Igazán remek este - lehetett volna!

A Petőfi Művészeti Liget ismét szépszámú közönsége két produkciónak is szem és fültanúja lehetett, bár csak az egyik érdekelte őket. Kellemes estének ígérkezett a hőség ellenére is. Langy szellő fújt a ligetben a szabadtéri színpad előtt, a KTL Trió pedig az elmúlt évtizedek népszerű pop, rock és country dalaiból összeállított műsort ígért. A lokálpatriótáknak egyébként is ott volt a helye mindenképp, hiszen fent említett Torontáli István még a hatvanas évek közepén alapított itt zenekart az élő zenei élet talpraállítását megcélozva. A vége aztán mégis Budapest és a 100 Folk Celsius lett - ismerjük a próféták és saját hazájuk viszonyát.

A kötődésnek megfelelő oldott hangulatban indult hát a péntek este is, amikor Kocsándi Miklós (ének, akusztikus gitár, dob-computer), Torontáli István (ének, basszusgitár) és Légrády Péter (ének, szólógitár) színpadra állt és mókáztak egy jót azon, hogy Európában két fontos zenei esemény akad aznap este: a Rolling Stones budapesti koncertje, na és az itteni. Torontáli egykorvolt zenésztársat köszönt a nézőtéren, és máris a húrok közé csap az együtt összesen kilencvenkét éve zenélő trió, hogy megteremtse a megfelelő hangulatot a Creedence Clearwater Revival Band egy slágerével. Minden gond nélkül sikerül is nekik, annak ellenére, hogy a ritmusszekciót a japán komputer helyettesíti. Azt azonban meg kell állapítani, a profiknak még a haknija is profi. Ez kitűnik a műsor szerkesztéséből is, hiszen a folytatásban rögtön egy olyan slágert (Ring of Fire) játszanak el, amivel Johnny Cash a hatvanas évek elején a country-slágerlisták élére röpítette magát. A közönség is partner, ritka, ha a nyitó nóta után már hangos ujjongás a reakció. A folytatás is parádés, most is hat, ami egykor Chris Norman hangján már bejött, a Smokie együttes sokszor feldolgozott slágerlistás dala, a Living Next Door To Alice. A hangulat csak tovább fokozódna egy Eric Clapton szerzeménnyel, ám váratlan fordulat következik be a szabadtéri színpadnál.

Megérkezik a város egy jellegzetes, a Dunaferr szurkolótáborát hangjával rendszeresen erősítő figurája kerekesszékén. Torontáli kedvesen üdvözli is a színpadról, ám Légrády hiába kever a Clapton-szóló futamai közé egy kis Vizipókot, meg Magyar népmeséket, egyre gyakrabban kell a színpad helyett a nézőtér első sorában cimborájával hangosan mulató emberünkre figyelni. A basszeros-énekes ekkor még kedvesen, szépen kéri, legyen tekintettel a többiekre is, ám az újabb Clapton darab után már kénytelen egy kissé erélyesebben felszólítani a lelátók stílusához szokott ismerőst. A következő számban már hiába van az erősítés miatt előnyben Európa egyik legjobb picking gitárosa, énekhangja sokszor alulmarad az önmagát és társát szórakoztató szurkolóé mögött. Ekkor még mindig igyekszik kulturált megoldást találni a hazai pályán játszó Torontáli, de kerekesszékes emberünknek semmi sem drága, sörösdobozzal kezében sikeresen tönkreteszi a legendás Fats Domino sláger, a Blueberry Hill élvezetét is.

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

A kötődésnek megfelelő oldott hangulatban indult hát a péntek este is, amikor Kocsándi Miklós (ének, akusztikus gitár, dob-computer), Torontáli István (ének, basszusgitár) és Légrády Péter (ének, szólógitár) színpadra állt és mókáztak egy jót azon, hogy Európában két fontos zenei esemény akad aznap este: a Rolling Stones budapesti koncertje, na és az itteni. Torontáli egykorvolt zenésztársat köszönt a nézőtéren, és máris a húrok közé csap az együtt összesen kilencvenkét éve zenélő trió, hogy megteremtse a megfelelő hangulatot a Creedence Clearwater Revival Band egy slágerével. Minden gond nélkül sikerül is nekik, annak ellenére, hogy a ritmusszekciót a japán komputer helyettesíti. Azt azonban meg kell állapítani, a profiknak még a haknija is profi. Ez kitűnik a műsor szerkesztéséből is, hiszen a folytatásban rögtön egy olyan slágert (Ring of Fire) játszanak el, amivel Johnny Cash a hatvanas évek elején a country-slágerlisták élére röpítette magát. A közönség is partner, ritka, ha a nyitó nóta után már hangos ujjongás a reakció. A folytatás is parádés, most is hat, ami egykor Chris Norman hangján már bejött, a Smokie együttes sokszor feldolgozott slágerlistás dala, a Living Next Door To Alice. A hangulat csak tovább fokozódna egy Eric Clapton szerzeménnyel, ám váratlan fordulat következik be a szabadtéri színpadnál.

Megérkezik a város egy jellegzetes, a Dunaferr szurkolótáborát hangjával rendszeresen erősítő figurája kerekesszékén. Torontáli kedvesen üdvözli is a színpadról, ám Légrády hiába kever a Clapton-szóló futamai közé egy kis Vizipókot, meg Magyar népmeséket, egyre gyakrabban kell a színpad helyett a nézőtér első sorában cimborájával hangosan mulató emberünkre figyelni. A basszeros-énekes ekkor még kedvesen, szépen kéri, legyen tekintettel a többiekre is, ám az újabb Clapton darab után már kénytelen egy kissé erélyesebben felszólítani a lelátók stílusához szokott ismerőst. A következő számban már hiába van az erősítés miatt előnyben Európa egyik legjobb picking gitárosa, énekhangja sokszor alulmarad az önmagát és társát szórakoztató szurkolóé mögött. Ekkor még mindig igyekszik kulturált megoldást találni a hazai pályán játszó Torontáli, de kerekesszékes emberünknek semmi sem drága, sörösdobozzal kezében sikeresen tönkreteszi a legendás Fats Domino sláger, a Blueberry Hill élvezetét is.

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

A kötődésnek megfelelő oldott hangulatban indult hát a péntek este is, amikor Kocsándi Miklós (ének, akusztikus gitár, dob-computer), Torontáli István (ének, basszusgitár) és Légrády Péter (ének, szólógitár) színpadra állt és mókáztak egy jót azon, hogy Európában két fontos zenei esemény akad aznap este: a Rolling Stones budapesti koncertje, na és az itteni. Torontáli egykorvolt zenésztársat köszönt a nézőtéren, és máris a húrok közé csap az együtt összesen kilencvenkét éve zenélő trió, hogy megteremtse a megfelelő hangulatot a Creedence Clearwater Revival Band egy slágerével. Minden gond nélkül sikerül is nekik, annak ellenére, hogy a ritmusszekciót a japán komputer helyettesíti. Azt azonban meg kell állapítani, a profiknak még a haknija is profi. Ez kitűnik a műsor szerkesztéséből is, hiszen a folytatásban rögtön egy olyan slágert (Ring of Fire) játszanak el, amivel Johnny Cash a hatvanas évek elején a country-slágerlisták élére röpítette magát. A közönség is partner, ritka, ha a nyitó nóta után már hangos ujjongás a reakció. A folytatás is parádés, most is hat, ami egykor Chris Norman hangján már bejött, a Smokie együttes sokszor feldolgozott slágerlistás dala, a Living Next Door To Alice. A hangulat csak tovább fokozódna egy Eric Clapton szerzeménnyel, ám váratlan fordulat következik be a szabadtéri színpadnál.

Megérkezik a város egy jellegzetes, a Dunaferr szurkolótáborát hangjával rendszeresen erősítő figurája kerekesszékén. Torontáli kedvesen üdvözli is a színpadról, ám Légrády hiába kever a Clapton-szóló futamai közé egy kis Vizipókot, meg Magyar népmeséket, egyre gyakrabban kell a színpad helyett a nézőtér első sorában cimborájával hangosan mulató emberünkre figyelni. A basszeros-énekes ekkor még kedvesen, szépen kéri, legyen tekintettel a többiekre is, ám az újabb Clapton darab után már kénytelen egy kissé erélyesebben felszólítani a lelátók stílusához szokott ismerőst. A következő számban már hiába van az erősítés miatt előnyben Európa egyik legjobb picking gitárosa, énekhangja sokszor alulmarad az önmagát és társát szórakoztató szurkolóé mögött. Ekkor még mindig igyekszik kulturált megoldást találni a hazai pályán játszó Torontáli, de kerekesszékes emberünknek semmi sem drága, sörösdobozzal kezében sikeresen tönkreteszi a legendás Fats Domino sláger, a Blueberry Hill élvezetét is.

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

Megérkezik a város egy jellegzetes, a Dunaferr szurkolótáborát hangjával rendszeresen erősítő figurája kerekesszékén. Torontáli kedvesen üdvözli is a színpadról, ám Légrády hiába kever a Clapton-szóló futamai közé egy kis Vizipókot, meg Magyar népmeséket, egyre gyakrabban kell a színpad helyett a nézőtér első sorában cimborájával hangosan mulató emberünkre figyelni. A basszeros-énekes ekkor még kedvesen, szépen kéri, legyen tekintettel a többiekre is, ám az újabb Clapton darab után már kénytelen egy kissé erélyesebben felszólítani a lelátók stílusához szokott ismerőst. A következő számban már hiába van az erősítés miatt előnyben Európa egyik legjobb picking gitárosa, énekhangja sokszor alulmarad az önmagát és társát szórakoztató szurkolóé mögött. Ekkor még mindig igyekszik kulturált megoldást találni a hazai pályán játszó Torontáli, de kerekesszékes emberünknek semmi sem drága, sörösdobozzal kezében sikeresen tönkreteszi a legendás Fats Domino sláger, a Blueberry Hill élvezetét is.

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

Megérkezik a város egy jellegzetes, a Dunaferr szurkolótáborát hangjával rendszeresen erősítő figurája kerekesszékén. Torontáli kedvesen üdvözli is a színpadról, ám Légrády hiába kever a Clapton-szóló futamai közé egy kis Vizipókot, meg Magyar népmeséket, egyre gyakrabban kell a színpad helyett a nézőtér első sorában cimborájával hangosan mulató emberünkre figyelni. A basszeros-énekes ekkor még kedvesen, szépen kéri, legyen tekintettel a többiekre is, ám az újabb Clapton darab után már kénytelen egy kissé erélyesebben felszólítani a lelátók stílusához szokott ismerőst. A következő számban már hiába van az erősítés miatt előnyben Európa egyik legjobb picking gitárosa, énekhangja sokszor alulmarad az önmagát és társát szórakoztató szurkolóé mögött. Ekkor még mindig igyekszik kulturált megoldást találni a hazai pályán játszó Torontáli, de kerekesszékes emberünknek semmi sem drága, sörösdobozzal kezében sikeresen tönkreteszi a legendás Fats Domino sláger, a Blueberry Hill élvezetét is.

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

A zenészek igyekeznek tudomást sem venni a párhuzamosan futó kéretlen műsorról, anekdotáznak Las Vegasról, ahol a 100 Folkkal nagyon sokat játszottak, és ugyanakkora plakáton hirdették őket, mint az Aerosmith-t, vagy a Rolling Stonest, ám eközben is jórészt a csitítás vonta el a figyelmet. Újabb Creedence örökzöld után váltás countryra, és a hangoskodóra ismét rá kell szólni a magáról, pontosabban a többiekről megfeledkező nézőre. Már a Bartók biztonsági emberei is igyekeznek csitítani, ám ez csak olaj a tűzre. Egy darabig. Lassan azért csak végiggondolta, hogy nem egyedül neki rendelték a zenekart, így aztán viszonylagos háborítatlanságban hallgathatjuk végig a Creedence Whoo Stop The Rain-jét, Elvis Táncoló cipőit, majd - a Rollingra tekintettel - a már a ZZ Labor által is feldolgozott Honky Tonk Woman-t. Hogy a másik nagy se maradjon ki, jön az Imagine, majd az Eagles Hotel Californiája, s ismét country, remekül.

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget

Az utolsó számokra már az egyik hajléktalan is vad táncra perdül, no nem oldalt - a színpad előtt. Pedig igazán remek este lehetett volna!Európában két fontos zenei esemény akadt aznap este: a Stones és a Liget