Zörejhatások(k) a Bartókban

Bevallom az őszintét: meglehetősen nehézkes - sőt, az olvasók számára még rosszabb: unalmas - egy sima, sűrű vastapsolásba ágyazott sikerkoncertről értekezni. Indoklás: egyrészt Újvárosban a Quimby helyszínelése már hosszú évek óta piros betűs társadalmi esemény. Másrészt kisebb könyvtárnyi irodalmat tesz ki az alterrock skatulyába gyömöszölt kollektíva munkásságának mélyszakmai elemezgetése. Ám a vasárnapi élményfürdő hatása alatt nem tehetünk egyebet, tovább hizlaljuk a honi rocksajtó kvimbis szakágát. Sodródunk tova az árral, és kötözködős alapállásunk ellenére is tovább zsírozzuk a mi kutyánk kölyke zenekart.

A szokásjognak megfelelően ismételten közelharc folyt a maradék jegyekért a kezdés előtt. Ám aki bebocsátást nyert, az színházkompatibilis öltözetben konstatálhatta az ismerős arcok jelenlétét. A legutóbbi - ősidőkbeli - Quimby-vizit alkalmából még konfliktusokkal terhelt, módszeres terepátrendezős buli esett meg a Bartók sokat látott falai között. Az akkori radikális belsőépítészek mára vasaltinges-garbós adófizetőkké váltak, és a pokoljáró Cowboy Junkie is jóval szelídebb életmódot folytat. Persze mindig jönnek újak, így a kvimbisták másodgenerációja is már tömegesen jelenik meg a zenés-táncos audenciákon. No kérem, vasárnap este a táncos koreográfiát mellőznünk kellett, ültünk a zöld székekben, és bambultunk a Quimby örömzenéjén. Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok, és menetrendszerű vastaps. A srácok a hazai pályán kötelező belterjes körítésben szolgálták ki a közönséget. A műsor gerincét a már ronggyá hallgatott Kilégzés album adta, vegyítve a Káosz Amigos intereaktív-misztikus zörejzúzdájával.

A koncerttel szigorú párhuzamban, remek adagolásban élvezhettük Livius egyre profibb stand up comedy showját (példának okáért a hóbagoly és a turulmadár kapcsolatán alapuló nemzetmentő stratégia) és Tibink ütős felkonfjait. A kétórás bulin nekem úgy tízpercenkét a New York-i Fun Lovin Criminals banda ugrott be, és nem véletlenül! Egyszerre éreztem gyomorban a basszust és az elszállós groove-okat. A pokol és a mennyország határán a Cowboy Junkie rátért a számára kijelölt csapásra, ezt minden szerencsés megtapasztalhatta a vasárnap estében, ám mégis: csak nem öregedtünk meg annyira, hogy egy ülő helyzetben elkövetett léggitárszóló végén az állon vágott kiskosztümös csajoktól elnézést kérjünk...

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps

A szokásjognak megfelelően ismételten közelharc folyt a maradék jegyekért a kezdés előtt. Ám aki bebocsátást nyert, az színházkompatibilis öltözetben konstatálhatta az ismerős arcok jelenlétét. A legutóbbi - ősidőkbeli - Quimby-vizit alkalmából még konfliktusokkal terhelt, módszeres terepátrendezős buli esett meg a Bartók sokat látott falai között. Az akkori radikális belsőépítészek mára vasaltinges-garbós adófizetőkké váltak, és a pokoljáró Cowboy Junkie is jóval szelídebb életmódot folytat. Persze mindig jönnek újak, így a kvimbisták másodgenerációja is már tömegesen jelenik meg a zenés-táncos audenciákon. No kérem, vasárnap este a táncos koreográfiát mellőznünk kellett, ültünk a zöld székekben, és bambultunk a Quimby örömzenéjén. Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok, és menetrendszerű vastaps. A srácok a hazai pályán kötelező belterjes körítésben szolgálták ki a közönséget. A műsor gerincét a már ronggyá hallgatott Kilégzés album adta, vegyítve a Káosz Amigos intereaktív-misztikus zörejzúzdájával.

A koncerttel szigorú párhuzamban, remek adagolásban élvezhettük Livius egyre profibb stand up comedy showját (példának okáért a hóbagoly és a turulmadár kapcsolatán alapuló nemzetmentő stratégia) és Tibink ütős felkonfjait. A kétórás bulin nekem úgy tízpercenkét a New York-i Fun Lovin Criminals banda ugrott be, és nem véletlenül! Egyszerre éreztem gyomorban a basszust és az elszállós groove-okat. A pokol és a mennyország határán a Cowboy Junkie rátért a számára kijelölt csapásra, ezt minden szerencsés megtapasztalhatta a vasárnap estében, ám mégis: csak nem öregedtünk meg annyira, hogy egy ülő helyzetben elkövetett léggitárszóló végén az állon vágott kiskosztümös csajoktól elnézést kérjünk...

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps

A szokásjognak megfelelően ismételten közelharc folyt a maradék jegyekért a kezdés előtt. Ám aki bebocsátást nyert, az színházkompatibilis öltözetben konstatálhatta az ismerős arcok jelenlétét. A legutóbbi - ősidőkbeli - Quimby-vizit alkalmából még konfliktusokkal terhelt, módszeres terepátrendezős buli esett meg a Bartók sokat látott falai között. Az akkori radikális belsőépítészek mára vasaltinges-garbós adófizetőkké váltak, és a pokoljáró Cowboy Junkie is jóval szelídebb életmódot folytat. Persze mindig jönnek újak, így a kvimbisták másodgenerációja is már tömegesen jelenik meg a zenés-táncos audenciákon. No kérem, vasárnap este a táncos koreográfiát mellőznünk kellett, ültünk a zöld székekben, és bambultunk a Quimby örömzenéjén. Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok, és menetrendszerű vastaps. A srácok a hazai pályán kötelező belterjes körítésben szolgálták ki a közönséget. A műsor gerincét a már ronggyá hallgatott Kilégzés album adta, vegyítve a Káosz Amigos intereaktív-misztikus zörejzúzdájával.

A koncerttel szigorú párhuzamban, remek adagolásban élvezhettük Livius egyre profibb stand up comedy showját (példának okáért a hóbagoly és a turulmadár kapcsolatán alapuló nemzetmentő stratégia) és Tibink ütős felkonfjait. A kétórás bulin nekem úgy tízpercenkét a New York-i Fun Lovin Criminals banda ugrott be, és nem véletlenül! Egyszerre éreztem gyomorban a basszust és az elszállós groove-okat. A pokol és a mennyország határán a Cowboy Junkie rátért a számára kijelölt csapásra, ezt minden szerencsés megtapasztalhatta a vasárnap estében, ám mégis: csak nem öregedtünk meg annyira, hogy egy ülő helyzetben elkövetett léggitárszóló végén az állon vágott kiskosztümös csajoktól elnézést kérjünk...

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps

A koncerttel szigorú párhuzamban, remek adagolásban élvezhettük Livius egyre profibb stand up comedy showját (példának okáért a hóbagoly és a turulmadár kapcsolatán alapuló nemzetmentő stratégia) és Tibink ütős felkonfjait. A kétórás bulin nekem úgy tízpercenkét a New York-i Fun Lovin Criminals banda ugrott be, és nem véletlenül! Egyszerre éreztem gyomorban a basszust és az elszállós groove-okat. A pokol és a mennyország határán a Cowboy Junkie rátért a számára kijelölt csapásra, ezt minden szerencsés megtapasztalhatta a vasárnap estében, ám mégis: csak nem öregedtünk meg annyira, hogy egy ülő helyzetben elkövetett léggitárszóló végén az állon vágott kiskosztümös csajoktól elnézést kérjünk...

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps

A koncerttel szigorú párhuzamban, remek adagolásban élvezhettük Livius egyre profibb stand up comedy showját (példának okáért a hóbagoly és a turulmadár kapcsolatán alapuló nemzetmentő stratégia) és Tibink ütős felkonfjait. A kétórás bulin nekem úgy tízpercenkét a New York-i Fun Lovin Criminals banda ugrott be, és nem véletlenül! Egyszerre éreztem gyomorban a basszust és az elszállós groove-okat. A pokol és a mennyország határán a Cowboy Junkie rátért a számára kijelölt csapásra, ezt minden szerencsés megtapasztalhatta a vasárnap estében, ám mégis: csak nem öregedtünk meg annyira, hogy egy ülő helyzetben elkövetett léggitárszóló végén az állon vágott kiskosztümös csajoktól elnézést kérjünk...

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps

Vagy mégis? Nulla ezrelékes véralkoholszint, vékony sikolyok és menetrendszerű vastaps