Kultúra

2007.11.16. 03:27

Bujtori szellemidézés

Dunaújváros - Radnóti, József Attila és több költőfejedelmünk, sőt egy kissé Latinovits Zoltán szellemét is megidézte Bujtor István az MMK Klubszínházi esték sorozatában, szerdán este.

Szabó Szabolcs

Nagyot csalódott, aki Ötvös Csöpi miatt váltott belépőt a Munkásművelődési Központ rendezvényére, Bujtor István nevét olvasva. Gyanítom, a végére megbékélt, hisz nem mindennapi produkciót élhetett át a nyolcvanfőnyi közönség, aki szerdán este a kezdésre várt az MMK emeleti nagytermében. Bunyó helyett háborút, poénok helyett magvas gondolatokat, vurstlizene helyett Bartókot kapott.

A színművész komor arccal, fekete ruhában állt a pódiumra, s minden bevezető helyett belekezdett: Ne fogjon senki a húrok pengetésébe... , hogy aztán csak a vers végi harangzúgás rázza fel az ámulatból a publikumot. Csak a szavalatot hallgatva néha olyan érzése támadt a hallgatónak, maga a színészkirály, Latinovits Zoltán áll a közeli emelvényen. De ne gondolják, hogy a hangsúlybéli manírok, vagy a kiejtés hasonlósága idézte meg a tragikus sorsú színész szellemét! Sokkal inkább a versértelmezés sajátosan emberi megközelítése, és ehhez mérten egyszerű, ám nagyon is pontos interpretációja. Olyan egyszerű, mégis fájdalommal, szenvedéssel, vágyakkal és érzésekkel teli, mint a hétköznapi élet. Bujtor előadásmódjáról és a műsorszerkesztésről csak szuperlatívuszokban lehet, kell beszélni. A haknidömpingben edződött léleknek üdítő csillogást hoz. Oly kevés már az ilyesfajta igénnyel megszerkesztett, ekkora alázattal előadott értékközvetítő pódiumest.

Az előkészítés, a szerkesztés stádiuma önmagában fél évet vett igénybe. Bujtor ugyanis olyan alapossággal járt el, hogy a bő egy óra minden pillanata megfelelő legyen, hogy komoly kutatómunkát végzett. Az egyes költeményeket egymástól elválasztó hangeffektek, muzsikák nem csak tökéletesen illeszkedtek az előadás ívébe, hozzá is adtak az élményhez, segítettek a korszak hangulatának átérzéséhez. A telefonhírmondó tudósítójának élő jelentkezése az Első Magyar Nőegylet báljáról, amint invitál, hogy pattanjunk fiákerre vagy konflisra, mert nem késő még, elérjük a habos süteménycsodákat - amellett, hogy kuriózum, valóban visszaad a kor hangulatából. A frontról a rádióban családjuknak üzenő katonák hangja hátborzongató. Mindezt az alaposan válogatott zenék Bujtor Balázs előadásában még tovább mélyítették. De természetesen ezek az összetevők csak segítői a páratlan produkciónak. A titok az alázatos, gondolkodó, mélyérzésű színművészben lakik. Bujtor megéli a verseket. Nem harsányan, nem pátosszal, csak megéli. S vele együtt a közönség is. Walesi bárdot így mondani még soha nem hallottam. Bujtor ülő alakja félelmetesnek tűnt, miközben a verssorokat szűrte át fogán.

A színművész komor arccal, fekete ruhában állt a pódiumra, s minden bevezető helyett belekezdett: Ne fogjon senki a húrok pengetésébe... , hogy aztán csak a vers végi harangzúgás rázza fel az ámulatból a publikumot. Csak a szavalatot hallgatva néha olyan érzése támadt a hallgatónak, maga a színészkirály, Latinovits Zoltán áll a közeli emelvényen. De ne gondolják, hogy a hangsúlybéli manírok, vagy a kiejtés hasonlósága idézte meg a tragikus sorsú színész szellemét! Sokkal inkább a versértelmezés sajátosan emberi megközelítése, és ehhez mérten egyszerű, ám nagyon is pontos interpretációja. Olyan egyszerű, mégis fájdalommal, szenvedéssel, vágyakkal és érzésekkel teli, mint a hétköznapi élet. Bujtor előadásmódjáról és a műsorszerkesztésről csak szuperlatívuszokban lehet, kell beszélni. A haknidömpingben edződött léleknek üdítő csillogást hoz. Oly kevés már az ilyesfajta igénnyel megszerkesztett, ekkora alázattal előadott értékközvetítő pódiumest.

Az előkészítés, a szerkesztés stádiuma önmagában fél évet vett igénybe. Bujtor ugyanis olyan alapossággal járt el, hogy a bő egy óra minden pillanata megfelelő legyen, hogy komoly kutatómunkát végzett. Az egyes költeményeket egymástól elválasztó hangeffektek, muzsikák nem csak tökéletesen illeszkedtek az előadás ívébe, hozzá is adtak az élményhez, segítettek a korszak hangulatának átérzéséhez. A telefonhírmondó tudósítójának élő jelentkezése az Első Magyar Nőegylet báljáról, amint invitál, hogy pattanjunk fiákerre vagy konflisra, mert nem késő még, elérjük a habos süteménycsodákat - amellett, hogy kuriózum, valóban visszaad a kor hangulatából. A frontról a rádióban családjuknak üzenő katonák hangja hátborzongató. Mindezt az alaposan válogatott zenék Bujtor Balázs előadásában még tovább mélyítették. De természetesen ezek az összetevők csak segítői a páratlan produkciónak. A titok az alázatos, gondolkodó, mélyérzésű színművészben lakik. Bujtor megéli a verseket. Nem harsányan, nem pátosszal, csak megéli. S vele együtt a közönség is. Walesi bárdot így mondani még soha nem hallottam. Bujtor ülő alakja félelmetesnek tűnt, miközben a verssorokat szűrte át fogán.

A színművész komor arccal, fekete ruhában állt a pódiumra, s minden bevezető helyett belekezdett: Ne fogjon senki a húrok pengetésébe... , hogy aztán csak a vers végi harangzúgás rázza fel az ámulatból a publikumot. Csak a szavalatot hallgatva néha olyan érzése támadt a hallgatónak, maga a színészkirály, Latinovits Zoltán áll a közeli emelvényen. De ne gondolják, hogy a hangsúlybéli manírok, vagy a kiejtés hasonlósága idézte meg a tragikus sorsú színész szellemét! Sokkal inkább a versértelmezés sajátosan emberi megközelítése, és ehhez mérten egyszerű, ám nagyon is pontos interpretációja. Olyan egyszerű, mégis fájdalommal, szenvedéssel, vágyakkal és érzésekkel teli, mint a hétköznapi élet. Bujtor előadásmódjáról és a műsorszerkesztésről csak szuperlatívuszokban lehet, kell beszélni. A haknidömpingben edződött léleknek üdítő csillogást hoz. Oly kevés már az ilyesfajta igénnyel megszerkesztett, ekkora alázattal előadott értékközvetítő pódiumest.

Az előkészítés, a szerkesztés stádiuma önmagában fél évet vett igénybe. Bujtor ugyanis olyan alapossággal járt el, hogy a bő egy óra minden pillanata megfelelő legyen, hogy komoly kutatómunkát végzett. Az egyes költeményeket egymástól elválasztó hangeffektek, muzsikák nem csak tökéletesen illeszkedtek az előadás ívébe, hozzá is adtak az élményhez, segítettek a korszak hangulatának átérzéséhez. A telefonhírmondó tudósítójának élő jelentkezése az Első Magyar Nőegylet báljáról, amint invitál, hogy pattanjunk fiákerre vagy konflisra, mert nem késő még, elérjük a habos süteménycsodákat - amellett, hogy kuriózum, valóban visszaad a kor hangulatából. A frontról a rádióban családjuknak üzenő katonák hangja hátborzongató. Mindezt az alaposan válogatott zenék Bujtor Balázs előadásában még tovább mélyítették. De természetesen ezek az összetevők csak segítői a páratlan produkciónak. A titok az alázatos, gondolkodó, mélyérzésű színművészben lakik. Bujtor megéli a verseket. Nem harsányan, nem pátosszal, csak megéli. S vele együtt a közönség is. Walesi bárdot így mondani még soha nem hallottam. Bujtor ülő alakja félelmetesnek tűnt, miközben a verssorokat szűrte át fogán.

Az előkészítés, a szerkesztés stádiuma önmagában fél évet vett igénybe. Bujtor ugyanis olyan alapossággal járt el, hogy a bő egy óra minden pillanata megfelelő legyen, hogy komoly kutatómunkát végzett. Az egyes költeményeket egymástól elválasztó hangeffektek, muzsikák nem csak tökéletesen illeszkedtek az előadás ívébe, hozzá is adtak az élményhez, segítettek a korszak hangulatának átérzéséhez. A telefonhírmondó tudósítójának élő jelentkezése az Első Magyar Nőegylet báljáról, amint invitál, hogy pattanjunk fiákerre vagy konflisra, mert nem késő még, elérjük a habos süteménycsodákat - amellett, hogy kuriózum, valóban visszaad a kor hangulatából. A frontról a rádióban családjuknak üzenő katonák hangja hátborzongató. Mindezt az alaposan válogatott zenék Bujtor Balázs előadásában még tovább mélyítették. De természetesen ezek az összetevők csak segítői a páratlan produkciónak. A titok az alázatos, gondolkodó, mélyérzésű színművészben lakik. Bujtor megéli a verseket. Nem harsányan, nem pátosszal, csak megéli. S vele együtt a közönség is. Walesi bárdot így mondani még soha nem hallottam. Bujtor ülő alakja félelmetesnek tűnt, miközben a verssorokat szűrte át fogán.

Az előkészítés, a szerkesztés stádiuma önmagában fél évet vett igénybe. Bujtor ugyanis olyan alapossággal járt el, hogy a bő egy óra minden pillanata megfelelő legyen, hogy komoly kutatómunkát végzett. Az egyes költeményeket egymástól elválasztó hangeffektek, muzsikák nem csak tökéletesen illeszkedtek az előadás ívébe, hozzá is adtak az élményhez, segítettek a korszak hangulatának átérzéséhez. A telefonhírmondó tudósítójának élő jelentkezése az Első Magyar Nőegylet báljáról, amint invitál, hogy pattanjunk fiákerre vagy konflisra, mert nem késő még, elérjük a habos süteménycsodákat - amellett, hogy kuriózum, valóban visszaad a kor hangulatából. A frontról a rádióban családjuknak üzenő katonák hangja hátborzongató. Mindezt az alaposan válogatott zenék Bujtor Balázs előadásában még tovább mélyítették. De természetesen ezek az összetevők csak segítői a páratlan produkciónak. A titok az alázatos, gondolkodó, mélyérzésű színművészben lakik. Bujtor megéli a verseket. Nem harsányan, nem pátosszal, csak megéli. S vele együtt a közönség is. Walesi bárdot így mondani még soha nem hallottam. Bujtor ülő alakja félelmetesnek tűnt, miközben a verssorokat szűrte át fogán.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!