Pazar Art PORTa víkend

Hát valahogy így kéne élni ezt a dolgot, amit röviden csak életnek szokás becézni. Az ember fogja a családot, barátokat, kitelepül a falu központjába, és nekiáll megalkotni egy gigantikus méretű halászlét. Mind e közben sűrűn belekortyolgat a szekszárdi Mészáros pincészet pazar fehér kadarkájába. És büszkén mondhatja magáról, hogy kérem tisztelettel, én most egy összművészeti fesztiválon veszek részt, nekem muszáj ezt csinálnom . Kötelező! A Hírlap fesztiválkommandója már a reggeli órákban nagy erőkkel vonult fel a rácalmási Miska papa italmérésnél. Ám ne szaladjunk ennyire előre, hisz a programok már pénteken elkezdődtek. Megnyitottak fesztivált, kiállítást, galériát, mindent, amit egy tisztességes feszkón lehetséges, és összeálltak az ellentehenek is. Az este lakodaslmas retróhangulatba torkollott, jött a hazai diszkókirálynő, Szűcs Judith, Balázs Palival súlyosbítva. A zenei sokkhatást Dinnyés művész úr volt hivatott ellenpontozni a Vadász presszó színpadán.

Az első nap fáradalma még látszott a fesztivál népének tekintetében, amikor megkezdődött a nagy gasztroháború. Baja vagy Szeged? E kérdésre minden főző embernek választ kell egyszer adni. A két város nevével fémjelzett halászlékészítési módszer egy országot oszt ketté. Mostoha sorsunk évszázadai alatt családok ezrei bomlottak fel, öröknek hitt barátságok csaptak át gyűlöletbe a hallé miatt. A két tábor finoman szólva nem igazán kedveli egymást. Nem csoda, hogy két ekkora hungarikum alig fér el e kis országban. Mivel e sorok íróját a DH vezérkara még az első hagymavágás előtt felmentette tisztségéből, kénytelen voltam a főzés helyett a Török Ádám vezette zsűrit korrumpálni. Sajnos sikertelenül: a DH remek halászlevét az ítélkező grémium elhallgatta. Bánatunkban belehúztunk fehér kadarkánkba, és körbejártuk az Art PORTa feszt helyszíneit. A folyamatosan módosuló programfüzet ellenére mindenki tette a dolgát: az írók felolvastak, a művészek kiállítottak, a nép meg szorgosan rótta a köröket, állomásról állomásra. Aztán a faluház színpadán belefutottunk a Kipu névre hallgató együttesbe. Az első számnál kitűnt, hogy a fiatalokra meglehetősen erős hatást gyakorolt Lovasi Rockikon András munkássága, ám nem olyan mértékben, hogy ebből ne tudtak volna kihozni valami önállót. Mi bizalmat szavazunk a csapatnak. Hajrá! A Gyöngyvért már nem vártuk meg, rakenrolból épp elég volt ennyi. Nekiláttunk szomszédolni, ugyanis a rácalmási feszt egyik sajátossága, hogy az ember nyugodtan betekinthet egy-egy portára, koccinthat egyet az otthoniakkal, miközben olyan világrengető kérdésekben cserél eszmét, mint a magyar foci vagy a kovászos uborka. Szomszédolás után irány vissza, összművészkedni. Vártuk a Besh O Dromot, ami nem jött, ellentétben Török Ádámmal és barátaival. A művész úr simán lehetne az Art Porta arca. Egymagában összefoglalja, miről szól ez a rácalmási hosszú víkend. Tekintélyes hang, tekintélyes has. Javaslom beépíteni a fesztivál címerébe. A koncert előtt, alatt és után sajna lekéstük Bácskay Júlia pszichoszínházát, így maradtunk szemben a nagyszínpaddal. Jött Ferenczi György és a Herfli Davidson egy remek koncerttel. Vasárnap reggel én ágyban és párnák közt - a keményebbek már kilenckor fociztak, és folytatatták a fesztet, pont ahol szombat este bevégezték. Jövőre, veletek, ugyanitt. Sziasztok!

Az első nap fáradalma még látszott a fesztivál népének tekintetében, amikor megkezdődött a nagy gasztroháború. Baja vagy Szeged? E kérdésre minden főző embernek választ kell egyszer adni. A két város nevével fémjelzett halászlékészítési módszer egy országot oszt ketté. Mostoha sorsunk évszázadai alatt családok ezrei bomlottak fel, öröknek hitt barátságok csaptak át gyűlöletbe a hallé miatt. A két tábor finoman szólva nem igazán kedveli egymást. Nem csoda, hogy két ekkora hungarikum alig fér el e kis országban. Mivel e sorok íróját a DH vezérkara még az első hagymavágás előtt felmentette tisztségéből, kénytelen voltam a főzés helyett a Török Ádám vezette zsűrit korrumpálni. Sajnos sikertelenül: a DH remek halászlevét az ítélkező grémium elhallgatta. Bánatunkban belehúztunk fehér kadarkánkba, és körbejártuk az Art PORTa feszt helyszíneit. A folyamatosan módosuló programfüzet ellenére mindenki tette a dolgát: az írók felolvastak, a művészek kiállítottak, a nép meg szorgosan rótta a köröket, állomásról állomásra. Aztán a faluház színpadán belefutottunk a Kipu névre hallgató együttesbe. Az első számnál kitűnt, hogy a fiatalokra meglehetősen erős hatást gyakorolt Lovasi Rockikon András munkássága, ám nem olyan mértékben, hogy ebből ne tudtak volna kihozni valami önállót. Mi bizalmat szavazunk a csapatnak. Hajrá! A Gyöngyvért már nem vártuk meg, rakenrolból épp elég volt ennyi. Nekiláttunk szomszédolni, ugyanis a rácalmási feszt egyik sajátossága, hogy az ember nyugodtan betekinthet egy-egy portára, koccinthat egyet az otthoniakkal, miközben olyan világrengető kérdésekben cserél eszmét, mint a magyar foci vagy a kovászos uborka. Szomszédolás után irány vissza, összművészkedni. Vártuk a Besh O Dromot, ami nem jött, ellentétben Török Ádámmal és barátaival. A művész úr simán lehetne az Art Porta arca. Egymagában összefoglalja, miről szól ez a rácalmási hosszú víkend. Tekintélyes hang, tekintélyes has. Javaslom beépíteni a fesztivál címerébe. A koncert előtt, alatt és után sajna lekéstük Bácskay Júlia pszichoszínházát, így maradtunk szemben a nagyszínpaddal. Jött Ferenczi György és a Herfli Davidson egy remek koncerttel. Vasárnap reggel én ágyban és párnák közt - a keményebbek már kilenckor fociztak, és folytatatták a fesztet, pont ahol szombat este bevégezték. Jövőre, veletek, ugyanitt. Sziasztok!

Az első nap fáradalma még látszott a fesztivál népének tekintetében, amikor megkezdődött a nagy gasztroháború. Baja vagy Szeged? E kérdésre minden főző embernek választ kell egyszer adni. A két város nevével fémjelzett halászlékészítési módszer egy országot oszt ketté. Mostoha sorsunk évszázadai alatt családok ezrei bomlottak fel, öröknek hitt barátságok csaptak át gyűlöletbe a hallé miatt. A két tábor finoman szólva nem igazán kedveli egymást. Nem csoda, hogy két ekkora hungarikum alig fér el e kis országban. Mivel e sorok íróját a DH vezérkara még az első hagymavágás előtt felmentette tisztségéből, kénytelen voltam a főzés helyett a Török Ádám vezette zsűrit korrumpálni. Sajnos sikertelenül: a DH remek halászlevét az ítélkező grémium elhallgatta. Bánatunkban belehúztunk fehér kadarkánkba, és körbejártuk az Art PORTa feszt helyszíneit. A folyamatosan módosuló programfüzet ellenére mindenki tette a dolgát: az írók felolvastak, a művészek kiállítottak, a nép meg szorgosan rótta a köröket, állomásról állomásra. Aztán a faluház színpadán belefutottunk a Kipu névre hallgató együttesbe. Az első számnál kitűnt, hogy a fiatalokra meglehetősen erős hatást gyakorolt Lovasi Rockikon András munkássága, ám nem olyan mértékben, hogy ebből ne tudtak volna kihozni valami önállót. Mi bizalmat szavazunk a csapatnak. Hajrá! A Gyöngyvért már nem vártuk meg, rakenrolból épp elég volt ennyi. Nekiláttunk szomszédolni, ugyanis a rácalmási feszt egyik sajátossága, hogy az ember nyugodtan betekinthet egy-egy portára, koccinthat egyet az otthoniakkal, miközben olyan világrengető kérdésekben cserél eszmét, mint a magyar foci vagy a kovászos uborka. Szomszédolás után irány vissza, összművészkedni. Vártuk a Besh O Dromot, ami nem jött, ellentétben Török Ádámmal és barátaival. A művész úr simán lehetne az Art Porta arca. Egymagában összefoglalja, miről szól ez a rácalmási hosszú víkend. Tekintélyes hang, tekintélyes has. Javaslom beépíteni a fesztivál címerébe. A koncert előtt, alatt és után sajna lekéstük Bácskay Júlia pszichoszínházát, így maradtunk szemben a nagyszínpaddal. Jött Ferenczi György és a Herfli Davidson egy remek koncerttel. Vasárnap reggel én ágyban és párnák közt - a keményebbek már kilenckor fociztak, és folytatatták a fesztet, pont ahol szombat este bevégezték. Jövőre, veletek, ugyanitt. Sziasztok!