Fogadjon örökbe szobrot!

A témát élénk érdeklődés övezte, hiszen a vasműves szakemberek közül többen bábáskodtak egy-egy mű megszületésénél. Éppen ezért a nosztalgiázás is része lett az összejövetelnek, így érdekes történetek hangzottak el a szobrok alkotóiról és a kivitelezés körülményeiről.

A Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány elnöke, Klein úr 1983-ban kapta meg munkaköri feladatául az épp esedékes, akkorra nemzetközivé szélesedett acélszobrász alkotótelep szervezését. Az előzmények korábbra datálódnak, s két művészt emelhetünk ki ötletgazdaként: Birkás Istvánt és Friedrich Ferencet. Ők ugyanis 1974-ben azzal álltak a város vezetése elé, hogy a főiskola égisze alatt induljon el az alkotómunka vas- és acél alapanyagból, a szükséges eszközökkel, a Dunai Vasmű, élén Borovszky Ambrus vezérigazgató támogatásával.

A pártbizottság elsőre vonakodott, ugyanis tiltott listás képzőművészek is szerettek volna élni a lehetőséggel. Ide soroltatott például Galántai György (ma már Munkácsy-díjas és Érdemes művész) grafikus- és szobrászművész. Ennek ellenére sorra érkeztek azok a művészek, akiknek a dunaújvárosi alkotóműhely teljes művészi szabadságot biztosított. Az itt folyó munka a hivatalos művészettől, fórumoktól távol tudott maradni. S előbb-utóbb célszerűnek tűnt bevinni a vasműbe, annak speciális anyagmegmunkáló üzemeibe. Innentől kezdve az üzemfenntartási vonal, az öntöde, a kovácsüzem, a vas-szerkezeti üzem szolgált helyszínül. Ez már dr. Szabó Ferenc vezérigazgató időszaka. S az üzemi körülmények kínálták a lehetőséget mind nagyobb méretű alkotások kivitelezésére. A munka többnyire úgy folyt, hogy a pályázó művész némi kompromisszum árán valósította meg álmát kiváló szakemberek segítségével, miután az alapanyag- és gyártási engedélyek rendelkezésre álltak. Közben keresték a városban és a Duna-parton azt a helyet, ahova leginkább illett a műtárgy. Ez sem ment könnyen, ugyanis hol fel nem tárt leletek, hol pedig a talajviszonyok bonyolították a választást.

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

A Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány elnöke, Klein úr 1983-ban kapta meg munkaköri feladatául az épp esedékes, akkorra nemzetközivé szélesedett acélszobrász alkotótelep szervezését. Az előzmények korábbra datálódnak, s két művészt emelhetünk ki ötletgazdaként: Birkás Istvánt és Friedrich Ferencet. Ők ugyanis 1974-ben azzal álltak a város vezetése elé, hogy a főiskola égisze alatt induljon el az alkotómunka vas- és acél alapanyagból, a szükséges eszközökkel, a Dunai Vasmű, élén Borovszky Ambrus vezérigazgató támogatásával.

A pártbizottság elsőre vonakodott, ugyanis tiltott listás képzőművészek is szerettek volna élni a lehetőséggel. Ide soroltatott például Galántai György (ma már Munkácsy-díjas és Érdemes művész) grafikus- és szobrászművész. Ennek ellenére sorra érkeztek azok a művészek, akiknek a dunaújvárosi alkotóműhely teljes művészi szabadságot biztosított. Az itt folyó munka a hivatalos művészettől, fórumoktól távol tudott maradni. S előbb-utóbb célszerűnek tűnt bevinni a vasműbe, annak speciális anyagmegmunkáló üzemeibe. Innentől kezdve az üzemfenntartási vonal, az öntöde, a kovácsüzem, a vas-szerkezeti üzem szolgált helyszínül. Ez már dr. Szabó Ferenc vezérigazgató időszaka. S az üzemi körülmények kínálták a lehetőséget mind nagyobb méretű alkotások kivitelezésére. A munka többnyire úgy folyt, hogy a pályázó művész némi kompromisszum árán valósította meg álmát kiváló szakemberek segítségével, miután az alapanyag- és gyártási engedélyek rendelkezésre álltak. Közben keresték a városban és a Duna-parton azt a helyet, ahova leginkább illett a műtárgy. Ez sem ment könnyen, ugyanis hol fel nem tárt leletek, hol pedig a talajviszonyok bonyolították a választást.

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

A Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány elnöke, Klein úr 1983-ban kapta meg munkaköri feladatául az épp esedékes, akkorra nemzetközivé szélesedett acélszobrász alkotótelep szervezését. Az előzmények korábbra datálódnak, s két művészt emelhetünk ki ötletgazdaként: Birkás Istvánt és Friedrich Ferencet. Ők ugyanis 1974-ben azzal álltak a város vezetése elé, hogy a főiskola égisze alatt induljon el az alkotómunka vas- és acél alapanyagból, a szükséges eszközökkel, a Dunai Vasmű, élén Borovszky Ambrus vezérigazgató támogatásával.

A pártbizottság elsőre vonakodott, ugyanis tiltott listás képzőművészek is szerettek volna élni a lehetőséggel. Ide soroltatott például Galántai György (ma már Munkácsy-díjas és Érdemes művész) grafikus- és szobrászművész. Ennek ellenére sorra érkeztek azok a művészek, akiknek a dunaújvárosi alkotóműhely teljes művészi szabadságot biztosított. Az itt folyó munka a hivatalos művészettől, fórumoktól távol tudott maradni. S előbb-utóbb célszerűnek tűnt bevinni a vasműbe, annak speciális anyagmegmunkáló üzemeibe. Innentől kezdve az üzemfenntartási vonal, az öntöde, a kovácsüzem, a vas-szerkezeti üzem szolgált helyszínül. Ez már dr. Szabó Ferenc vezérigazgató időszaka. S az üzemi körülmények kínálták a lehetőséget mind nagyobb méretű alkotások kivitelezésére. A munka többnyire úgy folyt, hogy a pályázó művész némi kompromisszum árán valósította meg álmát kiváló szakemberek segítségével, miután az alapanyag- és gyártási engedélyek rendelkezésre álltak. Közben keresték a városban és a Duna-parton azt a helyet, ahova leginkább illett a műtárgy. Ez sem ment könnyen, ugyanis hol fel nem tárt leletek, hol pedig a talajviszonyok bonyolították a választást.

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

A pártbizottság elsőre vonakodott, ugyanis tiltott listás képzőművészek is szerettek volna élni a lehetőséggel. Ide soroltatott például Galántai György (ma már Munkácsy-díjas és Érdemes művész) grafikus- és szobrászművész. Ennek ellenére sorra érkeztek azok a művészek, akiknek a dunaújvárosi alkotóműhely teljes művészi szabadságot biztosított. Az itt folyó munka a hivatalos művészettől, fórumoktól távol tudott maradni. S előbb-utóbb célszerűnek tűnt bevinni a vasműbe, annak speciális anyagmegmunkáló üzemeibe. Innentől kezdve az üzemfenntartási vonal, az öntöde, a kovácsüzem, a vas-szerkezeti üzem szolgált helyszínül. Ez már dr. Szabó Ferenc vezérigazgató időszaka. S az üzemi körülmények kínálták a lehetőséget mind nagyobb méretű alkotások kivitelezésére. A munka többnyire úgy folyt, hogy a pályázó művész némi kompromisszum árán valósította meg álmát kiváló szakemberek segítségével, miután az alapanyag- és gyártási engedélyek rendelkezésre álltak. Közben keresték a városban és a Duna-parton azt a helyet, ahova leginkább illett a műtárgy. Ez sem ment könnyen, ugyanis hol fel nem tárt leletek, hol pedig a talajviszonyok bonyolították a választást.

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

A pártbizottság elsőre vonakodott, ugyanis tiltott listás képzőművészek is szerettek volna élni a lehetőséggel. Ide soroltatott például Galántai György (ma már Munkácsy-díjas és Érdemes művész) grafikus- és szobrászművész. Ennek ellenére sorra érkeztek azok a művészek, akiknek a dunaújvárosi alkotóműhely teljes művészi szabadságot biztosított. Az itt folyó munka a hivatalos művészettől, fórumoktól távol tudott maradni. S előbb-utóbb célszerűnek tűnt bevinni a vasműbe, annak speciális anyagmegmunkáló üzemeibe. Innentől kezdve az üzemfenntartási vonal, az öntöde, a kovácsüzem, a vas-szerkezeti üzem szolgált helyszínül. Ez már dr. Szabó Ferenc vezérigazgató időszaka. S az üzemi körülmények kínálták a lehetőséget mind nagyobb méretű alkotások kivitelezésére. A munka többnyire úgy folyt, hogy a pályázó művész némi kompromisszum árán valósította meg álmát kiváló szakemberek segítségével, miután az alapanyag- és gyártási engedélyek rendelkezésre álltak. Közben keresték a városban és a Duna-parton azt a helyet, ahova leginkább illett a műtárgy. Ez sem ment könnyen, ugyanis hol fel nem tárt leletek, hol pedig a talajviszonyok bonyolították a választást.

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

Három évtized alatt a város tereire, elsősorban a felső és alsó Duna-partra került 58 nagyméretű vas- és acélszobor. A 12 alkotótelepen 72 résztvevő közül 18 külföldi volt, akik vitték a város és a vasmű hírnevét szerte a világban. A műalkotások művészeti értéke vitathatatlan, mindegyik külön-külön a Képzőművészeti Lektorátus által jegyzett, zsűrizett mű. A szoborpark értéke alkotóik folyamatos elismertségén, személyén keresztül tovább nőtt. Az itt dolgozó művészek közül mára huszonegyen Munkácsy-, illetve Kossuth-díjasok.

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

Mint annyi minden mással, ezzel az értékünkkel is úgy vagyunk, hogy megszoktuk, van, de megőrzése már nem is olyan magától értetődő dolog. Az állagmegóvásra pénzt szorítani egyre nehezebb, ugyanakkor a városba érkező idegennek egyik különlegességünk a szoborpark - szocreál építészeti örökségünk mellett. A szobrokat büszkén mutatjuk a gyönyörű Duna-parti arborétummal együtt, de megóvásukért mind kevesebben tesznek. Az alapítók utóbbi időkben tanúsított kedvezőtlen hozzáállása miatt a kurátorok kezdeményezték a szobrok feletti védnökségvállalás elindítását. Elsők között a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza fogadott örökbe szobrokat új parkjába. A József Attila Könyvtár Cimbora klubjának tagjai védnökségük alá vették Móder Rezső Guruló kozmoszát. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület pedig Péter Ágnes Közösség című munkáját vigyázza és gondozza. Remélhetően mások is fantáziát látnak ebben az újszerű kezdeményezésben.

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit

Ami pedig az alkotótelepek sorsát illeti, az elmúlt év őszén városunkban tartott képzőművészeti telepek találkozóján az országban működő művésztelepek példáján okulva van remény az újabb alkotótelepek időszakos megrendezésére. Mégpedig úgy, hogy a helybéli főiskola idővel egyetemi rangra emelkedő intézményében képzőművészeti szakot indítva, a hallgatók gyakorló helye lehetne a pár hetes nyári alkotótelep.A szobrokat büszkén mutatjuk - de megóvásukért mind kevesebben tesznek valamit