Gitármesterek sztárjelölttel

Gitárhangon szólalt meg a MÁV várótermekből jól ismert szignál a Petőfi Művészeti Liget vasárnap esti rendezvényén, majd jött is a közlemény: Móra Erzsébetet várják barátai a színpadon. Ám ő nem érkezett, hiszen az ásványvizeket intézte a már kissé enyhülő melegben, így aztán a fiúk jókedvvel nekiláttak egy instrumentális darabnak addig is, hisz zenélni muszáj. Kisvártatva kiegészültek az énekessel, s kezdődhetett az igazi műsor, mégpedig egy feldolgozással, a Police együttes nagysikerű szerzeményével, a Sending out at an s.o.s. című slágerlistás darabbal. A dal nagyon is jól illik Erzsébet énekhangjához, s a töltetre sem lehet panasz. Igazából nem is nagy csoda, hisz a tehetséget génjeiben hordozza, ugyanis dédnagypapája nevét jól ismeri minden magyar ember: Móra Ferenc része az életünknek.

Már a nyitó darab után tisztán látszik, ez az este emlékezetes marad, a közvetlen, jókedvű muzsikusok kívánságműsort csinálnak a koncertből, kérdezik a közönséget, milyen dalt játszanak, gyorsat, vagy lassút, énekkel, vagy anélkül. Megtehetik, hiszen egyikük sem a nyeretlen kétéves kategóriába tartozik, a nevük önmagában is garancia. Gál Gábor tizenhét éve játssza és írja a Takács Tamás Dirty Blues Band nótáit, Sipeki Zoltán ugyanennyi ideje kíséri Zoránt, és Presszer mellett még számtalan formációban élvezhettük már játékát, a ritmushangszereknél pedig az a Mike Zsolt zakatol, aki az alapot adja a Takács Tamás DBB-nek, a Váczi Eszter féle Szörpnek, vagy Caramelnek.

Nem marad ki az estéből a magyar vonulat sem, egy Barta Tamás szerzemény hangzik fel újfajta megközelítésben, de remekül, a Szeress nagyon, Móra Erzsébet hatalmasat énekel ismét. Hátborzongatóan jók a torkából kiszakadó sóhajok, ül ugyan, de energiája átszakítja a zenepavilon korlátait. Ez után a teljesítmény után hagynak is egy kis pihenőt neki a többiek. Közben a nézőtéri részen ismét azzal kell szembesülni, hogy mindig van(nak), aki(k) semmibe veszik mások szórakozását, uram bocsáheadle1I8Könnyű a dolga(?) - a tehetséget génjeiben hordozza

Már a nyitó darab után tisztán látszik, ez az este emlékezetes marad, a közvetlen, jókedvű muzsikusok kívánságműsort csinálnak a koncertből, kérdezik a közönséget, milyen dalt játszanak, gyorsat, vagy lassút, énekkel, vagy anélkül. Megtehetik, hiszen egyikük sem a nyeretlen kétéves kategóriába tartozik, a nevük önmagában is garancia. Gál Gábor tizenhét éve játssza és írja a Takács Tamás Dirty Blues Band nótáit, Sipeki Zoltán ugyanennyi ideje kíséri Zoránt, és Presszer mellett még számtalan formációban élvezhettük már játékát, a ritmushangszereknél pedig az a Mike Zsolt zakatol, aki az alapot adja a Takács Tamás DBB-nek, a Váczi Eszter féle Szörpnek, vagy Caramelnek.

Nem marad ki az estéből a magyar vonulat sem, egy Barta Tamás szerzemény hangzik fel újfajta megközelítésben, de remekül, a Szeress nagyon, Móra Erzsébet hatalmasat énekel ismét. Hátborzongatóan jók a torkából kiszakadó sóhajok, ül ugyan, de energiája átszakítja a zenepavilon korlátait. Ez után a teljesítmény után hagynak is egy kis pihenőt neki a többiek. Közben a nézőtéri részen ismét azzal kell szembesülni, hogy mindig van(nak), aki(k) semmibe veszik mások szórakozását, uram bocsáheadle1I8Könnyű a dolga(?) - a tehetséget génjeiben hordozza

Már a nyitó darab után tisztán látszik, ez az este emlékezetes marad, a közvetlen, jókedvű muzsikusok kívánságműsort csinálnak a koncertből, kérdezik a közönséget, milyen dalt játszanak, gyorsat, vagy lassút, énekkel, vagy anélkül. Megtehetik, hiszen egyikük sem a nyeretlen kétéves kategóriába tartozik, a nevük önmagában is garancia. Gál Gábor tizenhét éve játssza és írja a Takács Tamás Dirty Blues Band nótáit, Sipeki Zoltán ugyanennyi ideje kíséri Zoránt, és Presszer mellett még számtalan formációban élvezhettük már játékát, a ritmushangszereknél pedig az a Mike Zsolt zakatol, aki az alapot adja a Takács Tamás DBB-nek, a Váczi Eszter féle Szörpnek, vagy Caramelnek.

Nem marad ki az estéből a magyar vonulat sem, egy Barta Tamás szerzemény hangzik fel újfajta megközelítésben, de remekül, a Szeress nagyon, Móra Erzsébet hatalmasat énekel ismét. Hátborzongatóan jók a torkából kiszakadó sóhajok, ül ugyan, de energiája átszakítja a zenepavilon korlátait. Ez után a teljesítmény után hagynak is egy kis pihenőt neki a többiek. Közben a nézőtéri részen ismét azzal kell szembesülni, hogy mindig van(nak), aki(k) semmibe veszik mások szórakozását, uram bocsáheadle1I8Könnyű a dolga(?) - a tehetséget génjeiben hordozza

Nem marad ki az estéből a magyar vonulat sem, egy Barta Tamás szerzemény hangzik fel újfajta megközelítésben, de remekül, a Szeress nagyon, Móra Erzsébet hatalmasat énekel ismét. Hátborzongatóan jók a torkából kiszakadó sóhajok, ül ugyan, de energiája átszakítja a zenepavilon korlátait. Ez után a teljesítmény után hagynak is egy kis pihenőt neki a többiek. Közben a nézőtéri részen ismét azzal kell szembesülni, hogy mindig van(nak), aki(k) semmibe veszik mások szórakozását, uram bocsáheadle1I8Könnyű a dolga(?) - a tehetséget génjeiben hordozza

Nem marad ki az estéből a magyar vonulat sem, egy Barta Tamás szerzemény hangzik fel újfajta megközelítésben, de remekül, a Szeress nagyon, Móra Erzsébet hatalmasat énekel ismét. Hátborzongatóan jók a torkából kiszakadó sóhajok, ül ugyan, de energiája átszakítja a zenepavilon korlátait. Ez után a teljesítmény után hagynak is egy kis pihenőt neki a többiek. Közben a nézőtéri részen ismét azzal kell szembesülni, hogy mindig van(nak), aki(k) semmibe veszik mások szórakozását, uram bocsáheadle1I8Könnyű a dolga(?) - a tehetséget génjeiben hordozza