Kultúra

2007.03.22. 03:29

Kultúráért - egészségért

Nagyvenyim - Rozbora Piroska népművelő, a nagyvenyimi művelődési ház vezetője a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át nemzeti ünnepünk alkalmából.

Szabó Szabolcs

Nagy meglepetés volt, már akkor elsírtam magam, amikor elolvastam az ünnepségre kapott meghívót. - mondja Rozbora Piroska. Szerénysége más esetben talán megakadályozta volna, ám több éves barátságunk okán előveszi a kis bőr dobozba helyezett ezüst érdemkeresztet, és megmutatja a hozzá járó oklevelet is. Gyorsan hozzáteszi: Mindezt nem kaphattam volna meg, ha a családom, a művelődési ház csoportjainak tagjai, a kollégáim, az önkormányzat vezetői nem segítik a munkámat.

- Mióta dolgozik Nagyvenyimen?

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Mióta dolgozik Nagyvenyimen?

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Mióta dolgozik Nagyvenyimen?

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Mióta dolgozik Nagyvenyimen?

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Mióta dolgozik Nagyvenyimen?

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Talán onnan kezdeném, hogy rácalmási születésű vagyok, középiskolába Dunaújvárosban jártam, a városban dolgoztam és laktam életem jelentős részében. A kultúrát mindig szívügyemnek tekintettem, akkor is, amikor más területen tevékenykedtem. Már az ÁFÉSZ-nál is - uram Isten, de régen volt - író-olvasó találkozókat, áru- és divatbemutatókat szerveztem. A hetvenes évek végén kerültem a Bartók Béla Művelődési Központba népművelőként. Az intézmény igazgatóját, Knódel Máriát példaképemnek tekintem - ugyanezt az érdemkereszt-kitüntetést kapta tavaly márciusban -, sokat köszönhetek neki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Biztatott akkor is, amikor kilenc évvel ezelőtt megpályáztam a nagyvenyimi művelődési ház vezetői állását. Szabóné Lőrincz Ilona, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szintén bátorított, vele azóta is nagyon jó a kapcsolatom, számos rendezvényt valósítottunk meg már közösen és nagy sikerrel.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Közösen készítették Nagyvenyim Egészségtervét is annak idején.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Valóban együtt dolgoztuk ki a programot, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban felhívni a községben élők figyelmét az egészséges életmódra. Már sokszor elmondtam: szerintem a kultúra szerves része az egészség, pontosabban az ember attól lesz egészséges, ha szellemi, testi és lelki harmóniában tud élni. A művelődési háznak tehát feladata, nekem pedig életcélom, hogy mindenki megtalálja a számára járható utat - mivel az egészségéért saját maga teheti a legtöbbet. Pályázati támogatással létrehoztuk a reformkonyhát, amelyben főzőtanfolyamokat szerveztünk a venyimieknek. A tánc, legújabban az alakformáló torna például a mozgással segít, a jóga a harmonizációt szolgálja, a kulturális programok pedig a szellemi táplálékot biztosítják. Boldog vagyok, hogy a község lakói is vevők a kezdeményezéseimre, és rendszeresen részt vesznek az általam szervezett programokon. Mert egy népművelő önmagában nem lehet sikeres, semmit sem ér a közösség a közönség nélkül.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Számtalan klub és civil csoport megalakulása köthető az Ön személyéhez...

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Emiatt is szerencsés embernek érezhetem magam. Nagyvenyimen a néptáncosokon és az akkori vegyeskaron kívül nem volt más kultúrkör. Azt sem tudtam, hol kezdjem, aztán az élet kínálta egymás után a lehetőségeket. Foltvarró tanfolyamot szerveztem, a helybéli asszonyoknak annyira megtetszett a közös öltögetés, hogy foltvarró klubot alapítottak. Emlékszem, a művelődési ház vezetőjeként két varrógép volt az első beszerzésem, ezekkel azóta is dolgoznak a klubtagok. A foltvarrók mintájára igyekeztem minden korosztály figyelmét felkelteni a közösségi programok, esetleg a klubélet iránt, és a helybéliek igényei alapján igyekeztem a rendezvényeket kiválasztani. Mostanra elmondható, hogy élettel, mosollyal, dallal, tánccal telik meg a művelődési ház minden délután.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Elismerései is arról árulkodnak, hogy lelkiismeretesen és elhivatottan teszi a dolgát a kultúra és az élet minden területén.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

- Hát... ezt nem tudhatom. A partnertelepülésünk, Altomünster vezetőitől három évvel ezelőtt, a nagyvenyimi képviselőtestülettől pedig tavaly kaptam elismerést a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért . Ezen a területen - mint ahogyan a többi esetében is - szívesen tevékenykedem, felejthetetlen például a tavalyi altomünsteri Bartók-kiállítás fogadtatása, illetve az a szeretet, ahogyan néptáncosainkat, női karunkat fogadják a bajorok. Meghatódtam most, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt átvételekor is, amire - mint megtudtam - Rauf Pál polgármester terjesztett fel. Tagadhatatlanul jóleső érzés, ha az ember munkáját értékelik. Ám az is csodás ajándék, hogy segítő szándékú, és a kultúrára fogadókész, igényes közösségre leltem a lakóhelyemen, Nagyvenyimen.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!