NÓHedonista reneszánsz - kérdések és tények

A részlet Dunaújváros városstratégiai tervéből való, amely a közelmúltban készült el, s jelenleg zajlik a társadalmi vitája. Mielőtt a vitára sor került volna, a Dunaújvárosi Kulturális Egyesület elnöksége is átrágta magát a szakterületét érintő tervezeten. Részben megfejtésre szorítkozott jó néhány elképzelés, amelyet benne találtak, ilyen a fenti gondolat is. Az egyesület elnöksége elcsodálkozott azon, vajon kik gondolkodtak a szocialista időszak sémáiban, és miért feltételezték, hogy a vállalati kultúra rendszere így adaptálható egy település, esetünkben egy város kultúrájára. S máris nyakig a zavarosban kutatunk, ugyanis alaposan összekeveredett a város kultúrája a város kulturális életével. Az előbbi minden, amit létrehoztunk, kialakítottunk a városi lét feltételeinek megteremtésével, beleértve az itt élők viszonyulásait egymáshoz és lakóhelyükhöz, a kialakított szokásokat, hagyományokat, értékeket. A kulturális intézmények speciális területet képviselnek a helyi társadalom tagjai számára a kultúra rendszerében, lehetőséget teremtenek színházba, koncertre, kiállításra, szórakozni, kikapcsolódni járni, helyet biztosítanak közösségi összejövetelekhez, hobbitevékenységeknek.

A gondolatébresztő sorokat olvasva úgy tűnik, lóg a levegőben az anyag: mintha fogalmuk nem lenne a stratégáknak arról, kikből épül fel a helyi társadalom, az itt élőknek milyen igényeik, szokásaik vannak a kulturális élet tekintetében, hogy ezekhez igazodjanak a legkülönfélébb szolgáltatások, elképzelések, intézményműködtetések. Az elnökség egyetértett abban, hogy a mai fogyasztói társadalomban a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire van igény. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a nívót mennyire szabad leengedni, lesüllyeszteni, miként azt teszik egyes televíziós csatornák, esetenként programszervezők. Ha alapul vesszük, hogy a többségében munkás érzületű, alkalmazotti magatartású felnőtt lakosság alkotja Dunaújváros társadalmát, a nyugati civilizációkhoz hasonlóan nálunk is elöregszik a társadalom, egyre több az idős, magányos ember, a gazdaságban jelen van a munkanélküliség, kevés a vállalkozó, alacsony a többgenerációs értelmiség aránya, szűk a középosztály, ehhez mérten még kevesebb az elithez tartozók számaa, sok az átmenetileg itt élő diák stb. - máris keresendők az új teendők a kultúra területein munkálkodók számára. S felvetődnek kérdések: abban a városban, ahol a táncművészeteknek a balettól a néptáncon át a modern táncokig akkora kultúrája van, a táncos színházi előadásoknak, konkrétan a táncszínház előadásainak miért csekély a vonzereje, a közönsége? A város és környéke híres az alapfokú művészetoktatás széles körű lehetőségeiről. Létezik a Violin Iskola, a Da Capo, a Sándor Frigyes Zeneiskola, ahol fiatalok ezrei sajátítják el a különböző művészeti ágak alapjait. Ugyanakkor a kiállításmegnyitók, a komolyzenei koncertek szűk közönség előtt zajlanak.

Szóba került, mi lehet az oka, hogy igényes feltételeket biztosító kőszínházunk közönsége csupán egy állandó szűk magból - amelynek tagjai elsősorban műszaki értelmiségiek, illetve vállalkozók - áll, s nemritkán komoly erőfeszítések árán lehet megtölteni a nagytermet egy-egy remek színházi előadáshoz.

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik

A gondolatébresztő sorokat olvasva úgy tűnik, lóg a levegőben az anyag: mintha fogalmuk nem lenne a stratégáknak arról, kikből épül fel a helyi társadalom, az itt élőknek milyen igényeik, szokásaik vannak a kulturális élet tekintetében, hogy ezekhez igazodjanak a legkülönfélébb szolgáltatások, elképzelések, intézményműködtetések. Az elnökség egyetértett abban, hogy a mai fogyasztói társadalomban a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire van igény. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a nívót mennyire szabad leengedni, lesüllyeszteni, miként azt teszik egyes televíziós csatornák, esetenként programszervezők. Ha alapul vesszük, hogy a többségében munkás érzületű, alkalmazotti magatartású felnőtt lakosság alkotja Dunaújváros társadalmát, a nyugati civilizációkhoz hasonlóan nálunk is elöregszik a társadalom, egyre több az idős, magányos ember, a gazdaságban jelen van a munkanélküliség, kevés a vállalkozó, alacsony a többgenerációs értelmiség aránya, szűk a középosztály, ehhez mérten még kevesebb az elithez tartozók számaa, sok az átmenetileg itt élő diák stb. - máris keresendők az új teendők a kultúra területein munkálkodók számára. S felvetődnek kérdések: abban a városban, ahol a táncművészeteknek a balettól a néptáncon át a modern táncokig akkora kultúrája van, a táncos színházi előadásoknak, konkrétan a táncszínház előadásainak miért csekély a vonzereje, a közönsége? A város és környéke híres az alapfokú művészetoktatás széles körű lehetőségeiről. Létezik a Violin Iskola, a Da Capo, a Sándor Frigyes Zeneiskola, ahol fiatalok ezrei sajátítják el a különböző művészeti ágak alapjait. Ugyanakkor a kiállításmegnyitók, a komolyzenei koncertek szűk közönség előtt zajlanak.

Szóba került, mi lehet az oka, hogy igényes feltételeket biztosító kőszínházunk közönsége csupán egy állandó szűk magból - amelynek tagjai elsősorban műszaki értelmiségiek, illetve vállalkozók - áll, s nemritkán komoly erőfeszítések árán lehet megtölteni a nagytermet egy-egy remek színházi előadáshoz.

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik

A gondolatébresztő sorokat olvasva úgy tűnik, lóg a levegőben az anyag: mintha fogalmuk nem lenne a stratégáknak arról, kikből épül fel a helyi társadalom, az itt élőknek milyen igényeik, szokásaik vannak a kulturális élet tekintetében, hogy ezekhez igazodjanak a legkülönfélébb szolgáltatások, elképzelések, intézményműködtetések. Az elnökség egyetértett abban, hogy a mai fogyasztói társadalomban a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire van igény. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a nívót mennyire szabad leengedni, lesüllyeszteni, miként azt teszik egyes televíziós csatornák, esetenként programszervezők. Ha alapul vesszük, hogy a többségében munkás érzületű, alkalmazotti magatartású felnőtt lakosság alkotja Dunaújváros társadalmát, a nyugati civilizációkhoz hasonlóan nálunk is elöregszik a társadalom, egyre több az idős, magányos ember, a gazdaságban jelen van a munkanélküliség, kevés a vállalkozó, alacsony a többgenerációs értelmiség aránya, szűk a középosztály, ehhez mérten még kevesebb az elithez tartozók számaa, sok az átmenetileg itt élő diák stb. - máris keresendők az új teendők a kultúra területein munkálkodók számára. S felvetődnek kérdések: abban a városban, ahol a táncművészeteknek a balettól a néptáncon át a modern táncokig akkora kultúrája van, a táncos színházi előadásoknak, konkrétan a táncszínház előadásainak miért csekély a vonzereje, a közönsége? A város és környéke híres az alapfokú művészetoktatás széles körű lehetőségeiről. Létezik a Violin Iskola, a Da Capo, a Sándor Frigyes Zeneiskola, ahol fiatalok ezrei sajátítják el a különböző művészeti ágak alapjait. Ugyanakkor a kiállításmegnyitók, a komolyzenei koncertek szűk közönség előtt zajlanak.

Szóba került, mi lehet az oka, hogy igényes feltételeket biztosító kőszínházunk közönsége csupán egy állandó szűk magból - amelynek tagjai elsősorban műszaki értelmiségiek, illetve vállalkozók - áll, s nemritkán komoly erőfeszítések árán lehet megtölteni a nagytermet egy-egy remek színházi előadáshoz.

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik

Szóba került, mi lehet az oka, hogy igényes feltételeket biztosító kőszínházunk közönsége csupán egy állandó szűk magból - amelynek tagjai elsősorban műszaki értelmiségiek, illetve vállalkozók - áll, s nemritkán komoly erőfeszítések árán lehet megtölteni a nagytermet egy-egy remek színházi előadáshoz.

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik

Szóba került, mi lehet az oka, hogy igényes feltételeket biztosító kőszínházunk közönsége csupán egy állandó szűk magból - amelynek tagjai elsősorban műszaki értelmiségiek, illetve vállalkozók - áll, s nemritkán komoly erőfeszítések árán lehet megtölteni a nagytermet egy-egy remek színházi előadáshoz.

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik

A szabadidő eltöltésében mind nagyobb szerepe van a kulturális fogyasztásnak. A kulturális gazdaság ma már a városgazdálkodás egyik döntő kérdése. Dunaújvárosban a művelődés, a kultúrafogyasztás feltételei adottak, sok tekintetben túlkínálat tapasztalható. A turisztikai vonzás legfontosabb összetevője pedig az épített környezet érdekessége. Lehet, hogy mégis vonzók és érdekesek vagyunk, csak éppen kishitűségünkkel rontunk a helyzetünkön?Ma már a kultúra is eladandó cikk: olyat kell kínálni, amire igény mutatkozik