklórközeli társulat legyünk. A mindenkori előadásoknak is tükrözni kell ezt. Azért ez elég széles spektrum, tehát lesznek olyan előadásaink, ahol nagyon nyilvánvalóan érezhető és látható a folklór, és lehetnek persze olyanok is, ahol ennek a kapcsolatnak távoli rezonanciái érződnek csak. Ez eddig is így volt. A legutóbbi bemutatónk, a Numquam viszonylag alternatívabb, de abban is tetten érhető, hogy olyan koreográfus munkája, aki a folklór felől érkezett. A mesedarabjainkban is nyilvánvaló mindez. Nem tervezek olyan változást, hogy erről az útról letérjünk, és valamiféle neoposztmodern francia vagy holland technikai irányzat felé tapogatózzunk. Az más kérdés, hogy olyan táncosok vannak itt jelenleg is, és a jövőben is olyanoknak kell itt lenni, akik többféle stílusirányzatban, műfajban is otthon vannak.

- Generációváltás zajlik a társulatban. Milyen most?

- Csak részben ment végbe a generációváltás, hisz az új táncosok között is van relatíve idősebb férfitáncos, és vannak itt alapító tagok is, akiknek fokozottan számítok a munkájára, hisz ők képviselik a folyamatosságot. A nagyon fiatalok, ahogy ez illik is hozzájuk, nagyon lelkesek, nyitottak, és alapvetően tehetségesek, hisz ezért is tudtak ezen a pályán elhelyezkedni.

- Régi neuralgikus pont a Vasassal való kapcsolat...

- Valóban neuralgikus pont volt. Jelen pillanatban úgy gondolom, nincs semmi hisztéria ezen a területen. Az én pályázatomban az szerepel, hogy a Vasassal olyan kapcsolatot kell kiépíteni, ami mindkét együttes számára gyümölcsöző. A mi számunkra például úgy, hogy azok az emberek, akik alkalmasak, és kedvük is van hozzá, kipróbálhassák magukat a Bartók Táncszínházban alkalomadtán. Tervezek a közeli jövőben is egy olyan produkciót, amelyet közösen hozunk létre a Vasas néhány tagjával, akik erre alkalmasak - úgy technikailag, mint egyéb művészi szempontból.

- A prózai tagozattal közösen is várható új bemutató?

- Ez nem csak rajtam múlik. Én ennek természetesen örülnék. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de a Chioggiai csetepaté sok szempontból magáért beszélt, ráadásul az együttműködés jellege, mikéntje is, hiszen nagyon kellemes, zökkenőmentes, egyszersmind hatékony próbaidőszakot töltöttem együtt a prózai tagozattal. Részemről nincs akadálya, hogy ez folytatódjon.

- A táncszínház marad a városé, vagy cél az országos, esetleg nemzetközi pódium?

- A Bartók Táncszínház nyilván a városé, hiszen az előadásaink egy részét itt tartjuk, és a Bartók szerves részeként működünk, ugyanakkor, mint minden társulatnak, nekünk is turnéznunk kell. Ez kifejezetten az erősségünk, mert az előadásaink zömét az ország legkülönbözőbb pontjain tartjuk. A nemzetközi vonal általában alkalomszerű és esetleges. Folyamatosan dolgozunk ezen, de komoly anyagi vonzatai vannak, hiszen a fesztiválokra minimum oda kell utazni. Ha Zágrábnál messzebbre kell menni, akkor az egy fél bemutató árába is kerülhet. Az, hogy a városé a táncszínház, az is természetes - hogy turnézik, az is.

- Szoros verseny volt?

- Úgy tudom, hogy rajtam kívül még két pályázó volt. Hogy mennyire volt szoros, azt nem tudom, hiszen nem én döntöttem. Mindenesetre az érdeklődés mutatja, csábító hely a Bartók Táncszínház.

- A folytatásban a táncszínház még inkább a popularitás felé mozdul majd?

- Továbbra sem kell félni a táncszínháztól. Senki nem követ el nyilvánosan harakirit az előadásainkon, és nem fröcskölik le szándékosan vérrel a nézőt. Körülbelül ennyit jelent a popularitásra való törekvés. Azt, hogy a darabok a közönségnek születnek. A színházból nem száműzhető a néző, különböző megfontolások, akár esztétikai tévelygések okán, akár prózai, akár táncszínházi, vagy bármilyen darabról legyen szó.

- Marad az évi bemutatószám?

- Várhatóan marad. Alapvetően két bemutatónk van, de különböző pályázati és egyéb forrásokból eddig még mindig sikerült egy harmadikat is összehozni. Ez a jövőben is tervben van.

- Az öt év nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Merre visz az út?

- A napokban elmondtam a fiataloknak, hogy az a tervem a jövőre nézve, hogy itt jó előadásokat kell csinálni, és ezeket a produkciókat megfelelő módon forgalmazni Dunaújvárosban és országszerte. Ez az én nehezen átlátható tervem a következő öt évre. Nyilván megmarad az a koncepció, hogy alapvetően folklórközeli társulat legyünk. A mindenkori előadásoknak is tükrözni kell ezt. Azért ez elég széles spektrum, tehát lesznek olyan előadásaink, ahol nagyon nyilvánvalóan érezhető és látható a folklór, és lehetnek persze olyanok is, ahol ennek a kapcsolatnak távoli rezonanciái érződnek csak. Ez eddig is így volt. A legutóbbi bemutatónk, a Numquam viszonylag alternatívabb, de abban is tetten érhető, hogy olyan koreográfus munkája, aki a folklór felől érkezett. A mesedarabjainkban is nyilvánvaló mindez. Nem tervezek olyan változást, hogy erről az útról letérjünk, és valamiféle neoposztmodern francia vagy holland technikai irányzat felé tapogatózzunk. Az más kérdés, hogy olyan táncosok vannak itt jelenleg is, és a jövőben is olyanoknak kell itt lenni, akik többféle stílusirányzatban, műfajban is otthon vannak.

- Generációváltás zajlik a társulatban. Milyen most?

- Csak részben ment végbe a generációváltás, hisz az új táncosok között is van relatíve idősebb férfitáncos, és vannak itt alapító tagok is, akiknek fokozottan számítok a munkájára, hisz ők képviselik a folyamatosságot. A nagyon fiatalok, ahogy ez illik is hozzájuk, nagyon lelkesek, nyitottak, és alapvetően tehetségesek, hisz ezért is tudtak ezen a pályán elhelyezkedni.

- Régi neuralgikus pont a Vasassal való kapcsolat...

- Valóban neuralgikus pont volt. Jelen pillanatban úgy gondolom, nincs semmi hisztéria ezen a területen. Az én pályázatomban az szerepel, hogy a Vasassal olyan kapcsolatot kell kiépíteni, ami mindkét együttes számára gyümölcsöző. A mi számunkra például úgy, hogy azok az emberek, akik alkalmasak, és kedvük is van hozzá, kipróbálhassák magukat a Bartók Táncszínházban alkalomadtán. Tervezek a közeli jövőben is egy olyan produkciót, amelyet közösen hozunk létre a Vasas néhány tagjával, akik erre alkalmasak - úgy technikailag, mint egyéb művészi szempontból.

- A prózai tagozattal közösen is várható új bemutató?

- Ez nem csak rajtam múlik. Én ennek természetesen örülnék. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de a Chioggiai csetepaté sok szempontból magáért beszélt, ráadásul az együttműködés jellege, mikéntje is, hiszen nagyon kellemes, zökkenőmentes, egyszersmind hatékony próbaidőszakot töltöttem együtt a prózai tagozattal. Részemről nincs akadálya, hogy ez folytatódjon.

- A táncszínház marad a városé, vagy cél az országos, esetleg nemzetközi pódium?

- A Bartók Táncszínház nyilván a városé, hiszen az előadásaink egy részét itt tartjuk, és a Bartók szerves részeként működünk, ugyanakkor, mint minden társulatnak, nekünk is turnéznunk kell. Ez kifejezetten az erősségünk, mert az előadásaink zömét az ország legkülönbözőbb pontjain tartjuk. A nemzetközi vonal általában alkalomszerű és esetleges. Folyamatosan dolgozunk ezen, de komoly anyagi vonzatai vannak, hiszen a fesztiválokra minimum oda kell utazni. Ha Zágrábnál messzebbre kell menni, akkor az egy fél bemutató árába is kerülhet. Az, hogy a városé a táncszínház, az is természetes - hogy turnézik, az is.

- Szoros verseny volt?

- Úgy tudom, hogy rajtam kívül még két pályázó volt. Hogy mennyire volt szoros, azt nem tudom, hiszen nem én döntöttem. Mindenesetre az érdeklődés mutatja, csábító hely a Bartók Táncszínház.

- A folytatásban a táncszínház még inkább a popularitás felé mozdul majd?

- Továbbra sem kell félni a táncszínháztól. Senki nem követ el nyilvánosan harakirit az előadásainkon, és nem fröcskölik le szándékosan vérrel a nézőt. Körülbelül ennyit jelent a popularitásra való törekvés. Azt, hogy a darabok a közönségnek születnek. A színházból nem száműzhető a néző, különböző megfontolások, akár esztétikai tévelygések okán, akár prózai, akár táncszínházi, vagy bármilyen darabról legyen szó.

- Marad az évi bemutatószám?

- Várhatóan marad. Alapvetően két bemutatónk van, de különböző pályázati és egyéb forrásokból eddig még mindig sikerült egy harmadikat is összehozni. Ez a jövőben is tervben van.

- Az öt év nagy lehetőség, de nagy felelősség is. Merre visz az út?

- A napokban elmondtam a fiataloknak, hogy az a tervem a jövőre nézve, hogy itt jó előadásokat kell csinálni, és ezeket a produkciókat megfelelő módon forgalmazni Dunaújvárosban és országszerte. Ez az én nehezen átlátható tervem a következő öt évre. Nyilván megmarad az a koncepció, hogy alapvetően folklórközeli társulat legyünk. A mindenkori előadásoknak is tükrözni kell ezt. Azért ez elég széles spektrum, tehát lesznek olyan előadásaink, ahol nagyon nyilvánvalóan érezhető és látható a folklór, és lehetnek persze olyanok is, ahol ennek a kapcsolatnak távoli rezonanciái érződnek csak. Ez eddig is így volt. A legutóbbi bemutatónk, a Numquam viszonylag alternatívabb, de abban is tetten érhető, hogy olyan koreográfus munkája, aki a folklór felől érkezett. A mesedarabjainkban is nyilvánvaló mindez. Nem tervezek olyan változást, hogy erről az útról letérjünk, és valamiféle neoposztmodern francia vagy holland technikai irányzat felé tapogatózzunk. Az más kérdés, hogy olyan táncosok vannak itt jelenleg is, és a jövőben is olyanoknak kell itt lenni, akik többféle stílusirányzatban, műfajban is otthon vannak.

- Generációváltás zajlik a társulatban. Milyen most?

- Csak részben ment végbe a generációváltás, hisz az új táncosok között is van relatíve idősebb férfitáncos, és vannak itt alapító tagok is, akiknek fokozottan számítok a munkájára, hisz ők képviselik a folyamatosságot. A nagyon fiatalok, ahogy ez illik is hozzájuk, nagy